Európa jövője a tét – Fedezd fel mindazt, amit az év legmeghatározóbb összecsapásáról tudni érdemes!

Február 23-án egy jelentős eseményre kerül sor: a német parlamenti választásra, amely nemcsak hazai, hanem európai és talán globális szinten is kiemelkedő fontossággal bír. Eredetileg szeptember 28-ára tervezték a voksolást, ám Olaf Scholz kormányának novemberi megbukása miatt előre kellett hozni ezt a döntő pillanatot. De hogyan is működik a német választási rendszer? Mely pártoknak van a legnagyobb esélye a Bundestagba való bejutásra, és milyen kormánykoalíciók alakulhatnak a választások után? Ezekre a fontos kérdésekre keressük a válaszokat a cikk során.

Olaf Scholz kormánya tavaly egy választójogi reformot hajtott végre, amely bár jelentősnek tűnhet, a német választási rendszerben nem hoz igazán mélyreható változásokat. A legfontosabb újdonság, hogy a jövőbeli választások során a Bundestag létszámát 736 főről 630 főre csökkentik, így véget vetve a választások utáni folyamatosan növekvő képviselői létszámnak.

A német választási rendszer vegyes rendszer, amennyiben egy szavazat megy egy választókörzeti jelöltre (első szavazat - Erststimmen), egy pedig egy adott párt tartományi listájára (második szavazat - Zweitstimmen). Azonban - szemben például az olyan vegyes választási rendszerrel, mint a magyar - a Bundestagban

A mandátumok elosztása lényegében a listás szavazatok tükrében történik, ami lehetővé teszi, hogy a pártokra leadott szavazatok arányában alakuljon ki az arányos képviselet.

Miért van akkor szükség az egyéni képviselőkre? Az eddigi rendszer szerint a 299 választókörzet összes első helyen végzett képviselőjelöltje bekerült a Bundestagba. Mivel azonban a pártok mandátumarányának és listás szavazati arányának alapvetően meg kell felelnie, kompenzálni kellett azokat a pártokat, amelyek kevesebb egyéni képviselőt tudtak küldeni, ez pedig azzal járt, hogy kiszámíthatatlan volt, hogy végül összesen hány képviselő jut be a Bundestagba. A mostani választástól kezdve azonban csak 630 képviselő juthat be, így lesznek olyan egyénileg megválasztott képviselők, akik végül nem jutnak be a parlamentbe, tehát előfordulhat, hogy képviselet nélkül marad egy körzet.

Az egyéni választókörzeti rendszer lényegét az adja, hogy meghatározza, mely képviselők jutnak be a Bundestagba az egyes pártok színeiben. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a rendszer nem befolyásolja a pártok által megszerzett mandátumok számát, hiszen az a listás választási eredményekből adódik. Van viszont egy külön szabály, amely kiemeli az egyéni választókörzetek jelentőségét: ha egy párt nem éri el az 5 százalékos listás küszöböt, de legalább három egyéni képviselői helyet nyer, akkor a pártlistás eredménye arányában jogosult mandátumokhoz juthat a Bundestagban. Ezt a helyzetet tapasztalhattuk 2021-ben a radikális baloldali Baloldal (Die Linke) párt esetében, amely országosan csupán 4,9 százalékot ért el, ám Berlinben és Lipcsében összesen három egyéni mandátumot szerzett. Ennek következtében annyi képviselőt küldhetett a Bundestagba, mintha nem létezne az 5 százalékos küszöb.

A Scholz-kormány megpróbálta eltüntetni ezt a szabályt, ám a karlsruhei alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az eltörlését. Jelenleg a posztszocialista párt támogatottsága 4-5 százalék körül mozog, de a volt NDK területén sokkal erősebb bázissal rendelkezik. Az idén is abban bíznak, hogy a közvetlen mandátumok révén bejuthatnak a Bundestagba. A különleges szabály eltörlése a bajor CSU számára sem volt kedvező, hiszen a párt kizárólag Bajorországban van jelen, míg testvérpártja, a CDU a többi 15 tartományban aktív. 2021-ben a CSU 5,2 százalékos eredményt ért el, de idén könnyen előfordulhat, hogy egyedül nem tudja átlépni az 5 százalékos küszöböt. Ha megvalósult volna az eltörlés, akár az is megtörténhetett volna, hogy a legnagyobb német tartomány kormánypártja, amely évtizedek óta hatalmon van, nem jut be a szövetségi parlamentbe a mostani választáson.

