Megdöbbentő hír érkezett: öt éven belül akár egy ország fővárosa is kiszáradhat!

Néhány évvel ezelőtt szinte hihetetlennek tűnt, hogy egy olyan jelentés kerüljön nyilvánosságra, amely arról figyelmeztet, hogy Kabul, Afganisztán fővárosa, éveken belül kiszáradhat. Ma azonban ez a félelem valósággá vált. A CNN legfrissebb riportja a világ egyik legszegényebb országában élők nehézségeit tárja fel, és a helyzet, enyhén szólva, rendkívül aggasztó.

Kabul egyre inkább a katasztrófa szélén egyensúlyozik. A legfrissebb jelentés, amelyet a Mercy Corps nemzetközi segélyszervezet készített, arra figyelmeztet, hogy a világ első modern fővárosává válhat, amely teljesen kiszárad. A szervezet hangsúlyozza, hogy a kialakuló válság gazdasági összeomláshoz is vezethet. A népességrobbanás, a klímaváltozás és a mértéktelen vízkivétel már jelentős mértékben kimerítette a talajvízkészleteket. Szakértők megállapítása szerint a város fúrt kútjainak közel fele már kiüresedett, ami aggasztó jele a helyzet súlyosságának.

Ez a helyzet egy rendkívüli vészhelyzet, amely „több mint pusztán vízgazdálkodási problémát” jelent – figyelmeztetett Marianna Von Zahn, a Mercy Corps afganisztáni programjának vezetője. „Ez egy komplex egészségügyi válságot, gazdasági zűrzavart és humanitárius katasztrófát ötvöz.” Kevesebb mint harminc évvel ezelőtt Kabul népessége alig 2 millió főt számlált, de a tálib uralom 2001-es megdöntése után a fokozódó közbiztonság és a megnövekedett munkalehetőségek tömegeket vonzottak a fővárosba. Azonban a lakosság növekedésével párhuzamosan az életet biztosító víz iránti kereslet is folyamatosan emelkedett.

Kabul vízellátása szinte teljes mértékben a talajvízre épül, amelyet a közeli Hindukus hegység hó- és gleccserolvadéka táplál. Azonban a Mercy Corps aggodalmát fejezi ki az évek óta fennálló, nem megfelelő vízgazdálkodás és a túlzott vízkivétel miatt, amelyek következtében a vízvagyon drámaian csökken. A szervezet elemzései alapján a fővárosban évente mintegy 44 millió köbméterrel több talajvizet használnak el, mint amennyi természetesen regenerálódni képes.

A város lakói számára egyre komolyabb kihívást jelent a vízhiány, amit elosztópontokon és lajtoskocsikról biztosított víz segítségével próbálnak orvosolni. Raheela, egy 42 éves nő, aki a helyi közösség aktív tagja, megosztotta velünk aggodalmát: a folyamatos vízhiány rendkívül megterheli őket. Minden egyes liter vízért harcolniuk kell, és ez a helyzet nemcsak fizikai, hanem lelki szempontból is nagyon megviseli őket. Ráadásul...

A vízellátás költségei sajnos nem elhanyagolhatóak, és ennek következtében a családok pénztárcája is egyre vékonyabbá válik. A helyzet annyira súlyosra fordult, hogy gyakran az étkezésre szánt összeget kénytelenek vízvásárlásra fordítani.

Vannak olyan családok, akik egy hajszálnyival kedvezőbb helyzetben vannak: Ahmad Jaszin Kabul északi részén él egy tíz fős nagycsaládban. A házukban egykor volt kút, de az már elapadt. A helyi gazdasági viszonyokat szemlélteti, hogy Ahmad hat hónapon át gyűjtögetett, hogy lehetősége nyíljon egy mélyebb kút fúrására. A munkálatok költsége körülbelül 185 ezer forintra rúgott. Különösen megterhelő a gyűjtögetés, hiszen Ahmad és testvére minden nap hosszú órákat kénytelenek sorban állni egy közeli mecsetnél, ahol még mindig működik a kút.

Hat hónapnyi koplalás és fáradhatatlan gyűjtögetés után végre elkészült az új kút. 120 méter mélyre kellett fúrniuk, hogy végre elérjék a vízforrást. Ám ekkor jött a váratlan fordulat, ami mindent megváltoztatott: a legrosszabb még csak most kezdődött.

Kabul talajvizeinek körülbelül 80%-a nem alkalmas emberi fogyasztásra, mivel az emberi melléktermékek és az ipari szennyeződések jelentősen rontották az ivóvíz minőségét.

Ahmad családja minden pénzüket a kútra fordította, így vízszűrőre vagy bolti vízre már nem futotta. Maradt nekik a hosszú, fárasztó forralás. Bár ez sem nyújt teljes biztonságot, a szomjhalálnál mégiscsak kedvezőbb megoldás.

A hasmenés és a hányás mindennapos problémák a városban

- mondta a 36 éves Szajed Hamed, aki feleségével, három gyermekével és idős szüleivel él a város északnyugati részén. "Gyakran megbetegszünk a szennyezett víztől - akár mások házában isszuk, akár étteremben, de még akkor is, ha a kútvízzel mossuk meg a fogunkat" - tette hozzá a köztisztviselő.

A válságot tovább fokozza Kabul különösen nagyfokú sebezhetősége az éghajlatváltozással szemben.

"Egyre gyakoribbak az esőzések, viszont a hó mennyisége folyamatosan csökken" - nyilatkozta Najibullah Sadid, az Afgán Víz- és Környezetvédelmi Szakemberek Hálózatának kutatója. "Ez különösen aggasztó egy olyan város esetében, amely nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával a villámárvizek kezelésére... A hó korábban segített a vízforrások fenntartásában, de mostanra egyre kevesebb hó hullik, ami hátrányosan befolyásolja a talajvíz utánpótlását."

Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, az UNICEF előrejelzése szerint Kabul 2030-ra teljesen kifogyhat a talajvízből.

Akik nem tudják megengedni maguknak, hogy több száz méter mély kutakat fúrjanak, gyakran a magánvállalatok kegyére vannak utalva, vagy kénytelenek adományokra támaszkodniuk. Sok esetben a jövedelmük egyharmadát pusztán vízre költik, míg a legszegényebbeknek nem marad más választásuk, mint hogy több órát töltsenek el a mecsetek előtt, ahol ingyen juthatnak vízhez.

A nők és a gyerekek helyzete különösen tragikus: a fiatalok sokszor az iskolapad helyett vízforrások után kutatnak, míg a nőknek a hagyományos normák szerint még a legnehezebb időkben sem lenne szabad férfi kíséret nélkül elhagyniuk otthonaikat.

Aki vízért indul útnak, könnyen válhat zaklatás áldozatává, ami sajnos a kedvezőbb forgatókönyvnek számít.

A klímaválság, a népességnövekedés és a nem megfelelő vízgazdálkodás mellett Kabul vízhiányát tovább súlyosbítja a politikai instabilitás mély gyökere. A nemzetközi segélyek ugyan némileg enyhítették a tálib hatalomátvétel nyomán keletkezett káosz következményeit, de az amerikai USAID támogatásának leállítása gyakorlatilag egy súlyos csapást jelentett: Afganisztán évente körülbelül 264 millió dollárra lenne szüksége a vízellátás és egyéb higiéniai szükségletek fedezésére, ám eddig csupán nyolc milliót sikerült összegyűjteni.