Az anyák napja nem csupán a szeretet és a hálás pillanatok ünnepe, hanem a megbocsátásé is. Ez az a különleges alkalom, amikor lehetőség nyílik arra, hogy elengedjük a múlt sérelmeit, és újra közel kerüljünk egymáshoz. Az anyák napja tehát egy olyan idősz
Az érett felnőtt működés sajátossága, hogy tudunk haragudni is az édesanyánkra, miközben nagyon szeretjük. Hogyan tudjuk érett fejjel tisztázni a gyerekként megélt sérelmeinket és megbocsátani a hibáiért? Hol akadhat meg ez a folyamat, és mivel lehet továbblendíteni? Mi a jelentősége a serdülőkornak az anya-gyerek kapcsolatban, és mi múlik az apákon?
Magyarországon éppen száz évvel ezelőtt ünnepelték meg először az anyák napját, május első vasárnapján. Ez a jeles esemény nem csupán hazánkban, hanem világszerte is különböző időpontokban zajlik, általában tavasszal, leginkább májusban. Az ünnep lényege azonban mindenhol azonos: kifejezni hálánkat az édesanyák iránt, akik fáradhatatlanul dolgoznak családjuk és gyermekeik boldogságáért. Ezen a napon lehetőség nyílik arra is, hogy mélyebben átgondoljuk az anyaság jelentőségét, szerepét és azt, hogyan viszonyulunk az anyasághoz. Az ünnep tehát nem csupán az elismerésről szól, hanem az anyai szeretet és áldozatvállalás mélyebb megértéséről is.
Mindenkinek létezik egy "kedves" és egy "kihívásokkal teli" anyja.
Bár az anyák napja rendkívül szívhez szóló és jelentős esemény, nem mentes a bonyolult érzelmektől sem. Az anyasággal összefonódó gondolatok gyakran hozhatnak magukkal nehéz pillanatokat, vagy akár fájó emlékeket is. Hiszen senki sem tökéletes, és a szülők, még a legjobb szándékkal is, néha hibáznak, ami frusztrációt, bánatot vagy haragot idézhet elő a gyermekükben. Ezért az anyák napja nem csupán a hála kifejezésére ad lehetőséget, hanem arra is, hogy mélyebben elgondolkodjunk az édesanyánk által elkövetett tévedésekről, és arról, hogyan tudjuk ezeket feldolgozni, illetve megbocsátani. E jeles nap lehetőséget kínál arra, hogy ne csak ünnepeljünk, hanem a múlt árnyain is átlépjünk, ezzel is erősítve a kapcsolatunkat.
Ahhoz, hogy ennek a bonyolult érzelemvilágnak a mélységeit valóban megértsük, érdemes egy távolabbi perspektívából, a születés utáni időszakra fókuszálni, amikor a kisbaba szimbiotikus kapcsolatban él édesanyjával. Ebben az időszakban a gyermek még egy egységet alkot a mamája lényével, és ezt az összetartozást a világ felfedezése során is megéli. Hammer Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, kiképző család-pszichoterapeuta szavaival élve, ez a kezdeti állapot kulcsfontosságú a későbbi érzelmi fejlődés szempontjából.
Ez a később gyakran nosztalgiával visszaidézett érzelmi világ – amely a felnőttkori szerelem első szakaszához hasonlítható – másfél éves korban kezd fokozatosan megváltozni és differenciálódni. Ekkor a kisbaba ráébred, hogy ő és az édesanyja különálló egyének. Fokozatosan feltárul előtte a kettősség: van egy "jó" anyuka, aki mindig mellette áll, és egy "rossz" anyuka, aki nem elérhető, amikor éppen szüksége lenne rá, hogy kielégítse vágyait és igényeit.
