Dudás Miklós szívszorító vallomásában osztotta meg érzéseit édesapja súlyos állapotáról. A fájdalom és aggodalom szavai mögött ott rejlik a családi kötelékek mélysége, ahogy Miklós a múlt és jelen emlékeit idézi fel. Az édesapa iránti tisztelete és szeret
Az elkövetők még mindig szabadon járkálnak, és a bírósági eljárás akár évekig is elnyúlhat.
Tavaly nyár végén tragikus esemény történt Dudás Miki édesapjával, aki egy benzinkúton brutális támadás áldozatává vált. Az egyik támadó ütése következtében elesett, és súlyosan megütötte a fejét, ami életveszélyes sérüléseket okozott. Azóta kómába került, és több sürgősségi műtéten esett át, beleértve egy műkoponya beültetését is. Jelenleg is éber kómában fekszik, családja és barátai pedig reménykednek a felépülésében.
- Már nincs remény, hogy magához térjen. Anyukám naponta látogatja, de a bizakodás mára teljesen elillant. Közben itthon és az üzleteinkben próbálom megállni a helyem. Apukám szerepét vettem át az üzletekben, de ez nem könnyű feladat, hiszen ő pontosan tudta, mit érdemes rendelni, és hogyan kell irányítani a dolgokat. Három boltunk volt: egy ruhaüzlet, egy százforintos és egy virágbolt. Sajnos anyagi gondjaink miatt az egyik boltunkat már be kellett zárnunk. Szerencsére a megmaradt üzletek egymás mellett találhatóak, mert nem tudom, hogyan boldogulnék külön-külön. Ha szükség van rá, eladok, tanácsokat adok a vásárlóknak, vagy éppen pakolok. Nagyon szerettem a korábbi munkahelyemet, de miután bekövetkezett a tragédia, nem volt kérdés, hogy váltanom kell, és ide jövök anyu mellé - mesélte Miki a Kiskegyednek.
A család nemcsak lelki megpróbáltatásokkal néz szembe, hanem komoly anyagi gondokkal is küzd. A tragédia következtében már több millió forintnyi veszteséget szenvedtek el, ami tovább súlyosbítja helyzetüket.
Jelenleg egy másik, sürgető megoldásra váró helyzet áll előttünk. Hamarosan el kell hoznunk apát a kórházból, mivel lejár a három hónap, amit ott tölthetett. Tovább nem maradhat, kivéve, ha naponta 8-10 ezer forint ápolási díjat tudnánk fizetni. Ezt az összeget viszont nem tudjuk előteremteni, és nehezen tudnánk elfogadni, hogy egy elfekvő intézménybe kerüljön, ahonnan már csak koporsóban térhetne haza. Folyamatosan keressük a megoldásokat. Vannak nagyon jó rehabilitációs központok, de sajnos ők nem tudják fogadni, mivel apu kómában van. Otthoni körülményeink pedig nem elegendőek ahhoz, hogy biztosítani tudjuk számára a megfelelő ápolást. Ráadásul szükség lenne egy szakápolóra is, akinek a munkabére szintén horribilis költségeket jelentene, amelyeket nem tudnánk fedezni.
