Az ukrán divattervezők népszerűsége folyamatosan növekszik, ami izgalmas kérdéseket vet fel az ország textil- és ruhaiparával kapcsolatban. Vajon képes lesz-e Ukrajna túllépni az összeszerelő üzemek szerepén, és egy saját, egyedi arculattal rendelkező div
Ukrajna gazdasági tájképe elsősorban a mezőgazdasági termékek köré épül, ám a könnyűipar is jelentős szerepet játszik, amelyet nagy részben a Szovjetuniótól örökölt struktúrák formálnak. A textil-, ruházati-, bőr- és cipőipart magába foglaló szektor az ország egyik legrégebbi ipari örökségének számít. A ruhaipari vállalkozások infrastrukturális háttere még a korábbi rendszer hagyatéka, ami alapvetően befolyásolja az ukrán divatipar fejlődését és irányvonalát.
Ukrajna könnyűipara rendkívül sokszínű, három fő ágazatra osztható: textil, ruházat és bőrtermékek. Az iparág 23 különböző gazdasági tevékenységet ölel fel, amelyek révén az ország kiemelkedő pozíciót foglal el a régióban. Az ukrán könnyűipar sikerének kulcsa a képzett, ugyanakkor versenyképes árú munkaerő, valamint az alacsony üzemeltetési költségek. Ennek köszönhetően Ukrajna jelentős szereplővé vált a textil-, ruházati és cipőgyártás területén. A globális trendek figyelembevételével a 2020-as évek elején a munkaerőpiacon az ágazatban dolgozók több mint 90%-a nő volt, ami a női munkaerőbővülés szempontjából is figyelemre méltó jelenség.
Az elmúlt időszakban a kelet-európai régió országai közötti intenzív árverseny és a nagyobb termelési kapacitás miatt több neves divatmárka helyezte át más közép-kelet-európai országból Ukrajnába a termelést. Korábbi kutatások azonban arra figyelmeztetnek, hogy az alacsony gyártási költségek önmagukban nem biztosítják egy adott ország ruhagyártásának hosszú távú túlélését. Ezt az iparágat nem terhelik kiemelkedően magas adók, ami lehetővé teszi az ukrán gyártók számára, hogy jelentősen csökkentsék a termelési költségeket és alacsony áron kínáljanak minőségi termékeket.
Bár a szektorban a kis- és középvállalkozások uralják a terepet, a nagyobb cégek jelentős előnyökkel bírnak, amikor a technológiai fejlesztésekbe történő befektetésről van szó. Ez lehetőséget ad a megrendelő divatmárkáknak, hogy maximálisan kihasználják a méretgazdaságosság nyújtotta előnyöket. A kkv-k túlsúlya viszont azt is jelenti, hogy gyakran kisebb mennyiségeket rendelnek az ukrán gyártóktól. Emellett a kisebb vállalatok jellemzően rugalmasabbak, ami segíti őket abban, hogy jobban alkalmazkodjanak a gazdasági és társadalmi változásokhoz. Ez különösen előnyös a kisebb márkák számára, amelyek nem rendelkeznek saját gyártási kapacitással. Ráadásul a gyors alkalmazkodás lehetősége lehetővé teszi számukra, hogy azonnal reagáljanak a folyamatosan változó divatirányzatokra és piaci igényekre.
Ukrajna földrajzi elhelyezkedése lehetővé teszi a gyors és hatékony szállítást a nyugat-európai megrendelők számára, ami jelentős előnyt jelent az Ázsiába kiszervezett gyártással szemben.
Több ukrán gyártó cég nemzetközi dizájnermárkák független beszállítóiként tevékenykedik. Az UkraineInvest adatai alapján a textiliparban körülbelül 2500 üzem üzemel, ezeknek 80-90%-a a külpiacokra összpontosít. Olyan neves márkáknak biztosítanak gyártási szolgáltatásokat, mint a Tommy Hilfiger, a Hugo Boss, a Mexx, a Triumph és a Marks&Spencer.
