A kínai egygyermekes politika nem hozta meg a várt eredményeket. Most a kormány évente 500 dollárt ajánl fel a szülőknek minden egyes gyermek után, hogy ösztönözze a családok bővítését.
Kína friss kormányzati kezdeményezése célja a csökkenő születési arányok ösztönzése. Az új program keretében a három év alatti gyermekek szülei évente 3600 jüan, ami körülbelül 500 amerikai dollárnak felel meg, támogatásban részesülnek. Ez a lépés a családok anyagi terheinek csökkentését és a gyermekvállalás kedvezőbb környezetének megteremtését szolgálja.
A program célja, hogy enyhítse a családok anyagi terheit, és arra ösztönözze őket, hogy több háztartást alapítsanak - jelentette az állami Hszinhua hírügynökség.
A hivatalos adatok alapján 2024-ben körülbelül 9,5 millió csecsemő látta meg a napvilágot, ami a 2016-os adatok felét jelenti, amikor megszűnt a hosszú ideje érvényben lévő egygyermekes politika. Az ország demográfiai helyzete már harmadik éve mutat csökkenő tendenciát, miközben Peking számára egyre komolyabb kihívást jelent az elöregedő népesség, a házasságkötések számának csökkenése, valamint a megélhetési költségek folyamatos növekedése, amelyek sok párt számára elriasztóan hatnak a családalapítás szempontjából. Az újonnan bevezetett juttatások célja, hogy megfordítsák ezt a kedvezőtlen trendet.
A nemzeti politika bevezetése előtt egyes régiók saját támogatási formákat kínáltak. Például a belső-mongóliai Hohhot városa egyszeri, legfeljebb 10 000 jüan összegű támogatást nyújtott az első gyermek után, és hasonló összegű éves támogatást a második és harmadik gyermek után. A Liaoning tartománybeli Shenyangban a harmadik gyermeket vállaló családok havonta 500 jüant kapnak a gyermek hároméves koráig.
Az idei kormányzati jelentésben Li Qiang miniszterelnök bejelentette, hogy az állam fokozni fogja a szülők támogatását, ami magában foglalja az ingyenes óvodai ellátás bevezetését is. Ez az új közvetlen támogatási program az első olyan kezdeményezés az országos szinten, amely válaszul szolgál a demográfiai kihívásokra, amelyek a következő évtizedekben komoly fenyegetést jelenthetnek a munkaerőpiac és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára.
