Az orosz-ukrán konfliktus jelei egyre inkább arra utalnak, hogy a feszültségek globális szintre emelkedhetnek, és a világ egy újabb háborús korszak küszöbén állhat.
A lassan már három éve tartó konfliktus 1000. napján Bendarzsevszkij Antonnal mélyreható elemzésbe kezdtünk a háború kirobbanásának okairól, valamint a lehetséges megoldásokról, amelyek a helyzet rendezését célozzák. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója különös figyelmet fordított a közelmúlt szovjet-orosz történelmének ciklikus mintázataira. Ezen ciklusok során világosan megfigyelhető a szembenállás: a Szovjetunió összeomlása utáni mélypont, valamint a kétezres évek elejének oroszgazdasági fellendülése.
Részletesen áttekintettük Vlagyimir Putyin ideológiai fejlődését 2000-től napjainkig. Az 2010 előtti interjúk alapján világosan látszik, hogy akkoriban határozottan elutasította az olyan spekulációkat, amelyek a Krím félsziget elcsatolására utaltak. Ezzel szemben 2010 után fokozatosan kezdte magáévá tenni a korai orosz birodalmi eszméket, és értékeléseiben egyre inkább megkérdőjelezte az ukrán állam létezését, valamint az egységes ukrán nemzet valóságát.
A posztszovjet térségre specializálódott szakember véleménye szerint napjainkra egyértelművé vált, hogy Putyin jelenlegi gondolkodása és cselekedetei egyértelműen a Szovjetunió, valamint a második világháborút követően kialakult keleti blokk újbóli megerősítésére irányulnak.
A biztonságpolitikai szakértő is elismerte, hogy a kétezres években a NATO nem sok vizet zavart, tagjai között bevett nézet volt, hogy minek kell védelmi kiadásokra költeni, amikor demokratikus államok úgy sem háborúznak egymással. Azonban 2014 után, a Krím annektálásával a NATO ismét célt, értelmet kapott és egyre több tagország jött rá, hogy a megváltozott világpolitikai viszonyok között bizony nagyon is fontos költeni a haderőre.
Felmerült a kérdés, hogy milyen irányt vehet a második Trump-elnökség az orosz-ukrán konfliktusban. Bendarzsevszkij Anton véleménye szerint az újraválasztott elnök egyik meghatározó jellemzője a kiszámíthatatlanság. Moszkva számára is rejtély, hogy Donald Trump milyen lépéseket tervez a háború lezárásával kapcsolatban, ami akár Ukrajna számára is kedvező helyzetet teremthet. A szakértő úgy véli, hogy Trump valószínűleg meg fogja fenyegetni Oroszországot, ugyanakkor az ukránokat is kompromisszumra ösztönözheti az elveszített területek ügyében. Azonban mindez csak tartós garanciák mellett valósulhat meg, amelyek az elrettentés elvén kell, hogy alapuljanak.
Ahogy telik az idő, egyre inkább látszik, hogy az oroszok lejjebb adtak a célokból és bár az elmúlt hónapokban lassan nyomulnak előre, azonban ez rettentően sziszifuszi és a várt eredményeket nem hozta meg számukra. Ha mégis legyűrik Ukrajnát - de ennek ma már minimális az esélye -, akkor vélhetően egy olyan rendszert hoznának létre, mint amilyen képes volt évtizedeken át működtetni Ukrajnát a kommunista Szovjetunió idején. Erővel persze minden terület pacifikálható erővel - tette hozzá a szakértő.
Megvizsgáltuk, milyen szintbeli változások következtek be, miután kezdetben az orosz és ukrán oldalon is önkéntes segítők csatlakoztak a harcokhoz. Az észak-koreai katonák megjelenése azonban valódi fordulópontot jelentett, hiszen ezzel a konfliktus földrajzi kiterjedése is új dimenziót nyert, amikor egy harmadik állam reguláris erőket vetett be. Ezen kívül elemeztük, hogy az újonnan kialakult helyzetből kiindulva vajon elképzelhető-e, hogy a konfliktus a III. világháború irányába terelődjön.
A műsorban még szó volt arról is, hogy
