"Ha nem foglalkoznék a fémhulladék újrahasznosításával, valószínűleg nem tudnék megélni" - így készülnek a télre a Zalaszentgróti járás lakói.

Az Index új cikksorozatot indít, amelyben feltárjuk, hogyan készülnek fel honfitársaink a télre és a közelgő ünnepekre Magyarország legszegényebb járásaiban. Az első részben Nyugat-Dunántúl legnagyobb szegénységgel küzdő járásába, Zalaszentgrót környékére látogattunk el. Ez a kis falvakkal tarkított terület súlyos problémákkal néz szembe, amelyek közül az elöregedő népesség a legmarkánsabb. A települések egy jelentős részén az ingatlanok fele évek óta üresen áll, mivel a fiatalok elvándorlása miatt a közösségek folyamatosan apadnak. Az itt maradt lakosok a munkahelyek hiányát emelik ki, ám a térség gazdasági lehetőségei korlátozottak: új beruházások és vállalkozások alig érkeznek, hiszen a kis népesség miatt nehezen fenntartható a szolgáltatások működése. Ez a helyzet pedig egy ördögi kört teremt, ahol a fiatalok elhagyják a településeket, így tovább csökken a lakosság száma, és a falvak jövője egyre bizonytalanabbá válik. Riportunkban ezt a nehéz helyzetet igyekszünk körüljárni, bemutatva a kihívásokat és a helyi közösségek erőfeszítéseit.

Az idei évben nagyon kemény télre számítanak a meteorológusok, ami óriási nehézséget jelent az elszegényedő, gettósodó településeken élő szegények számára. Szeretnénk, ha nem feledkeznénk el róluk, csak amiatt, mert nem a mi közelünkben és látóterünkben vannak, ezért cikksorozatot indítunk Halász Levente geográfus segítségével, amelyben bejárjuk Magyarország régióinak legszegényebb településeit, hogy megnézzük és bemutassuk, hogyan készülnek fel a télre és az ünnepekre a legnehezebb helyzetben élő honfitársaink.

Budapestre a csillagok alatt, több mint két és fél óra autózás után érkeztünk meg Nyugat-Dunántúl legelmaradottabb szegletébe, a Zalaszentgróti járásba. Az elhagyott gyárak és ipari létesítmények szegélyezte hosszú úton haladva megéheztünk, és szomjúságunkat szerettük volna csillapítani egy üveg víz vásárlásával. Zalabérben megálltunk, ám a főutca mentén álló dohánybolt, amelynek színes táblája hívogatóan nézett ránk, zárva található. Mégsem volt hiábavaló a megállás, mert a szűk parkolóval szemben egy rozoga kerítés mögött észrevettünk egy táblát, amelyen az állt: Nyitva.

A kerítés előtt egy kicsi asztal állt, rajta néhány fonott kosárral, mögötte pedig autógumik hevertek, mellette pedig egy elhanyagolt állapotú eladó autó várakozott. Ahogy beléptünk a nyitott kapun, olyan érzés fogott el minket, mintha nem egy otthon kertjébe, hanem egy roncstelepre léptünk volna be. A kiszuperált kazántól kezdve a megkopott kerékpárokon át egészen az ágymatracból kiszedett rugókig mindenféle tárgyat felfedeztünk. Ekkor lépett ki János az ajtaján, hogy üdvözöljön minket.

Házigazdánk körbevezetett minket a telkén, ahol megosztotta velünk, hogy szenvedélyesen foglalkozik kosárkötéssel. Ezen kívül a fémhulladékot, amit összegyűjt, eladja vagy elcseréli, ha valakinek megtetszik valami a kertjéből. Bár nyíltan nem folytathat kereskedelmet az általa összegyűjtött hulladékkal – mivel már több alkalommal is összetűzésbe került a rendőrséggel –, mégis kénytelen próbálkozni, hiszen máskülönben nehéz helyzetbe kerülne anyagilag.

Jelenleg havi 40 800 forintos szociális segélyt kapok. Sajnos kénytelen vagyok lemondani a villanyról és a vízről, és már sok mindent elvesztettem. Ha nem foglalkoznék fémhulladék gyűjtéssel és kosarak készítésével, el sem tudom képzelni, hogyan tudnék megélni.

- Osztotta meg velünk János, akinek felesége súlyos stroke-ot szenvedett, és azóta mindössze 56 ezer forintos nyugdíjat kap, amelynek jelentős része a gyógyszerek költségeire megy el.

Télen fával fűti a lakását, amelynek felaprításához már neki is látott, valamint az önkormányzattól is kaptak egy adag tűzifát, de abból nem bírná ki a hideg időszakot.

