Engedetlen hősök – Küzdelmesen, de sebezhetően veszi kezdetét a második évad.

A SAS brit különleges egység születését bemutató sorozat első évada lenyűgöző volt, tele izgalmas fordulatokkal és feszültséggel. A folytatás azonban sajnos csalódást okozott, hiszen a karakterek és a történetszálak annyira frusztrálóvá váltak, hogy a nézők nehezen tudtak azonosulni a történésekkel. A második évad nem tudta megugrani az első által felállított mércét, és a feszültség helyett inkább elkeserítő élményként maradt meg a közönség emlékezetében.

A 2022-es év egyik legnagyobb sikerét aratta az Engedetlen hősök című sorozat, amely az ikonikus brit különleges alakulat, az SAS (Special Air Service) megalakulásának izgalmas történetét tárja elénk. A BBC által készített sorozat hazánkban az HBO MAX-on debütált, és a showrunnere, Steven Knight, aki korábban a Birmingham bandájának megalkotásáért is felelős volt, újra lenyűgözte a közönséget. A széria nemcsak az egység első lépéseit és kezdeti nehézségeit mutatja be, hanem a későbbi diadalmas sikereket is, valamint azokat a három kulcsszereplőt, akik a hősies események mögött állnak. A kritikusok által is magasztalt első évad végén izgalmas feszültség alakult ki: az alapító, David Stirling (Connor Swindells) német fogságba került, míg a robbantási szakértő Jock Lewes (Alfie Allen) hősi halált halt a csatában. Az SAS vezetését a nehezen kezelhető ír bokszbajnok, Paddy Mayne (Jack O'Connell) vette át, aki dühkitöréseivel és szenvedélyével új irányt ad a csapatnak. Az ő karaktere ígéretesen bontakozik ki a második évadban, amely már most felcsigázza a nézők figyelmét és várakozását.

Az, hogy az első évadban David Stirling, a kvázi főszereplő, nagyrészt háttérbe szorul, több szempontból is előnyös a mostani évadra nézve. Stirling nem csupán az SAS megalapítója volt, hanem saját mitológiáját is építette, amely sokak életét befolyásolta, nem mindig a legjobb módon. Katasztrofális döntései tragikus következményekkel jártak, hiszen egy már létező szervezet, a Long Range Desert Patrol módszereit másolta le, miközben a légierő ejtőernyősöket dobott le egy tomboló vihar közepén - ami egyértelműen halálos hiba volt. A készítők jól tudták, hogy Stirling karakterének "furcsaságai" megosztóak, ezért Connor Swindells olyan irritálóan ábrázolja őt, de nem akarták elkerülni, hiszen a legendák mindig is izgalmas történetek forrásai voltak. Paddy Mayne, aki szintén legendás figura, de egészen más karakter: nyers, brutális és megalkuvást nem tűrő. Most ő került a középpontba, mint az igazi főszereplő. Olyan ember, akiben folyamatosan tombol a düh, és sosem lehet tudni, mikor szabadul el a benne rejlő indulat. Ez a kiszámíthatatlanság rendkívül szórakoztató, hiszen Mayne-ben még önirónia is felfedezhető, ami még inkább gazdagítja a karakterét.

Paddy Mayne volt az első évad messze legjobb karaktere, Jack O'Connell pedig nagyszerűen ábrázolta őt, mint egy időzített bombát. Mayne civil foglalkozása ügyvéd volt, egyben költő, boksz- és rögbibajnok, rendkívül művelt ember, aki hajlamos volt erőszakos dühkitörésekre, különösen, ha ivott, és gyakran ivott, ám remek katona volt. Ez csodás alapanyag lehetett volna a továbbiakban, csakhogy a második évad az eddigiek alapján sajnos nem tudott vele mit kezdeni. Itt Mayne már nem egy a három főhős közül, hanem szinte az egyetlen hős, az egység parancsnoka, és pont ez az alapdilemma. Hogyan lehet parancsnok valaki, aki nem tiszteli, sőt, megveti a katonai parancsnokságot, de felelősséggel tartozik az embereiért, akik tőle várják az irányítást? Ez kiindulópontnak jó ötlet, állandó vezérfonalnak viszont már nem, a folyamatosan rángó arcú, minden felettesével tiszteletlen Mayne úgy félóra után irritálóvá válik, és innentől minden arról szól, hogy vagy ő tesztel valakit, vagy őt teszteli valaki azt illetően, alkalmas-e a feladatra. Ami jelen esetben a szicíliai partraszállás, ahol az SAS-nek a partszakasz olasz védőit kell kiiktatniuk, majd egy kikötőt elfoglalniuk.

