A nyolc szokás, amit érdemes elhagynunk, hogy boomerként is harmonikus kapcsolatokat ápolhassunk a fiatalabb generációkkal.
Nehéz kivívni a fiatalabb generációkhoz tartozók figyelmét és tiszteletét, de nem lehetetlen - a sikerhez egy igazi boomer tanácsait olvashatják.
A baby boomer generáció, amely 1945 és 1964 között született, már számos eseményt és változást élt át életében. Most pedig a digitális világ kihívásaival kell szembenézniük. Az évek során nehezen alakíthatók át a megszokott szokások, de a változás nem lehetetlen! Isabella Chase, a Global English Editing cikkében, nyolc olyan szokást sorolt fel, amelyeket a hatvanas-hetvenes éveikben járó személyek érdemesnek találhatnak arra, hogy meghaladjanak, ha szeretnék jobban megérteni és közel kerülni a fiatalabb generációkhoz.
A kommunikáció kulcsszerepet játszik az életünkben. A boomerek szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen tanúi lehettek annak a lenyűgöző átalakulásnak, amely a kézírásos levelektől indult, és eljutott a tárcsás telefonok, majd az e-mailek, videóhívások és csetcsoportok világáig. Ezzel párhuzamosan a kifejezési formák is folyamatosan fejlődnek. Talán Ön is tapasztalta már, hogy amikor fiatalabbakkal beszélget, néha olyan érzése van, mintha nem igazán értenék meg egymást. Gyakran ragaszkodunk a megszokott kommunikációs formákhoz, de érdemes nyitni a fiatalok által használt nyelvezet felé, és elsajátítani a digitális kor új etikettjét. Ez nemcsak a megértést segíti elő, hanem a generációk közötti kapcsolatokat is erősíti.
"Emlékszem, amikor az unokám először adott a kezembe egy iPadet, és fülig vigyorogva mutatta meg, hogyan kell a fényképeket lapozgatni és videóhívást indítani. Ránéztem a kezemben tartott csinos készülékre, a képernyőn lévő apró ikonokra, és elöntött a rettegés" - írja Chase, és alighanem nincs egyedül ezzel az érzéssel. Rengeteg idősebb ember szorul ki az online kommunikációs terekből, ami akár azzal is járhat, hogy lemaradnak fontos családi eseményekről, kevésbé tudnak kapcsolódni az unokáikkal, gyerekeikkel. Ezért is fontos, hogy a kezdeti idegenkedés után ne veszítsük el a lelkesedésünk, próbáljunk meg szépen lassan megbarátkozni a technológiai újításokkal.
"A fejlődés elképzelhetetlen a változások nélkül, és aki nem képes átalakítani a gondolkodásmódját, az semmilyen területen nem tud előrelépni" - fogalmazta meg Georg Bernard Shaw, a Nobel-díjas ír drámaíró. Az illemszabályok is folyamatos átalakuláson mennek keresztül, ezért elengedhetetlen, hogy alkalmazkodjunk ezekhez a módosulásokhoz. Ami a hatvanas években még udvariasnak számított, azt a mai világban már teljesen másképp értelmezik az emberek.
Chase emlékei között élénken él az a hivatalos vacsora, ahol határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy ő állja a fiatalabb kolléganője számláját. Szándékai őszinték voltak, ám a kolléganője másként értelmezte a gesztust, és úgy érezte, hogy ezzel a cselekedetével aláásta a saját függetlenségét. Ez a tapasztalat rávilágított arra, hogy mennyire fontos, hogy rugalmasak legyünk a társadalmi normákban, és hogy megértsük, hogyan mutathatunk tiszteletet és udvariasságot úgy, hogy az más generációk számára is elfogadható és kényelmes legyen. A fejlődés ezen aspektusa elengedhetetlen a különböző korosztályok közötti kapcsolatok ápolásában.
Agyunk folyamatosan képes tanulni és alkalmazkodni, épp ezért életünk során lehetőségünk van megszabadulni a régi, elavult mintáinktól. Mégis, gyakran belesüppedünk a megszokott kerékvágásba, ami sok esetben teljesen érthető, hiszen a szokásaink alapvetően formálják a személyiségünket. Azonban ha minden új élményt azzal hárítunk el, hogy "már öreg vagyok ehhez", akkor lemondunk a friss tapasztalatokról, kreatív ötletekről és új nézőpontokról. Ha viszont arra törekszünk, hogy a lehetőségeinkhez mérten minél nyitottabbak és rugalmasabbak maradjunk, az nemcsak saját fejlődésünket segíti, hanem elmélyíti a fiatalabbakkal való kapcsolatainkat is.