A cégek az Ukrlegprom érdekcsoportjában tömörülnek. A 2000-ben alapított Ukrlegprom, az Ukrán Textil- és Bőripari Vállalkozások Szövetsége a 250 legnagyobb ukrán iparági vállalatot foglalja magában. A szervezet tagjai az Ukrajnában előállított áruk teljes mennyiségének 60%-át adják.
A legfrissebb jelentések alapján, amelyek az ukrán bőr- és textilipar lehetőségeit vizsgálják, 2017-2018 során összesen 475 textilipari, 1547 ruházati és 319 bőripari vállalat működött az országban. Ezek a vállalatok körülbelül 85 ezer embernek adtak munkát. 2019-re azonban ez a szám látványosan emelkedett: a textilipari vállalatok száma 510-re, a ruházatiak 1669-re, a bőripariak pedig 339-re nőtt, amivel a munkavállalók létszáma 87 900-ra emelkedett. Bár ezek a számok viszonylag alacsonynak tűnnek más ukrajnai feldolgozóipari szegmensekhez képest, az iparágban foglalkoztatottak számának növekedése az utóbbi időszakban figyelemre méltó.
A Drezhstat, az Ukrán Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint, ahogy az 1. ábrán is látható, az ukrán textil-, ruházati, bőr- és cipőipar foglalkoztatottsága 2017 és 2021 között mérsékelt csökkenést mutatott, különösen a COVID-19 járványt követően. A háború időszakát követő, 2021 utáni adatok jelenleg nem érhetők el, és a korábbi adatok is hiányosak. Az Ukrlegrom jelentése szerint az utolsó pénzügyi évben a foglalkoztatás 4,3%-kal, a termelékenység 7,3%-kal, az export pedig 13,3%-kal emelkedett, míg a tőkebefektetések 13,8%-kal növekedtek. Az ukrán textil- és bőripari vállalatok 146 országban, főként európai partnerek révén működnek együtt, ami azt mutatja, hogy az ukrán gyártás alapvetően vonzó lehet az európai divatcégek számára.
Ukrajna - már csak a földrajzi és történelmi adottságai miatt is - nagy potenciállal rendelkezik a természetes eredetű textilipari szálasanyagok gyártásában.
A szakmai szövetség szerint a háborús helyzet mellett a fejlődő iparág fő kihívásait jelenti a helyi piacon tapasztalható egyenlőtlen verseny, a saját nyersanyagok korlátozott elérhetősége, a szakképzett munkaerő hiánya, az alacsony termelékenység, az olykor hozzá nem értő menedzsment, valamint az állami támogatások és hitelek hiánya. Kutatók ezeken felül az üzleti és marketingstratégia, illetve az állami pénzügyi támogatások hiányát, a vámokkal kapcsolatos problémákat és a külföldi anyagoktól való függőséget sorolták az ágazat fő kihívásai közé.
2020 során a textíliák és a hozzájuk kapcsolódó termékek forgalmának körülbelül 51%-a külföldi piacokon realizálódott, elsősorban Európában. Ukrajna 19 szabadkereskedelmi megállapodást kötött 46 különböző országgal, beleértve az Európai Uniót is. Az aktív kereskedelmi tevékenységet nagyban támogatták az EU és Ukrajna között létrejött kereskedelmi megállapodások. 2016. január 1-jétől a két fél ideiglenesen alkalmazza a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást (DCFTA), amely célja, hogy a kereskedelmi szabályozásokat az uniós normákhoz igazítsa. A DCFTA a kereskedelem liberalizációját célozza meg az áruk, szolgáltatások, tőkemozgások és munkaerőmozgások tekintetében, lehetővé téve a kölcsönösen előnyös hozzáférést az EU és Ukrajna belső piacaihoz, miközben megszünteti a nem vámjellegű (technikai) kereskedelmi akadályokat is. Ezen kívül a DCFTA hozzájárult a független beszállítói kapcsolatok kialakulásának elősegítéséhez is.
