Az édesanyja sosem figyelt rá igazán, míg az édesapja gyakran a pohár mélyére nézett, és elveszett a saját világában.
Pali a Műhímzőben dolgozott, Budapesten, a Klauzál tér sarkán. Harminckét éve helyezkedett itt el mint betanított munkás. Könnyű fizikai munkát végzett. Férj, két gyerekes apuka, mindig ennek szellemében dolgozott. Csak az hajtotta, hogy a gyerekek éhesek, etetni kell őket. A számlákat meg fizetni. Attól szorongott, hogyan csinálhatná jól, miután gyerekkorában csak elrettentő tapasztalatai voltak. Az anyja nem törődött vele, az apja meg ivott, sokat. Tudta, milyen nem akar lenni, de ebbe igazán mélyen egyszer sem mert belegondolni.
Éles kontúrokkal élt benne a pillanat, amikor hatévesen a kishúgával a kert sarkában bújtak meg, a szénabála árnyékában rejtőzködve. Az apjuk volt a titkos üldöző, de ez a bújócska nem csupán gyermeki játék volt. Részeg apjuk vaskos keze, amelyben egy vasvilla szorult, félelmet keltett a szívükben. Az emlék azóta is kísérti, még az álmaiban is visszatér. Traumája sosem kapott hangot, még akkor sem, amikor a családjával megpróbálta megosztani. Soha nem merült mélyre, és az érzéseiről való beszéd szigorúan tabu volt. Csak annyira tudott örülni, hogy van egy biztos munkahelye, ahol pénzt kereshet, a mindennapok monotonitásába menekülve.
Amikor felesége elveszítette az állását, megkérte, hogy ő is hadd dolgozhasson a Műhímzőben. Tulajdonosa Pali gyerekkori barátja volt. Pali segített, hátha ezzel az évek alatt elrmoló házasságukat is megmenti, de az új munkahelyen a feleség beleszeretett az egy kollégájába. Pali elköltözött, hóna alatt bőröndnyi cuccal, semmi mással. A családi házat otthagyta, a gyerekeire, így mondta. Anyjához ment, később újra nősült, az új házassága nyolc évig tartott, innen is egy táskányi ruhával távozott. Úgy érezte, megfulladt, elfogy a levegő körülötte. Az se érdekelte, ha hajléktalan lesz, csak el onnan. A Műhímző befogadta, a raktárban húzta meg magát. Kempingágyon aludt, ha aludt, kaját néha vett, de a kollégáktól is kapott.
A Műhímző évtizede zárta be kapuit, de Pali még mindig a helyszínen ragadt. Az épület kőlépcsőjén hever, ballonkabátja átázott és fázik, arca az ajtó felé fordul, hogy elkerülje a petárdák füstje által keltett bűzt. Gondolatok nélkül tengődik, csupán létezik. Önmagának, múltjának, sötét félelmeinek és a soha véget nem érő álmoknak a foglya.
