A magyar határon egy intenzív golyózápor fogadta a lopott diplomata buszt.

Mi történt? Sebestyén Balázsék meglepő hírt osztottak meg - Hosszú időre búcsút intettek a hallgatóknak.

Innentől fogva már nem lőhettek utána az osztrák oldalra, az ámokfutó még 40 kilométert száguldott, mire a bécsi csendőrök a swechati reptér közelében megállították. A szökevény előre megtervezhette az akciót.

1980. március 26-án éjjel a Szovjetunió budapesti nagykövetségénél posztoló rendőrök észlelték ugyan, hogy elhajt a nyitott kapun át a konzulátus autóbusza, de mivel ez nem volt szokatlan - sokszor indult titkos, menetrenden kívüli éjjeli repülőgép-járatokhoz a jármű - nem jelentették. Azt látták ugyan, hogy egy egyenruhás férfi ül a kormány mögött, de azt hitték, az egyik, a követségen szolgáló szovjet katona vezet.

- Én is az újpesti Dobó laktanyában teljesítettem a szolgálatomat, és az az eset máig élénken él bennem. Amíg a vizsgálat tartott, két héten át senki sem hagyhatta el az alakulatot, még a külső munkákra sem engedtek el minket - mesélte a Blikknek Bene Tibor, aki a Magyar Néphadsereg építő alakulatánál szolgált. - Akkoriban még azt sem tudtuk, ki az a Pintér Szabolcs honvéd, annyira jelentéktelen figura volt, hogy még azok sem igazán ismerték, akik egy hálóteremben osztoztak vele.

Pintér Szabolcs, a győri születésű honvéd, 1957 tavaszán látta meg a napvilágot. Csupán három hónapja szolgált a hadseregben, amikor 1980 tavaszán olyan eseményeket indított el, amelyek az év legnagyobb botrányává váltak. A technikusi végzettséggel rendelkező fiatalembernek ígéretek szóltak arról, hogy a katonai pályán buszt vagy kamiont vezethet, ehelyett azonban csak segédmunkásként dolgozott építkezéseken. A munkát nem élvezte, és gyakran jelentett betegséget, hogy elkerülje a feladatokat, rendszeresen látogatva a Honvéd Kórházat. Valószínűleg egy városi sétája során figyelt fel arra, hogy a Lendvai utcai szovjet követség udvarán egy diplomata rendszámú Ikarus busz áll, amit ő már kulcs nélkül is könnyedén működésbe tudott hozni.

A honvéd március 26-án, késő este, csendesen behatolt a követség területére. Belső szervezkedés után, nyugodt lélekkel kinyitotta a kaput, majd a járművével elindult. Hegyeshalom irányába fordult, jól ismerve az útvonalat, és beállt a diplomáciai sávba. Itt két sorompót is kinyitottak számára, a határőrök pedig tiszteletteljesen hajoltak meg előtte.

- Úgy értesültünk, hogy a harmadik sorompónál gázt adott, és totálisan összetörte az autót, hiába lőttek rá a határőrök, nem tudták eltalálni - folytatta Bene Tibor. - Az osztrák rendőröknek sem volt hajlandó megállni, végül Bécs közelében terelték le az útról, és bilincsben vitték el. Erről csak napokkal később kaptunk hírt, amikor a laktanyában szinte mindenkit kihallgattak. Eleinte azt állították, hogy Pintért lelőtték, és nem jutott át a határon. Évek múltán azonban kiderült, hogy ez az állítás teljesen hamis volt, sikerült megúsznia a dolgot.

A szovjet követség buszát egy hét elteltével a magyar határőrök fogták el, majd visszavitték Budapestre, ahol a golyónyomokat is megörökítették. Az osztrák sajtó kétoldalas riportban számolt be a merész szökésről, míg a Kádár-korszak hivatalos újságjaiban egy árva szó sem esett az esetről, mivel nem akarták felcsigázni a disszidálásra vágyók kedvét.