A klímaváltozás komoly kihívás elé állítja a síelés rajongóit - de van remény!
A dán főváros, Koppenhága, egy teljesen lapos tájon helyezkedik el, így már távolról is jól kivehető az impozáns mesterséges domb, amely alatt egy szemétégető üzem működik, míg a csúcsán sípálya várja a téli sportok szerelmeseit. Ez a zöld sípálya egyre nagyobb népszerűségnek örvend világszerte.
2019-ben Koppenhága új szemétégetője hivatalosan is megnyitotta kapuit, és nem csupán egy ipari létesítmény, hanem egy különleges közösségi tér is született vele. Az égetőmű köré és fölé egy szokatlan, futurisztikus építményt emeltek, amely a fenntarthatóság jegyében készült. A BBC tudósítása szerint a létesítmény teljesen környezetbarát, így károsanyag-kibocsátása egyáltalán nincs, ami lehetővé tette, hogy a környékét sportolásra alkalmas területté alakítsák. A helyszínen a síelők és snowboardosok számára kiváló pályákat hoztak létre, de az alpinisták sem maradnak ki a szórakozásból: egy impozáns mászófal várja őket. Emellett szánkópálya, cross-fit központ, valamint egy fél kilométer hosszú túra- és futópálya is található, sőt, az aktív kikapcsolódásra vágyók akár íjászkodásra is lehetőséget kapnak. Ez a sokszínű sportélmény valódi oázist teremt a város szívében, ahol a fenntarthatóság és a szórakozás kéz a kézben jár.
A CopenHill létesítmény legfőbb vonzereje kétségtelenül a 400 méter hosszú sípálya, amely 90 méter magasságból indul, és egy izgalmas 180 fokos kanyart is magában foglal. A megnyitása óta több mint tízezer síelő tapasztalhatta meg ezt a különleges élményt, bár a belépő nem éppen pénztárcabarát, hiszen egy órás síelésért 220 dán koronát (körülbelül 12 ezer forintot) kell fizetni. Ennek ellenére a népszerűsége töretlen, sőt, a pálya üzemeltetői azt javasolják, hogy érdemes előre, online lefoglalni a kívánt időpontot. Érdemes megemlíteni, hogy a CopenHill pályája műanyag borítással készült, ami lehetővé teszi a síelést egész évben.
A mesterséges síterepek terjedése egyre inkább a globális felmelegedés következménye, és a helyzet egyre sürgetőbbé válik. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala adatai alapján 1955 óta a havas napok száma több mint 15-tel csökkent, ami aggasztó trendet mutat. Egy friss kutatás arra figyelmeztet, hogy 2050-re a sípályák hóágyúzási szükséglete drámaian megugorhat: a jelenlegi 55 százalékról akár 97 százalékra is emelkedhet. Ez a helyzet különösen a alacsonyabban fekvő síparadicsomok számára jelenthet megoldást a műanyag lesiklópályák formájában. Ezek a pályák lehetővé teszik a síelést még akkor is, ha az időjárás nem kedvező, vagy ha a természetes hó mennyisége elmarad. Ráadásul, ha végre megérkezik a havazás, a műanyag alap kiválóan szolgálhat a havas pályák alátámasztására. Így a síelők élvezhetik a sportágat a változó körülmények ellenére is.
A műanyag pálya érzése kicsit olyan, mintha egy sima, kemény felületű havas lejtőn csúszkálnánk, ahol a síelők kifejezése szerint minden jól van „leratrakolva”. Mivel a műanyag nem engedi, hogy a léc éle mélyen belemélyedjen a kanyarokba, a síeléshez finomabb, precízebb mozdulatokra van szükség. Ez egyúttal technikásabb mozgást is igényel, hiszen a kemény felületen könnyebb megbotlani és elesni. Éppen ezért sokan úgy vélik, hogy aki mesterséges pályán sajátította el a síelés fortélyait, az bátran megállja a helyét bármelyik havas hegyoldalon is.
A műhavas síelést egyébként egy Jacques Brunel nevű kanadai születésű síelő találta ki, aki nem nyugodott bele abba, hogy nyáron nem tud száguldozni a lejtőkön. Kiszuperált nejlon ejtőernyőkkel borította be a pályát, és arra vastagon műanyag darálékot szórt, ami a hóhoz hasonló érzetet keltett. Így a nyár közepén akár fürdőruhában lehetett csúszkálni. Szabadalmaztatta is a "mesterséges síszőnyeg" nevű találmányát, amely hamar népszerű lett az Egyesült Államokban.
Bár a szél könnyedén szétszórhatta a műanyag szemcséket, ez a megoldás végül nem bizonyult sem tartósnak, sem környezetbarátnak. Manapság már számos különféle műanyag szőnyeget alkalmaznak. Különösen érdekes példa a dán főváros, ahol a Neveplast nevű anyagot használták a pálya burkolásához. Ennek az anyagnak a szerkezete homogén, egységes felületet biztosít, ami jelentősen javítja a siklási jellemzőit.
A műanyag pálya lehet a síelés és a snowboardozás jövője, még akkor is, ha remélhetően az igazi, havas lejtők sem fognak teljesen eltűnni. Ma már annyira drága a síbérlet, hogy a legtöbben legfeljebb csak egy-egy rövid túrát engedhetnek meg maguknak. Ellenben sok helyen egész évben rendelkezésre állnak a műanyag pályák, amiken remekül lehet az év bármelyik szakában gyakorolni. Így aztán kellően felkészülten vághat neki bárki a havas lejtőknek, vagy ha erre nem futja, akkor is élvezheti a lesiklás és a nagyívű kanyarok nyújtotta örömöt. A dánoknak ez már nagyon bejött.