Nem volt még két köbméter sem az egész

- sóhajtott János, majd hozzátette, nagyon jó barátságot ápol a polgármesterrel, Léber Attilával, aki megígérte neki, hogy a hamarosan sorra kerülő erdőritkításból és bozótvágásból származó fának egy részét megkaphatja majd.

János azt tervezi, hogy nyáron újra munkába áll és abban bízik, hogy a polgármester úr segít majd neki abban, hogy munkát találjon és beállhasson füvet kaszálni, vagy bozótot vágni. Ő úgy látja, hogy a térségben szinte egyáltalán nincsen semmi munka, Zalaszentgróton is csak egy Coca-Cola gyár és egy varroda működik, a téglagyár például már régen bezárt. A fia is próbál elhelyezkedni, de ha véletlenül valahová lehet jelentkezni, akkor is egyből elküldik, amint kiderül, roma származása miatt. Hozzátette, hogy bár szerinte az emberek többsége ilyen segélyekből él, de nem mindenkinél ennyire rossz a helyzet, például tud a faluban egy tehetősebb férfiról, aki Ausztriába jár ki dolgozni. Összességében viszont azért nem ennyire kedvezőtlen a helyzet a településen.

A településen sétálva találkoztunk egy nyugdíjassal, aki kifejtette, hogy korából fakadóan már rég nem foglalkozik a helyi munkalehetőségekkel. Ő, ha szűkösen is, de ki tud jönni a 180 ezer forintos nyugdíjából, igaz ehhez szükséges, hogy a fia megvegye neki a tél átvészelésére szükséges fát. Egy, az utca végéhez közel lévő háznál pedig egy fiatal pár éppen karácsonyi égősor elhelyezésével volt elfoglalva. Az ő otthonuk se volt kimagaslóan jó állapotban, azonban hamar kiderült, hogy ennek nem anyagi okai vannak.

Most költöztünk össze a barátommal, és még zajlik a felújítás, de én már karácsonyi hangulatot akartam varázsolni

- magyarázta a hölgy, aki egyáltalán nem izgul a környék munkalehetőségei miatt. Számára az autózási lehetőségek igazi előnyt jelentenek, hiszen így pillanatok alatt elérheti a közeli nagyobb városokat, mint Zalaegerszeg vagy Keszthely. Ráadásul a jó árú ingatlanvásárlás miatt még boldogabb is, hogy itt élhet.

A következő állomásunk a mindössze száz lelket számláló Kallósd volt. Ahogy beléptünk a faluba, egy kedves nyugdíjas néni kínálta segítségét, hogy eligibilis legyünk a helyi viszonyokban. Elmesélte, hogy a környéken szűk a munkalehetőségek kínálata, ami miatt a község lakossága folyamatosan csökken, és a fiatalok elvándorlása miatt a falu fokozatosan elöregedik. Sajnálkozva mutatott végig néhány házon, amelyek állítása szerint már jó ideje üresen állnak, és a kihalóban lévő közösség szomorú tükrét adják.

Jelenleg a falusi csok révén több fiatal döntött úgy, hogy házat vásárol a környéken. Az én gyermekeim Kehidán élnek, de ők is Ausztriába ingáznak munkavégzés céljából.

- Széttárta a karját, majd hozzátette, hogy a tömegközlekedés hiánya csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Azonban a Magyar Falu Program keretében a kallósdi polgármester egy kisbuszt vásárolt, amely segít a faluban élő gyerekeknek eljutni az iskolába és óvodába.

A tél miatt ő nem aggódik, mert kijön a nyugdíjából, annak köszönhetően, hogy tart állatokat és termeszt zöldségeket és gyümölcsöt, valamint a fiai segítenek beszerezni a tűzifát, de tudja, hogy sokaknak komoly problémát jelentene egy hosszú fűtési szezon. Azonban a polgármester figyel a helybéliekre és segít azoknak, akiknek szüksége van rá.

Ahogy tovább haladtunk a kihalt utcákon, a romos házakat szemléltük. Az egyik épület nyilvánvalóan leégett, de mielőtt alaposabban megvizsgálhattuk volna a valaha nádtetős otthont, egy hölgy lépett hozzánk. Ő volt Farkas Andrásné, a falu polgármestere, aki kedvesen meghívott minket a Magyar Falu Program keretében felújított közösségi házba. Miközben vezettek minket, elmondta, hogy a leégett ingatlanban egy idős hölgy élt, aki sajnos bent tartózkodott, amikor a ház kigyulladt.