A pártok a választások során tartományi listákon indulnak, ám a mandátumok elosztása az országos szavazati arányok alapján történik. Nem minden párt szerepel minden tartományban – például a CSU kizárólag Bajorországban, míg a CDU a többi 15 tartományban van jelen. Összesen 41 párt lesz látható valamelyik tartományi listán, ebből 10 párt indul minden tartományban. Ezen a listán a CDU/CSU szövetség is helyet kap, hiszen ők pártszövetségként az egész országra kiterjednek. A 11 pártból 7-nek van reális esélye a parlamenti bejutásra, amely történhet úgy, hogy elérik az 5 százalékos küszöböt, vagy úgy, hogy legalább 3 választókörzetben az első helyen végeznek. Az 5 százalékos küszöböt csupán négy párt lépi át biztosan, ezek a következők (zárójelben a párt színe):

A Kereszténydemokrata Unió (CDU) és testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) jelenlegi népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint 29-30 százalék körül mozog, ami a konzervatív szövetség számára kedvező előnyöket jelent a következő választások során. Angela Merkel 2005 és 2021 közötti kancellársága alatt a CDU/CSU dominálta a német politikai színteret, és most a párt egykori belső riválisa, Friedrich Merz készülhet a kancellári poszt elnyerésére. A Német Szövetségi Köztársaság történetében a CDU/CSU kormányzati időtartama a leghosszabb, ami jól mutatja a párt stabilitását és befolyását az ország életében.

A Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) a német politikai élet egyik legrégebbi és legmeghatározóbb szereplője, amely 1875-ben alakult, így idén ünnepli 150. évfordulóját. Az elődjének tekinthető szervezet már 1863-ban megalakult, így a párt gyökerei mélyen a munkásmozgalomban találhatóak. Hosszú ideig, egészen 1959-ig hivatalosan marxista irányvonalat képviselt, de a második világháború utáni Német Szövetségi Köztársaságban a CDU/CSU mellett a másik fő politikai erővé vált. Az SPD eddig négy kancellárt adott az országnak: Willy Brandt, Helmut Schmidt, Gerhard Schröder és a jelenlegi kormányfő, Olaf Scholz is a soraikból került ki. Angela Merkel kormányzása alatt az SPD többször is koalícióra lépett a CDU/CSU-val, mindig kisebb partnerként, ám a 2021-es választások során szoros versenyt futottak, és hajszál híján megnyerhették volna a választásokat. Azonban a párt népszerűsége az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat, jelenleg csak a harmadik legnépszerűbb politikai erő, 15%-os támogatottsággal. Kancellárjelöltjük Olaf Scholz, aki a jelenlegi pozíciójában aligha számíthat a második mandátum elnyerésére.

Az Alternatíva Németországnak (AfD), amely 2013-ban alakult, kezdetben euroszkeptikus és gazdaságilag liberális politikai irányvonalat képviselt, de nem tartozott a szélsőséges pártok közé. Azonban a 2015-ös menekültválság következtében a bevándorlásellenesség vált a politikájuk középpontjává, ami a párt politikai orientációjának jobbra tolódását eredményezte. Az AfD célja, hogy Németország kilépjen az Európai Unióból, visszahozza a német márkát az euró helyett, és helyreállítsa a kapcsolatokat Oroszországgal. Nemrégiben Elon Musk, a világ egyik leggazdagabb embere, nyilvánosan támogatta a pártot, ami új lendületet adott nekik. Jelenleg a párt támogatottsága 20-23% között mozog, ami szinte biztosítja számára a második helyet a következő választások során. Kancellárjelöltjük Alice Weidel, a párt társelnöke.

