A sorsfordító hónapok küszöbén állunk.

Néhány héten belül elérjük a 2023 őszén indult ciklus felét, de a következő választások időpontja, amelyek elvileg 2027 szeptemberében esedékesek, korántsem biztos. Az elkövetkező hónapok kulcsfontosságúak lehetnek, mivel eldönthetik, vajon reális-e az előrehozott választások lehetősége.

A felvidéki magyar olvasók számára az idő előtti parlamenti választások fogalma sokkal inkább megszokott, mint azoknak, akik az anyaország területén követik az eseményeket. Magyarországon 1990 óta egyetlen alkalommal sem kérte a választókat, hogy az urnákhoz járuljanak a négyéves ciklus végének megérkezése előtt. Ezzel szemben Szlovákiában az elmúlt három évtized során több kormánykoalíció is korábban, a tervezett időpont előtt mondott le. Nincs is szükség messzire tekintenünk, elég csupán visszaemlékeznünk a 2020-as választások után megalakult koalíció bonyodalmaira és nehézségeire.

A 2023. évi szeptemberi választásokon győztes Smer a választási ígéreteinek középpontjába éppen az előző évek permanens koalíciós vitákkal terhelt kormányzásának antitézisét helyezte. Robert Fico hatalomba való visszatérését azok a szlovák(iai) választók kövezték ki, akik Igor Matovič és Richard Sulík magánszámai után kiszámítható, stabil kormányzást reméltek.

Matovič, aki az ellenzéki megmondóember szerepében még élvezi a reflektorfényt, a kormányfői bársonyszékben szinte messiási öntudatra ébredve, sorra hozza a képtelen döntéseket, amelyek végül a saját kabinetjét rombolják le. Ezzel szemben Robert Fico egy profin megfontolt játékos, aki a szlovák politikai színtéren kiemelkedik a hatalomtechnikájával. A Smer elnöke, eltérően Matovičtól, egyértelműen stratégiai megközelítéssel rendelkezik, célja pedig a hatalom tartós megszilárdítása. Az már egy másik kérdés, hogy ez a törekvés mennyire lesz sikeres.

2025 késő nyarán már csak elméleti kérdés, hogy az OĽaNO választási sikere után Matovičnak vajon lett volna esélye tömbösíteni a Ficóval szemben álló választótábort. A pandémia és a szűnni nem akaró koalíciós torzsalkodások árnyékában úgy tűnt, erre érdemi kísérlet nem is történt. Tegyük hozzá, a 2020 utáni ciklus a három évvel később győztes Smer számára is tartogatott nehéz hónapokat, kevéssel a választási fiaskó után a párt kettészakadt, és úgy nézett ki, tartósan elveszíti nagypárti szerepét.

Robert Fico a mélypontok ellenére ismét visszatért a hatalomba, bár koalíciós kényszer szorításában, meglehetősen szűk többséggel. A számára követendő stratégia a politikai helyzetből adódik - ezt már korábbi, koalíciós kényszer alatt zajló ciklusaiban is tapasztalhattuk tőle. Célja, hogy egy közös zászló alá terelje a kormánypárti választókat. Ha a figyelmes olvasó visszatekint a 2025-ös év eseményeire, jól érzékelheti Fico törekvéseit, hogy a kormánypárti és a kormány politikája iránt nyitott szavazókat a Smer táborába vonja.

Mielőtt alaposabban megvizsgálnánk a kormányfő eszköztárát, érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkodni egy fontos kérdésen. Miért is tartott Robert Fico másfél évig, mielőtt elkezdte volna saját politikai ellenfelei felszámolását? Hiszen a korábbi tapasztalatok alapján más forgatókönyvek is elképzelhetők lettek volna. 2006-ban, valamint 2016 után azonnal, szinte az első napoktól kezdve halálos szorításban érezhették magukat a Smerrel koalícióban lévő pártok.

