A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói felfedezték, miként lehet forradalmasítani az eke működését, így jelentősen javítva annak hatékonyságát.
A kutatók innovatív szimulációkat készítenek, miközben szoros együttműködésben dolgoznak a Műegyetem Ipar 4.0 Technológiai Központjával a fejlesztési folyamatok elősegítése érdekében.
A kérdésre a Gépészmérnöki Kar Gép- és Terméktervezés Tanszékének kutatói rájöttek, hogy egy rugalmasan megtámasztott ekevassal szerelt ekefej megfelelően kalibrálva hatékonyabban használható, mint a merev. Olyannyira, hogy már egy szabadalmi bejelentést is beadtak a találmányra.
"Azt eddig is tudtuk, hogy rezgő ekével vonóerő-csökkenést lehet elérni, de korábban külső meghajtással próbálkoztak, ami plusz energiaráfordítást igényelt. A mi innovációnk lényege, hogy a talaj ciklikus töredezését használjuk ki" - mondta az egyetem híroldalán Tamás Kornél docens. A szerszámot tehát ebben az esetben az hozza mozgásba, hogy a töredező talaj ciklikusan áll ellen az ekének. Miután pedig az ekefej lengésbe jön, ez vontatási energiamegtakarítást eredményez. Másodpercenként 5-10 rezgésre kell gondolni, nagyjából 25-30 centiméteres mélységben.
A lényeg abban rejlik, hogy a talaj sajátos frekvenciáját kell felfedezni. Minden anyagnak megvan a maga saját rezgése. Gondoljunk csak a hírhedt Tacoma-híd tragédiájára, amely jól példázza ezt a jelenséget. "A mérések szerint egy optimálisan beállított rugós ekefejjel 5-9 százalékkal csökkenthető a vonóerő. Tekintve, hogy egy modern traktor egy munkanap alatt két-háromszáz liter gázolajat fogyaszt el, ez a megtakarítás nem elhanyagolható. Ráadásul az eke átalakítása sem igényel komolyabb beruházást" - emelte ki Hudoba Zoltán, a tanszék mesteroktatója.
Bár akadnak kihívások, elsődlegesen a talaj változatos összetétele okoz nehézségeket. A siker kulcsa ugyanis a talaj jellemzőinek alapos felmérésén áll. Ideális esetben ezt a folyamatot egy automatizált szoftver végezné el, amely az összegyűjtött adatok alapján a mesterséges intelligenciával optimalizálná a gép beállításait.
Egy ilyen innovációhoz rengeteg adat szükséges, azonban a valós körülmények között történő mérések rendkívül bonyolultak. A helyzet könnyebbé válna, ha a kutatók rendelkezhetnének egy saját traktorfelszereléssel, amely képes mérni. Jelenleg azonban főként szimulációkra támaszkodnak, amelyeket egy saját fejlesztésű rendszer segítségével végeznek. A kutatók a BME Ipar 4.0 Technológiai Központjával együttműködve dolgoznak, ahol a Precíziós Mezőgazdasági Kutatócsoport keretein belül folytatják a fejlesztéseket.
