Egy űrhajós napja a Nemzetközi Űrállomáson igazán különleges élmény, tele izgalmakkal és kihívásokkal. A nap reggelével kezdődik, amikor a legénység tagjai felébrednek, és a Föld gyönyörű látványa fogadja őket az ablakon keresztül. Az első teendők között

Zsúfolt a napod? Rengeteg teendő vár rád? Ez semmi ahhoz képest, amit egy űrhajós él át, akinek minden egyes pillanata precízen megtervezett. Hogy megértsük, mennyire valós ez a helyzet, érdemes tudni, hogy a NASA-nál az űrhajósok napját ötperces blokkokra osztják fel reggel hattól este fél tízig, és ezen belül is részletesen meghatározzák a végrehajtandó feladatokat.

Az, amit mi idelenn egy napnak tekintünk, kicsit máshogy alakul Föld körüli pályán. A Nemzetközi Űrállomáson az űrhajósok egy nap tizenöt napkeltét és napnyugtát tekinthetnének meg, ha lenne idejük bámészkodni. Az életritmusuk ettől függetlenül a felszínen szokásos életritmust követi.

Reggelente zúg a vekker, és elindul az űrhajós napja. Az első lépések között szerepel a tisztálkodás, de az űrben nem éppen célszerű köpködni vagy pancsolni. A fogmosás után a habot kénytelen lenyelni, hiszen a súlytalanságban nem lenne praktikus elpazarolni. A haját is csupán egy kevés vízzel öblíti le. Ha szükség van hajvágásra, azt porszívó segítségével oldják meg, hogy elkerüljék a súlytalanságban szerteszét repkedő hajszálakat. Mivel a mindennapi edzés ellenére sem kockáztathatnak egy tusolásra való ugrást, csupán egy nedves kendővel letörlik magukat, így marad a puritán, de praktikus megoldás.

Mielőtt átsiklanánk felette, az űrvécék is vákuumos technikával tüntetik el az anyagcsere termékeket. A rendszer a vizeletet újrahasznosítja - például hidrolízis útján oxigént generálnak belőle. A székletet zsákokba gyűjtik és bevett etikett, hogy az űrhajós nem csak eltünteti a csomagját, de felszerel egy friss, üres zsákot az árnyékszék következő látogatójának.

Mivel életünk minden pillanatát a gravitáció ölelésében töltjük, gyakran észre sem vesszük, hogy testünk folyamatosan dolgozik. Az űrben viszont ez az erő hiányzik, és hirtelen felfedezzük, milyen különös érzés lebegni, ahol a súlytalanság szabadsága új dimenziókat nyit meg számunkra. Itt a testünk nem csupán eszköz, hanem egy újfajta élmény forrása, amely arra ösztönöz, hogy újraértékeljük a fizikai világ határait.

Következményekkel jár: az izmok és a csontok fokozatos leépülése figyelhető meg. Ennek elkerülése érdekében a napi rutin legalább két órás gravitációt utánzó edzést foglal magában, amely során rögzített súlyzózást, kerékpározást és futást végeznek a futópadon.

Most következik a munka fázisa: ez lehet tudományos kísérletek lebonyolítása, vagy az űrállomás fenntartásához és működtetéséhez szükséges feladatok ellátása. Mivel a Nemzetközi Űrállomás valójában egy súlytalanságban működő kutatólaboratórium, a tevékenységek jelentős része a kutatási projektek megvalósítására összpontosít. Az űrállomáson összesen hat különböző kutatási célú modul található, melyek közül három orosz, egy amerikai, egy japán és egy európai eredetű. Ha űrsétára kerül sor, az még komolyabb kihívást jelent: négy órás beöltözési folyamat és egy száz oldalas biztonsági ellenőrző lista kitöltése is része a felkészülésnek.

Érdemes megemlíteni, hogy az űrben is érezhető a hétköznapok és a hétvégék közötti eltérés, hiszen a vasárnapi ebéd különösen fontos esemény a legénység számára. Ekkor a csapat együtt ül le, hogy közösen élvezzék az étkezést, amely általában szárított élelmiszer, forró vízzel készítve. Az űrállomás zárt rendszerében az anyagcsere, a víz és a levegő bonyolult körforgása zajlik, így igazi különlegességnek számít, ha gyümölcsöt vagy egy otthoni ínycsiklandó ételt tudnak megosztani egymással.

A nap végén végre elérkezik a megérdemelt pihenés ideje. Az űrállomáson alvás élménye meglehetősen hasonlít ahhoz, mintha egy forgalmas metróállomás közepén próbálnánk szundikálni, hiszen a zajok és szagok itt is jelen vannak. Az űrhajósok speciális, rögzített űrágyneműbe bújnak, amely lehetővé teszi számukra, hogy szabadon használják a kezüket, így olvasgatni vagy a telefonjukat böngészni is tudják. Alvás közben gyakran keresnek valamilyen szellőztetési lehetőséget, mivel az állomáson, ellentétben a földalatti metróval, a levegő nem kering megfelelően. Ennek következtében előfordulhat, hogy az alvó űrhajósok köré egy kellemetlen, elhasználódott levegőből álló buborék gyűlik össze, ami könnyen fejfájást okozhat.