Több mint három éve tart Oroszország Ukrajna ellen indított agressziója, amely 2022 februárjában vette kezdetét. A háború előtti időszakban számos gyártó évek során fektetett energiát és forrást abba, hogy saját költségükön korszerűsítsék működésüket. A textilipar különösen fontos szerepet játszott, hiszen sok embernek biztosított új munkalehetőségeket, akik a 2014-es gazdasági válság következtében veszítették el állásukat. Ez a tendencia pedig nemcsak a munkaerőpiacot formálta, hanem az akkori ukrán nagyvállalatok számára is a fejlődés és innováció forrásaként szolgált.
Az ukrán gazdasági minisztérium legfrissebb jelentése rávilágít arra, hogy az ukrán ruhagyárak többsége, körülbelül 70%-uk, a háború ellenére is aktívan működik. Ez lehetőséget teremt a textil- és ruházati ipar számára, hogy a háborús helyzetben is hozzájáruljon az ukrán gazdaság fenntartásához, és kulcsszerepet vállaljon az ország gazdasági átalakulásában.
Az Ukrlegprom 2017-2018-as évekre vonatkozó jelentése alapján az exportált és importált termékek aránya és megoszlása világosan mutatja, hogy mivel az ország vállalatai főként nyersanyagokat importálnak (54,7%), és az export 48%-a kész ruházati cikk,
Az ukrán textil- és bőriparban a kevesebb hozzáadott értékkel rendelkező összeszerelési folyamatok vannak túlsúlyban.
Az Európai Bizottság kereskedelmi főigazgatóságának statisztikái szerint az Ukrajnából az EU-ba irányuló textilimport 2021-ig folyamatosan emelkedett, azonban ezt követően visszaesésnek indult. Ezzel szemben a ruházati cikkek exportja egy egyenletes, de lassú csökkenést mutatott. Érdekes módon, az Ukrajnába irányuló uniós textilipari export 2020 és 2022 között emelkedett, de 2023-ra már csökkenés figyelhető meg. Ráadásul a ruházati cikkek exportja 2021 és 2023 között növekedett, ami ellentmondást képez a két trend között.
A háború időszakában számos ruhagyártó üzem költözött át a kormány által elindított, úgynevezett Business Relocation Program keretében biztonságosabb helyszínekre. E folyamat során tanúi lehettünk annak is, hogy sok vállalat megváltoztatta korábbi tevékenységi körét. A külföldi partnerek többsége azonban lemondta a megrendeléseket, ami jól példázza a nemzetközi divatmárkák és gyártók közötti laza kapcsolatrendszert. A törékeny, sok esetben csak szerződéses alapú munkakapcsolatok arra figyelmeztetnek, hogy sürgető szükség van az iparág modernizálására és fejlődésére. A gyártó cégek így stabilabb piaci pozíciót érhetnének el a globális piacon. Ezen kívül a vállalatvezetők rugalmas, jól átgondolt döntései, valamint a korábbi korszerűsítési lépések remek alapot adnak a szerkezetátalakításra és a gazdaság újjáépítésére.
Egy ukrán kutatóintézet, a Fama legfrissebb elemzése alapján Ukrajnában jelenleg 19 700 ruházati, lábbeli-, textil- és bőrtermék-gyártó működik. Az iparág forgalma azonban 2023-ban 13%-os csökkenést mutatott. A háború ellenére azonban új, ígéretes szegmensek bukkantak fel, melyek termékei iránt a hazai piacon is kereslet mutatkozik, és komoly exportlehetőségekkel bírnak. Ilyenek például a katonai felszerelések, otthoni ruházat és esküvői ruhák gyártása, ami jelzi az ágazatok közötti együttműködés erősödését és a saját termékek fejlesztésének lehetőségét.
Az ukrán textilipar számára Európa jelenti a legfontosabb exportpiacot, amelyet Ázsia követ a sorban.