Mindannyian találkoztunk már olyan általános megjegyzésekkel, amelyek az emberek életkorát célozzák meg, és ezek sokszor bántóak, sőt frusztrálóak is lehetnek. Fontos azonban észben tartani, hogy mint idősebb generáció, mi magunk is hozzájárulhatunk ezekhez a sztereotípiákhoz, sőt, akár véletlenül is hangoztathatjuk őket. Éppen ezért érdemes tudatosan odafigyelni arra, hogy elkerüljük az ageizmus mérgező következményeit.
"Az életkor csupán egy szám, amely nem határozza meg, kik vagyunk vagy mire vagyunk képesek. Amikor képesek vagyunk elengedni a korhoz kapcsolódó elavult sztereotípiákat, lehetőségünk nyílik arra, hogy a világ elé tárjuk, mennyi csodálatos sokszínűség és lehetőség rejlik a mi generációnkban" - hangsúlyozza a szerző.
A visszatekintésben rejlik egyfajta különös kényelem: a múlt ismerős tájai tele vannak emlékekkel és tanulságokkal. Ezek az emlékek fontosak, de gyakran előfordul, hogy a boomerek túlságosan belemerülnek a nosztalgiába, így elfelejtenek a jelenben élni. Ez akadályozhatja a kapcsolat kialakítását a fiatalokkal. Tiszteljük a múltat, és szívesen meséljünk róla, ha érdeklődnek, de vigyázzunk, hogy ne terheljük őket folyamatosan a régi idők történeteivel, miközben figyelmen kívül hagyjuk a jelen kihívásait és lehetőségeit.
"Mi, a boomerek, egy olyan időszakban nőttünk fel, ahol a nem, az életkor és a társadalmi státusz szigorúan meghatározta a rólunk alkotott képet és a szerepeinket. Azonban a világ folyamatos változásaival együtt a mi szerepeink is átalakulnak" - írja Chase. Ha túl mereven ragaszkodunk a hagyományos elvárásokhoz, az nemcsak hogy korlátozhat minket, de el is homályosíthatja identitásunk sokszínűségét és mélységét. Például, noha valaki nagyszülő, ez nem jelenti azt, hogy kizárólag ezt a szerepet kellene betöltenie; ez csupán egy fontos aspektusa az identitásának. Emellett lehet valaki boomerként diák, mentor, vállalkozó vagy éppen önkéntes - és a lehetőségek sora szinte végtelen.
Az empátia, azaz mások érzéseinek megértése és az együttérzés képessége kulcsfontosságú az erős, tartalmas kapcsolatok kiépítéséhez, és különösen fontos akkor, amikor a generációk közötti szakadékok áthidalásáról van szó.
A boomergeneráció tagjai számos jelentős változáson mentek keresztül, és egyedülálló tapasztalatokkal rendelkeznek, amelyek formálták életüket. "Ugyanakkor néha hajlamosak vagyunk arra, hogy ezek a tapasztalatok ködösítsék a fiatalabb generációkról kialakított véleményünket. Előfordulhat, hogy az ő küzdelmeiket a miénkhez képest jelentéktelennek tartjuk, vagy nem ismerjük fel azokat a kihívásokat, amelyekkel a mai világban nap mint nap szembesülnek" - figyelmeztet Chase.
Lényeges, hogy törekedjünk arra, hogy átlássuk a fiatalabb generációk szemszögét, osztozzunk az érzéseikben, és építsünk olyan kapcsolatokat, amelyek a kölcsönös tiszteletre épülnek.
A szerző véleménye alapján az előbb említett szokások beazonosítása jelenti az első lépést a változás felé. Ez a folyamat nem egyik napról a másikra zajlik, és hatalmas türelemre van szükség ahhoz, hogy valódi eredmények születhessenek.
"Induljon el azzal, hogy alaposan megfigyeli, hogyan lép kapcsolatba másokkal. Figyelje meg a régi, megszokott beidegzéseket, és azt is, ha hajlamos ellenállni az új élményeknek. Legyen éber, amikor túlságosan a múlt eseményeire fókuszál, vagy amikor mereven ragaszkodik a hagyományos szerepkörökhöz" - javasolja Chase.
