Belháború robbant ki az Európai Parlament falai között, ahol az uniós versenyképesség kerülhet a tűzkereszttűzbe.
Egy kiszivárgott, "bizalmas" megjelöléssel ellátott ötlapos dokumentum szerint az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciója stratégiát dolgozott ki a jobboldali pártok növekvő befolyásának visszaszorítására. Mivel a jobbközép Európai Néppárt (EPP) immár a tőle jobbra álló képviselőkkel is többséget tud kialakítani az S&D nélkül, a szocialisták arra kényszerülnek, hogy új módszerekkel tartsák az EP politikai közép felé való orientációját - tudta meg a Politico, amely szerint a versenyképességi intézkedések lehetnek az első áldozatai a politikai átrendeződésnek.
A lap birtokába került dokumentum állítólag arra figyelmeztet, hogy az Európai Parlament mindennapi működésében egyre gyakoribbak a "jobboldali többséggel" megszavazott indítványok, és ez várhatóan jelentős hatással lesz a jogalkotásra,
Az első komoly próbát jelentő omnibuszcsomag, mely a bürokrácia csökkentésére irányul, kulcsszerepet játszik az uniós versenyképességi reformcsomagban. Ez a kezdeményezés nem csupán a hatékonyság növelését tűzi ki célul, hanem a versenyképesség javítását is a tagállamok számára, lehetővé téve, hogy jobban alkalmazkodjanak a gyorsan változó globális gazdasági környezethez.
A dokumentum külön figyelmet szentel a jobboldali pártok megújult stratégiájának is. A francia Nemzeti Tömörülés politikai képviselője, Jordan Bardella által irányított Patriots for Europe csoport például sokkal szervezettebb és aktívabb szereplő Brüsszelben, mint elődje, az Identitás és Demokrácia frakció. Egy szocialista képviselő megjegyezte, hogy "a Patrióták professzionálisabbá váltak, és ennek megfelelően kell reagálnunk a kihívásokra".
Az S&D elemzése szerint Bardella a magyar kormánypártokat is szervezetében tudó csoportja tudatosan provokálja az EPP-t, és folyamatosan próbálja befolyásolni annak politikai irányvonalát.
Ennek ellenére a szocialisták véleménye szerint a néppárti frakció belső megosztottsága lehetőséget teremt arra, hogy bizonyos témák köré építve ellentéteket generáljanak az EPP és a szélsőjobboldali pártok között.
A szocialista párt stratégiája több szempontból is kihívást jelent a szélsőjobboldali politikai erők számára. Az S&D frakció képviselői hangsúlyozzák, hogy "határozottabb fellépésre" van szükség, amely magában foglalja a szélsőjobboldaliak nyilvános lejáratását és nevetségessé tételét, valamint a Néppárt és a radikálisok közötti feszültségek fokozását. Az S&D arra is törekszik, hogy szorosabb együttműködést alakítson ki a liberálisokkal és a zöldekkel, és javasolják, hogy a centrista pártok között informális megállapodásokat konkrét intézkedések formájában kellene megvalósítani, hogy tartós koalíciók jöjjenek létre. A szocialisták véleménye szerint Manfred Weber, a Néppárt vezetője, tisztában kell legyen azzal, hogy "képzelhetetlen következményekkel jár, ha egyszerre két irányba próbál nézni".
ugyanakkor túlzottan agresszív megközelítést sem javasolnak, hogy ne idegenítsék el az EPP mérsékeltebb politikusait.
Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciójával kapcsolatos S&D álláspont szerint a leghatékonyabb stratégia egy rugalmas, "eseti megközelítés" alkalmazása. Ennek oka, hogy a csoport tagjai között egyaránt megtalálhatók mérsékelt nézeteket valló politikai szereplők és erősen euroszkeptikus képviselők is. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EPP egyre inkább az ECR együttműködésére törekszik, cserébe pedig a szocialistáktól elvárja, hogy vonják be a zöld pártokat vagy a baloldali csoportokat a koalíciós tárgyalásokba. Az S&D képviselőit arra is figyelmeztetik, hogy kerüljék a szélsőjobboldali politikai szereplők túlzott figyelembevételét; például javasolt, hogy ne szakítsák félbe őket kérdésekkel és automatikusan zárják ki őket minden nemzetközi parlamenti delegációból.
Az S&D belső stratégiája arra figyelmeztet, hogy a frakciónak ügyesen kell navigálnia a politikai tájon. Egy szocialista képviselő kifejtette, hogy a legjobb megközelítés egyfajta "kettős játék", amelynek lényege, hogy világosan meghatározzák a vörös vonalakat, ugyanakkor lehetőséget kell biztosítani a kompromisszumokra is. Bár a pártcsoport hivatalosan nem kívánt nyilatkozni a dokumentumról, egy szóvivő megerősítette, hogy ezt a kérdést egy magas rangú szocialista politikusok belgiumi találkozóján vitatták meg, és hangsúlyozta, hogy ez még nem tekinthető végleges stratégiának.