Az import legfőbb forrásai Kína és Törökország. Az utolsó hat év során a textilipari termékek behozatala jelentősen túlszárnyalta a kivitel mértékét, és 2023 végére a különbség már több mint hatszorosra nőtt. Ez arra utal, hogy a hazai gyártásban rejlő lehetőségek kiaknázása is egyre aktuálisabbá válik.
Az ukrán divattervezők egyedülálló módon ötvözik a hagyományos ukrán motívumokat a modern trendekkel, és ez a különleges fúzió világszerte egyre nagyobb figyelmet kap. A háborúval terhelt helyzet pedig új impulzusokat ad a kreativitásuknak, még inkább elősegítve a nemzetközi elismertségüket.
A társulási megállapodás 360. cikke szerint Ukrajna és az EU megállapodott abban, hogy megerősítik együttműködésüket környezetvédelmi kérdésekben, hozzájárulva ezzel a fenntartható fejlődés és a zöld gazdaság hosszú távú célkitűzéséhez. Ez a követelmény az ukrán textilipart is érinti, amelynek meg kell felelnie az európai hulladék-újrahasznosítási szabályoknak. Ez jelenleg jelentős akadályt jelent az ágazat számára az infrastruktúra hiánya miatt. Az ukrán textiliparnak az EU-val való további integrációhoz hiányzik az EU-ban érvényes jogszabályok, szabványok stb. alapvető ismerete, hogy jobban fel tudjon készülni az uniós piac követelményeire.
A vegyi anyagokat szabályozó REACH-rendelet közelgő felülvizsgálata, a vállalatokra vonatkozó fenntarthatósági jelentés és a kellő gondosság elvével kapcsolatos európai szabályozási hullám mellett az Európai Bizottság számos célkitűzést tervez bevezetni a fenntartható és körkörös textíliákra vonatkozó uniós stratégia keretében, amely 2030-ig szóló, hosszú távú jövőképet fogalmaz meg. Az ukrán gyártók most még jó helyzetben vannak ahhoz, hogy előre menekülve, megfelelően felkészüljenek a közelgő célokra, és így vezető szerepet töltsenek be az európai textiliparban. Ukrajnának megfelelő szakpolitikákra és tudatos vállalkozókra is szüksége van ahhoz, hogy maximálisan kiaknázzák a feljebb lépésben rejlő lehetőségeket, és hosszú távon elmozdulhasson a textil- és ruhaipar az alacsony hozzáadott értékű tevékenységektől.
Az ukrán termékek uniós piacokra történő fokozatos integrációja kapcsán elengedhetetlen, hogy alaposan elemezzük, miként lehetne fokozni Ukrajna versenyképességét.
Az ország versenyelőnyének egyik fő forrása a bőséges nyersanyagkészlet, például az ipari kender és a len.
A zsitomiri régióban Ukrajna már építi első modern iparikender-feldolgozó üzemét több magánbefektető támogatásával.
A ruházati ipar már korábban is kulcsszerepet játszott a háborúk utáni gazdasági újjáépítésben, valamint a függetlenség elnyerését követő időszakban. Ezt jól szemlélteti a II. világháború utáni Olaszország esete, de említhetjük Srí Lankát és Vietnámot is. A szektor sajátos jellege miatt, amely lehetővé teszi számos feladat gyors betanítását, a ruházati ipar viszonylag alacsony költségek mellett és rugalmasan képes hozzájárulni a foglalkoztatás növeléséhez. Ezen kívül jelentős exportpotenciállal is bír, ami hozzájárulhat az adott ország gazdasági fejlődéséhez.
Egyúttal, ha nem fektetnek szakképzésbe és kutatás-fejlesztésbe, az ukrán gyártók a jövőben is csupán összeszerelő üzemekként működhetnek.
A háború következményeként tapasztalható férfi munkaerő hiány új lehetőségeket teremt a textil- és ruhaiparban, amely hagyományosan a nők által dominált terület. Ez a szektor jelentős növekedési potenciállal bír, hozzájárulva az ország gazdasági fellendüléséhez és az agrárszektorból való elmozduláshoz. Az ukrán gyártók számára nyílik egy új kapu a piaci réseken és a globális trendek kihasználására, különösen a gyorsan változó divat világában, ahol a gyors átfutási és szállítási idő, valamint a minőségi gyártás és a kis tételek lehetőséget adnak a versenyelőny megszerzésére.