Fico dilemmája világosan kirajzolódik a szlovákiai választások történeti mintázatából. A Smer, a kormánypárt, bár a ciklus végére tömörítette a támogatóit, mégis kevesebb mandátumot szerzett, mint korábban, amikor koalíciós partnerként működött. Ezt jól illusztrálja a 2010-es helyzet, amikor a heterogén, Fico-ellenes tábor sikeresen megbuktatta őt. A 2023-as választások eredménye tovább fokozta Fico nehéz helyzetét, hiszen a kormányzati többséghez szükséges szavazatok jelentős részét a Smer-Hlas páros biztosította. Ésszerűen elemezve, a Hlasra érkező szavazatok között sok olyan voks is akadt, amely, ha csak a Smer szerepelt volna a szavazólapon, valószínűleg nem a kormányoldalt erősítette volna.

Egy hatékony Smer-Hlas együttműködés a miniszterelnök számára a következő választási győzelem egyik legbiztosabb biztosítéka lehetett volna. Azonban az elmúlt háromnegyed év eseményei azt mutatják, hogy a Hlas olyan nehéz helyzetbe került, ahonnan a visszatérés lehetősége egyre távolibbá válik. Az önállóvá vált képviselők pedig már a koalíció parlamenti alapját is veszélyeztetik. Fico számára így nem marad más lehetőség, mint hogy a korábban már vereséghez vezető stratégiát követve vágjon neki a közelgő választásoknak.

Ha Fico stratégiája csupán a koalíciós partnerek kiiktatására épülne, a múltbeli események fényében nyugodtan kijelenthetnénk, hogy egy következő választás - bármikor is kerüljön megrendezésre - szinte biztosan a kormányváltáshoz vezetne.

A kormányfő láthatóan levonta a tanulságokat a múltbéli kudarcokból: még egy nyíltan ellenséges médiakörnyezetben is ügyesen képes olyan témákat a középpontba állítani, amelyekkel a választók többsége könnyedén azonosulni tud.

A Smer korábbi választási kudarcaihoz jelentősen hozzájárult, hogy a konzervatív választók jelentős része a Fico-ellenes oldalra állt. Ennek következtében alakultak meg a gyakran rövid életű liberális-konzervatív koalíciók. A legnagyobb kormánypárt számára a legígéretesebb lehetőség a következő választási győzelemre az, ha sikerül visszanyernie annyi konzervatív szavazót saját táborából, hogy ezáltal megszerezhessék a többséget.

Fico jól láthatóan felismerte ezt a lehetőséget, célba véve a parlamenti ellenzék leggyengébb láncszemét, a KDH szavazótáborát. Ezt szolgálja a két nemet rögzítő alkotmánymódosító javaslat éppúgy, mint a progresszív-liberális ellenzékkel más frontokon vívott identitáspolitikai küzdelmek.

Fico a helyszín és az időpont kiválasztásában is saját kezébe veszi a gyeplőt. Kormányfői stratégiája kettős célt szolgál: egyrészt a saját táborának megerősítésére törekszik hatalomtechnikai eszközökkel, például a tervezett választási törvény módosításával, másrészt a szavazói bázis szélesítésére fókuszál, konzervatív identitáspolitikai elemek beépítésével. Fico számára a politikai előny akkor is kézzelfogható, ha nem sikerül tartósan magához láncolnia a korábban rendkívül sokszínű jobboldali tábor szavazóit. Már önmagában az is sikernek számít, ha a legnagyobb kormánypárt stratégiája megakadályozza, vagy legalábbis lassítja az ellenzék egységes fellépését.

Az előttünk álló őszi évad vízválasztó lesz abból a szempontból, hogy Robert Fico számára mennyire kifizetődő tartósan fenntartani a jelenlegi koalíciót. Vagyis döntő fontosságú hetek, hónapok következnek, amelyek alapvetően befolyásolják a szlovák(iai) politika jövőjét.

Megérkezett a Magyar7 hetilap legújabb, 2025/34. számának kiadása.