A Zöldek (hivatalos nevükön Bündnis 90/Die Grünen) története 1980-ra nyúlik vissza, amikor a nyugatnémet zöldmozgalmak egyesülésével megalakult a párt. Az 1983-as választások során sikerült bejutniuk a bonni parlamentbe, ezzel elindítva a zöld politikai gondolkodás széleskörű elfogadásának folyamatát. A Szövetség 90 néven ismert formáció 1990-ben jött létre az NDK három ellenzéki mozgalmának egyesülésével, majd 1991-ben párttá alakult. 1993-ban a nyugatnémet és keletnémet Zöldek egyesültek, így teremtve meg a ma ismert pártot. A Zöldek legfőbb célja a környezetvédelem, amelynek keretében nagy eredményeket értek el, például hozzájárultak ahhoz, hogy Németország bezárta az utolsó atomerőműveit. A párt 1998 és 2005 között az SPD koalíciós partnerként részt vett Gerhard Schröder kormányában, majd 2021-től Olaf Scholz kabinetjében is képviselteti magát. A Zöldek főleg a nyugatnémet tartományokban élveznek erős támogatottságot, míg az egykori NDK területén nem tudtak igazán elterjedni. Baden-Württemberg tartományban Winfried Kretschmann zöldpárti miniszterelnök vezeti a régiót. Jelenleg a Zöldek támogatottsága 13-15% között mozog, ami elegendő a negyedik helyhez, sőt, akár az SPD megelőzésére is lehetőség nyílhat. Kancellárjelöltjük Robert Habeck, aki a jelenlegi alkancellár és gazdasági miniszter.

Az előbbi négy párt szinte biztos, hogy bejut a parlamentbe, három másik párt azonban az 5 százalékos küszöbnél billeg. Ezek:

FDP (sárga): A Német Szabaddemokrata Párt Németország liberális pártja, 1948-ban alakult, és a 2013 és 2017 közötti időszakot leszámítva mindig bent volt a Bundestagban. Több évtizedes története során volt már koalíciós partnere a CDU/CSU-nak és az SPD-nek is, legutóbb pedig Németország első hárompárti koalíciójában volt a legkisebb koalíciós partner. Elnökük és volt pénzügyminiszterük, Christian Lindner kirúgása miatt a párt november 6-án távozott a koalícióból, ez vezetett végül az előrehozott választások kiírásához. A párt évek óta nem találja a helyét, 3-4 százalékra mérik, így esélyes, hogy 2013 után ismét nem jut be a Bundestagba. A párt főleg a nyugatnémet tartományokban van jelen, egyes volt NDK-s tartományokban még az 1 százalékot sem tudta elérni a legutóbbi tartományi választásokon.

Baloldal (vörös): A Die Linke lényegében a keletnémet állampárt, a Német Szocialista Egységpárt (SED) örököse. Az SED-ből 1990-ben jött létre a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS), amely 2007-ben fúzióra lépett a SPD-ből kivált kisebb politikai erővel, a Munka és Szociális Igazság Párttal. A radikális baloldali párt továbbra is főként a volt NDK területein bír jelentős támogatottsággal, és egy ideig még miniszterelnököt is biztosított Türingia tartományban. Az elmúlt években azonban az AfD egyre inkább elvonta a szavazóikat. A párt NDK-s gyökerei miatt NATO-ellenes és Moszkva-barát álláspontot képvisel, ezért eddig senki nem alakított vele koalíciót a szövetségi szinten, noha tartományi szinten voltak együttműködések az SPD-vel és a Zöldekkel. Már évek óta folyamatosan 5 százalék alatti támogatottsággal bírnak, de a legújabb közvélemény-kutatások alapján előfordulhat, hogy sikerül átlépniük a parlamenti küszöböt.

