Erdő Péter kifejtette véleményét az új pápáról: ezt tartja róla.

Robert Prevost bíboros pápává választása már régóta érezhető volt a levegőben, így nem okozott különösebb meglepetést, de az öröm annál nagyobb - nyilatkozta Erdő Péter bíboros, prímás és érsek az MTI-nek a pápaválasztás másnapján. Hangsúlyozta, hogy az új pápa gyors megválasztása is ezt a folyamatosságot tükrözi. Emellett megosztotta, hogy korábban többször is volt alkalma beszélgetni Prevost bíborossal.

Erdő Péter kifejtette: a konklávén "egy-egy választási menet során felbukkannak nevek, és amikor nő a többség, benne van a levegőben, hogy alighanem ő lesz, aki megkapja a szükséges szavazatszámot". A bíboros a piaristák egykori általános rendfőnöke, Tomek Vince mondását idézte, miszerint a konklávén minden szavazási menetnek külön lelke van.

Megjegyezte, a világsajtó sok mindenkit esélyesnek tartott, köztük Prevostot is, de nem szerepelt az elsők között.

"Azt gondolom, ebben a vonatkozásban nem igazán érhetett minket váratlan fordulat, viszont az örömünk annál intenzívebb." - nyilatkozta a pápaválasztó bíboros.

Erdő Péter elmondta, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása alkalmával ő maga elég sokszor beszélgetett Prevost bíborossal, aki nem sokkal korábban került a vatikáni kúriára, és mindjárt felelősségteljes megbízatást kapott a püspöki dikasztérium prefektusaként.

A világ püspöki kinevezéseinek több mint 50%-át Prevost és csapata készítette elő, ami rendkívüli áttekintési és szervezési képességeket követel meg.

„- emelte ki Erdő Péter” – fogalmazta meg hangsúlyosan.

Erdő Péter úgy gondolja, hogy az új pápa személye hidat képez Észak- és Dél-Amerika között, hiszen mindkét kontinensen jól ismerik, éppúgy, mint Rómában, ahol tanulmányokat folytatott és egyházjogból doktorált. Az Ágoston-rend általános főnökeként pedig jelentős nemzetközi elismerésre tett szert, ami tovább erősíti pozícióját a globális egyházi közéletben.

"A bíboros kifejtette, hogy nem az állampolgárság vagy a nemzetiségi háttér, hanem sokkal inkább az egyén tapasztalatai és emberi kapcsolatai voltak a döntő tényezők."

A XIV. Leó névválasztásával kapcsolatban, Erdő Péter kifejtette, hogy Prevost bíboros belső beszélgetésekben részletesen indokolta, miért így döntött.

Hangsúlyozta, hogy az egyház társadalmi tanításának alapjait először XIII. Leó fogalmazta meg, reagálva a kor legfontosabb problémáira, amelyek az ipari forradalom és a munkások nehéz helyzetéből fakadtak. E tanítások középpontjában a mélyen gyökerező keresztény értékek álltak, különös figyelmet fordítva az igazságosság kérdésére. XIV. Leó pedig a mai világ kihívásaiban is ezt a témát tartja sürgetőnek és relevánsnak.

A pápa úgy gondolja, hogy a munkának az emberi méltósághoz való kapcsolatát, a munka értékét, az emberi kreativitást veszély fenyegeti, ami méltatlan körülményeket, a megbecsülés hiányát, kizsákmányolást jelenthet.