Így formálódik a magyar hadiipar, amely a kis- és középvállalkozásokra épít A kis- és középvállalkozások (kkv-k) szerepe a magyar hadiipar fejlődésében kulcsfontosságú. Míg sokan a nagyvállalatokat tartják a védelem és biztonság élvonalának, a kkv-k inno

Immár egy évtizede zajlik a haderőfejlesztési program, amely a Magyar Honvédség átfogó modernizációját célozta meg. Ezzel párhuzamosan a kormányzat a magyar hadiipar újjáépítésére is fókuszál, így a célkitűzések együttesen erősítik a nemzeti védelmi képességeket. Tíz év elteltével elvárható, hogy ezen a téren már kézzelfogható eredmények mutatkozzanak, és hogy alapvető következtetéseket vonhassunk le, illetve általános érvényű megállapításokat tegyünk. Különösen lényeges lenne megvizsgálni a kis- és középvállalkozások (kkv-k) szerepét és eredményeit ebben a folyamatban, hiszen a gazdaság általános egészsége mellett a hazai hadiipar újjáépítése is elsősorban magyar tulajdonú cégek támogatásával valósulhat meg.

A cikk célja, hogy végre egyértelműen a kkv-k számára szóljon, hiszen ez a téma rendkívül aktuális. Az utóbbi egy évtized során ugyanis folyamatosan, sőt, egyre intenzívebben hangoztatták a magyar kis- és középvállalkozások bevonásának fontosságát a hazai védelmi ipar újjáépítésének munkálataiba. A döntéshozók nyilvánosan elkötelezték magukat az együttműködés mellett, és a kommunikáció szintjén rendszeresen foglalkoztak a magyar cégekkel. Azonban, ha a konkrét eredményeket nézzük, akkor sajnos azt látjuk, hogy a várt előrelépések nem mindig tükrözik a deklarált szándékokat.

A csillogó ígéretek és grandiózus tervek sosem valósultak meg kézzelfogható intézkedésekké; a valódi támogatás és aktív részvétel hiányzott, így számukra érdemi segítség már nem állt rendelkezésre.

A védelmi ipar fejlesztéséért felelős mindenkori kormányzati szervek figyelme és erőforrásai egy évtizede szinte kizárólag a haderőfejlesztés során kiválasztott nemzetközi gyártókkal (OEM-ekkel) közösen alapított vegyesvállalatokra fókuszálnak, azoktól várják a csodát, a feltámadást, sőt, az ellátásbiztonság garanciáját is. Az, hogy egy 49%-ban magyar állami, 51%-ban külföldi tulajdonú vállalat mennyiben tekinthető magyarnak, nézőpont kérdése. Az, hogy ezek a vállalatok mennyiben szolgálják, esetleg növelik Magyarország ellátásbiztonságát, békeidőben nehezen mérhető. Egy biztos, a magyar haderőfejlesztésre program keretében eddig elköltött több milliárd euróért cserébe ipari együttműködés címén a kormányzat többnyire vegyesvállalatok alapításának lehetőségét kérte, kapta nemzetközi partnereitől, és egyértelműen a globális trendek generálta exportlehetőségektől remél közvetlen bevételt kisebbségi tulajdonrészein keresztül.

A kkv-k számára kínált lehetőségek sajnos meglehetősen korlátozottak voltak, nemcsak az elvárásoknak, hanem az ígéreteknek is alatta maradtak. Az utóbbi évek során a magyar vállalkozások számtalan konferencián vettek részt, ahol ambiciózus tervekről, különféle programokról és támogatási lehetőségekről hallhattak, ám a valóságban szélesebb körű támogatáshoz és üzleti lehetőségekhez nem jutottak el. Ennek következtében, a kitörési lehetőségek hiányában, a többség még mindig stagnál, és nem tud előrelépni.

Ami valóban hiányzik, az a hiteles kommunikáció. Az elmúlt egy évtized során a védelmi ipar újjáépítéséért felelős kormányzati döntéshozók nem tudtak vagy nem akartak őszinte párbeszédet folytatni a magyar kis- és középvállalkozásokkal. Nem csupán a reális belföldi és nemzetközi lehetőségek feltérképezése maradt el, de az azokhoz elvezető útról, a szükséges befektetésekről és a várható eredményekről sem osztottak meg valós képet. Ehelyett éveken át illúziókat kergettek, valótlan és megalapozatlan célokkal ámították a védelmi ipar iránt érdeklődő magyar vállalatokat, amelyek így sokszor tévútra kerültek.

És hogy mi ezzel a baj? Leginkább az, hogy a döntéshozók folyamatosan csak lehetőségekről beszéltek, újabb és újabb stratégiákat alkottak, de nem cselekedtek.

Mindez odáig vezetett, hogy...

Ahogy tehát látható a magyar kkv-k a hadiipari beszállítóvá válás tekintetében több szempontból is kihívásokkal küzdenek, de helyzetük semmiképpen sem reménytelen.

Valóban léteznek inspiráló példák és egyéni sikertörténetek, azonban az átfogó, program keretében megvalósult hadiipari beszállítófejlesztésről, valamint a hasonlóan szilárd beszállítói hálózat kialakulásáról, mint ami az autóiparnál tapasztalható, még nem beszélhetünk. A kormányzat vállalta a magyar védelmi ipar újjáépítésének feladatát, így joggal várhatjuk el, hogy aktívan lépéseket tegyen e cél elérése érdekében.

Természetesen, ahogyan a cseh példa is jól szemlélteti, az igazán jelentős előrelépést egy újabb fontos haditechnikai beszerzés hozhatná el. Ez lehetőséget teremtene a magyar kormány számára, hogy ipari együttműködéseket alakítson ki, melynek keretében a magyar kis- és középvállalkozások közvetlenül részesülhetnének jelentős, több tíz vagy akár százmillió eurós beszállítói lehetőségekben. A nemzeti védelmi ipar fejlődése így igazán felgyorsulhatna, ráadásul az ellátásbiztonság növelése is szorosabban összekapcsolódna a 100%-ban magyar tulajdonú cégekkel, különösen a kkv-k révén.