BSW (lila): A Sahra Wagenknecht Szövetsége (BSW) a legfiatalabb, Bundestagba jutásra esélyes párt, mindössze tavaly januárban alakult meg. Alapítója, Sahra Wagenknecht egykor a Die Linke frakcióvezetője és legnépszerűbb politikusa volt, de később összekülönbözött pártjával, és új mozgalmat hozott létre. A Baloldalhoz hasonlóan erősen NATO-ellenes (ellenzi például amerikai rakéták Németországba telepítését) és Moszkva-barát, leállítaná Ukrajna katonai támogatását, ugyanakkor az AfD-hez hasonlóan bevándorlásellenes szólamokat hangoztat. A pártot az elmúlt hónapokban 8 százalékra is mérték, szeptemberben három német tartományban is harmadik lett, az egyikben, Türingiában, kormányra is került. Az utóbbi hetekben azonban gyengült a támogatottsága, 4-6 százalék közé mérik, így kérdéses, hogy bejut-e végül a Bundestagba.

A február 23-i választások után várhatóan koalíciós kormány fog alakulni, amelynek alapját az arányos választási rendszer és a pártok támogatottsága képezi. Az elemzők szerint valószínű, hogy ismét hárompárti kormányzat jöhet létre, ami újabb koalíciós feszültségekhez vezethet. A CDU/CSU szerepe szinte elengedhetetlen lesz, és a fő kérdés az, hogy kik lesznek a lehetséges koalíciós partnerek. Az AfD-vel való együttműködés hivatalosan egyik párt számára sem kívánatos, a CDU pedig külön határozatban zárta ki ennek lehetőségét, így a koalíciós opciók tovább csökkennek.

"Kenya-koalíció": A legvalószínűbbnek a CDU/CSU, az SPD és a Zöldek koalíciója tűnik - mivel a pártok színei együtt Kenya zászlaját adják ki, ezt "Kenya-koalíciónak" nevezik.

"Németország-koalíció": Amennyiben az FDP bekerül a parlamentbe, a CDU/CSU legtermészetesebb partnerként - mindketten határozottan piacpárti gazdasági programmal rendelkeznek - a liberális pártot választhatja. Azonban kettőjüknek sem lenne meg a többség, így a leginkább szóba jöhető partner az SPD. Csakhogy az FDP épphogy az SPD vezette koalíciót borította novemberben, így kérdés, hogy akarnának-e újra összebútorozni. A három párt színe együtt pont Németország zászlaját adja ki, így egy ilyen koalíciót "Németország-koalíciónak" neveznek.

"Jamaica-koalíció": Szövetségi Jamaika-koalíció létrehozására egyszer már történt kísérlet 2017-ben, akkor végül az FDP hátrált ki belőle. Ebben az elképzelt koalícióban a Zöldek és az FDP lenne a CDU/CSU partnere, vagyis két piacbarát párt lépne koalícióra egy határozottan baloldali programot képviselő párttal. A Zöldek és az FDP már kormányzott együtt a megbukott "közlekedésilámpa-koalícióban", de a hármas koalíciót kettőjük állandó harca feszítette, ezért nem tűnik túl valószínűnek, hogy még ha be is jutna az FDP, újra összeállnának. Az elképzelt koalícióban részt vevő pártok színei együtt Jamaica zászlaját adják ki, innen a "Jamaica-koalíció" elnevezés.

Existálnak olyan képzeletbeli koalíciók is, amelyek szövetségi szinten gyakorlatilag elképzelhetetlenek, de a kreatív elmék már megalkották a nevüket. Türingia tartományban éppen kísérleteznek egy "szederkoalícióval", amely a CDU/CSU, az SPD és a BSW együttműködésén alapul. A név onnan ered, hogy a szederbogyó érés közben piros, lila, majd fekete árnyalatokban pompázik. Ugyanakkor a szövetségi színtéren egy ilyen koalíció létrejötte erősen kétséges, hiszen a BSW NATO-ellenes és oroszpárti irányvonalát figyelembe véve, nehezen elképzelhető egy ilyen együttműködés. Ha viszont négy párt – a legnagyobb tradicionális politikai erők: CDU/CSU, SPD, Zöldek és FDP – koalícióra lépne, azt a pártok színeinek alapján akár "Zimbabwe-koalícióként" vagy "Ghána-koalícióként" is emlegethetnénk. Azonban egy ilyen széleskörű "olajfa-koalíció" kialakulására szinte biztosan nem lesz szükség.