Ukrajna textilipara jelentős potenciállal bír, amely új távlatokat nyithat az ország gazdasági átalakulásában. A textilgyártás fellendülése kulcsszerepet játszhat a nyersanyagalapú gazdasági modellről való áttérésben, lehetővé téve a biztonságos és helyi ellátási lánc kialakítását a ruházati ipar számára. Emellett hozzájárulhat ahhoz, hogy Ukrajna kiemelkedő szereplővé váljon a regionális beszerzési hálózatokban. Ez a tendencia szoros összhangban áll a 2008-as válság óta egyre inkább felszínre kerülő igénnyel, amely a gyártás és a beszerzés Ázsiából történő visszahozatalára irányul. Ukrajna nemcsak jelentős gyártási kapacitásokkal rendelkezik a textil- és ruházati szektorban, hanem jó hírnévnek örvend a minőségi termékeivel, valamint képzett munkaerővel és kedvező földrajzi elhelyezkedéssel is bír.
Az ukrán divattervezők és márkák esetében sok alkotó a tragikus háború miatt vált ismertté a világszínpadon. Az még nyitott kérdés, hogy ezt az érdeklődést fenn tudják-e tartani a globális, rendkívül kompetitív divatpiacon. Ami a gyártási bázisukat illeti, mivel az ukrán ruhagyártók tapasztalatot szereztek a magas színvonalú gyártásban, egy esetleges együttműködés erre az alapra építhet és a gyártó cégeknek is stabil partnert biztosíthatnak a globális megrendelők mellett. Összességében az ágazat jövőbeli növekedése az ukrán termékek uniós piacon való versenyképességének javításától és a szabályozási keretek uniós szabványokhoz igazításától függ majd.
Természetesen az a kérdés is felmerül, hogy mit jelent a jelenlegi EU-tagok ruházati ipari gyártóinak, ha vége a háborúnak, és Ukrajna esetleg EU-tag lesz. Általánosan elmondhatjuk, hogy amennyiben az adott megrendelő divatmárka beszerzési döntéseiben az alacsony munkaerőköltség a fő szempont, akkor könnyen visszatérhetnek - újabb megrendelők mellett - az ukrán ruházati gyártókhoz a régió gyártóinak kárára. Az ukrán gyártási költségek is emelkedhetnek.
A globális trendekkel összhangban a magyar iparban is érezhető a munkaerőhiány, amely különösen a háború kitörésével vált hangsúlyossá. Ekkor azonban adminisztratív korlátok miatt a magyar gyártók nem tudták kihasználni az ukrán varrónők munkalehetőségeit. Az EU-csatlakozás utáni időszakban azonban várható, hogy a munkavállalás feltételei számukra jelentősen egyszerűsödnek.
A környező országokban tapasztalható magasabb bérek és a munkavállalás egyszerűsített feltételei miatt Ukrajnában csökkenhet a textiliparban dolgozók száma. Mivel az ukrán bérszint átlagosan alacsonyabb, a szlovák cégek már korábban is kihasználták ezt a lehetőséget, és gyártási tevékenységeket bíztak ukrán vállalatokra. Ennek következtében a lengyel, szlovák, magyar és román textil- és ruházati cégek közötti együttműködés is növekedhet, különösen a határ közeli régiókban, ami új lehetőségeket teremt az ágazat számára.
Mivel Albánia és Moldova, mint két másik EU-tagjelölt ország, szintén jelentős textil- és ruházati iparral rendelkezik, az Európai Unió keleti bővítése újra formálhatja a globális és európai textil- és ruházati ipar dinamikáját.
A cikk tartalma a szerzők egyéni nézőpontját tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos állásfoglalásával.