Ami engem illet, a sivatagi hadviselés és az ellenséges vonalak mögötti váratlan támadások sokkal izgalmasabb élményeket kínálnak, mint az itt bemutatott csaták. Az egész eseménysorozatnak valahogy hiányzik a kellő ritmusa. Az SAS először a partszakaszt foglalja el, majd látványosan, ám sokszor nem a leglogikusabb módon, a kikötőt is megszerzi. Ekkor Mayne szinte azonnal összetűzésbe kerül a helyi pappal, aki a "hatalom" újabb képviselőjeként lép fel.

A hőseink kalandos útja során váratlanul találkoznak az olasz partizánokkal, miközben a maffia sötét világába is belekeverednek. Furcsa módon a sorozat nem tudja teljesen elengedni David Stirling karakterét sem, aki bár egy olasz börtön sötét falai között sínylődik, valahogy mégis aktív szereplővé avanzsál. Eközben a rejtélyes francia-arab kémnő, Sofia Boutella is visszatér a történetbe, holott korábban repülőszerencsétlenség áldozataként emlegették. Az indoklás mögött nem igazán áll meg a logika, és úgy tűnik, hogy a készítők azt remélték, e két karakter visszahozása színesebbé varázsolja a cselekményt. A valóság azonban más: a történet így sem lett igazán izgalmasabb.

Igaz, az elején ki is írják: ez nem egy történelemlecke, a frontvonalakon átsétafikáló, a szeretőjét a börtönben apácaruhában látogató feltűnően csinos kémnő, és az ugyanebből a börtönből az eseményeket manipuláló angol tiszt története olyan irányba viszi el a cselekményt, ami nem tesz jót a sorozatnak.

A szöveg egyedi átfogalmazása: Az alapok megteremtése elengedhetetlen, hiszen ezek adják a történet gerincét. Gondoljunk csak a Birmingham bandájára, ahol a véres összecsapások mellett felsejlenek a személyes ellentétek és érdekek. A készítők itt valamiért a karakterekre helyezik a hangsúlyt, nem pedig a tetteikre. A második világháború csupán egy háttérbe szorult ürügy, amely lehetőséget ad arra, hogy megismerjük ezeket a hatalmas egókkal megáldott, indulatkezelési problémákkal küzdő férfiakat. Ők pedig nem restellnek szitává lőni vagy éppen darabokra zúzni mindent - legyen az tárgy vagy akár ember.

A történelemleckék számomra különösen vonzóak, főleg, ha azokat lebilincselően és hitelesen tálalják. Talán sokan osztoznak ebben az érzésben, különösen azok, akik a háborús sorozatokban a történelmi háttér miatt találnak értéket. Az "Engedetlen hősök" második évada számomra vegyes érzéseket kelt. Bár bővelkedik izgalmas jelenetekben és remek párbeszédekben, mégis úgy érzem, hogy nem tudja megugrani az első évad szintjét – legalábbis eddig. Az egység történetének kezdete nyilvánvalóan izgalmasabb, hiszen a kevésbé dokumentált folytatás nem nyújtott olyan feszültséget. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a sorozatból még sok rész hátravan, így van lehetőség a hibák kijavítására és a történet mélyebb kibővítésére.

Értékelés: 6/10 Ez a szám azt jelenti, hogy van még hová fejlődni, de bizonyos szempontokból már elérted a minimumot. A következő lépés a további finomítás és a részletekre való figyelés, hogy a jövőbeni teljesítményed még jobban kiemelkedjen. Mindenképpen érdemes átgondolni, hogy mely területeken szeretnél javítani, és hogyan tudnád még inkább kibővíteni a tudásodat vagy készségeidet.