A polgármester és az önkormányzat valóban elkötelezetten figyel a helyi közösség igényeire. A tél közeledtével a tűzifaosztás révén igyekeznek segíteni a lakosoknak, különösen az idősebbeknek, hiszen a fát előre előkészítve, méretre vágva juttatják el hozzájuk. Ráadásul, a karácsonyi időszakban még ajándékokkal is kedveskednek a falubelieknek, annak ellenére, hogy a falu éves költségvetése csupán 24 millió forint. Ez a közösségi szellem és a helyi hagyományok ápolása példamutató a kicsi település életében.

Szeretettel meghívunk minden kallósdi lakost egy különleges uzsonnára december 15-én! Az esemény során egy kedves meglepetéssel is készültünk: minden résztvevő számára 20 ezer forintot biztosítunk, hogy ezzel is támogassuk a helyi karácsonyi készülődést. Várunk szeretettel, hogy együtt ünnepelhessünk és megosszuk az ünnepi hangulatot!

- mondta Farkas Andrásné.

A támogatásra azonban nem csak télen szorulnak rá a helybéliek. Az időseknek az önkormányzat segít a bevásárlásban és a gyógyszerek kiváltásában, miközben a településen alapból nem kell szemétszállítási díjat fizetnie senkinek, ugyanis azt az önkormányzat átvállalta, augusztusban pedig jelentős beiskolázási támogatást osztanak még az egyetemista gyermekek után is. Igaz, a faluban összesen 16 gyermek van óvodástól egyetemistáig, és ez már nagyon magas számnak számít az elmúlt évek tekintetében.

Az 1950-es és 1960-as években Kallósdról jelentős kivándorlási hullám indult el, amikor a Termelőszövetkezet (TSZ) kisajátította a földeket. Ez a változás arra késztette a fiatalokat, hogy elhagyják falujukat és a városok felé vegyék az irányt, míg az itt maradtak lassan megöregedtek, végül pedig a közösség életének nagy része eltűnt. A település így egy újabb generációt veszített el, ami hosszú távú hatással volt a helyi kulturális és társadalmi életre.

- mondta a polgármester, aki megosztotta velünk, hogy érdemes felkeresnünk Zalakoppányt, Zalaszentgróthoz tartozó települést, mivel ott talán a legnagyobb szükségben lévő emberek élnek a környéken.

A kallósdi polgármester tanácsát követve Zalakoppány felé vettük az irányt, és leparkoltunk egy romos, elhagyatottnak tűnő épület előtt. Amint kiszálltunk az autóból, egy fiatal roma lány jelent meg az ablakban, karján egy csecsemővel. Bár nem volt kedve nyilatkozni, a közöttünk zajló beszélgetés elegendő volt ahhoz, hogy felkeltse a helyiek figyelmét. A szomszédos telken, ahol műanyagszékekkel körülvett tábortűz fénye pislákolt, kutyák, bárányok és csirkék szaladgáltak a kertben. Közben a romos épület ablakaiban, a függöny elhúzva, egy család figyelt minket, mint akik kíváncsian lesik a látogatók érkezését.

A ránk szegeződő tekintetekből éreztük, hogy nem vagyunk szívesen látott vendégek, így tovább sétáltunk, egészen, amíg el nem értünk egy rendkívül rendezett kertig. A telek tulajdonosa a 92 éves Erzsébet, aki igencsak lesújtó véleménnyel volt a szerinte "segélyeken élő" szomszédairól.

Nem értek egyet azzal, aki panaszkodik arra, hogy nem lehet megélni. Okosnak kell lenni, be kell osztani, ami van

- fejtette ki Erzsébet, aki bár már nem fiatal, a mai napig szenvedélyesen foglalkozik csirketartással, valamint saját zöldségeit, mint saláta, paradicsom, répa és burgonya, is termeszt. Emellett nem hanyagolja el a háza mögötti szőlőskertjét sem, amelyet gondosan ápol.

Erzsébet szomszédja egy szintén idős férfi, aki gyerekkorában elvesztette egyik ujját, ennek ellenére nyugdíjas koráig dolgozott "tekercselőként". Azonban, hogy ez pontosan mit jelent, nem derült ki, ugyanis elég illuminált állapotban volt a korai óra ellenére. Azt viszont megtudtuk tőle, hogy 104 ezer forint nyugdíjból él és alapvetően fával fűtene, de jelenleg nincsen tűzifája, viszont a testvére megígérte, hogy majd jövő héten hoz neki.

Ahogy a Zalaszentgróti járásban autóztunk, feltűnő volt, hogy hatalmasak a különbségek a helybéliek között, vannak olyanok, akik bőven a létminimum alatt élnek, de az épületekből és az autókból kiderült, hogy sokan viszont a magyar átlag felett keresnek. Ez a kettősség leginkább Kisgörbőn mutatkozott meg.

A falucskába érkezve egy rollert tologató Arankába botlottunk, aki a járművét fák ágyaival megrakodva vitte. Nem kellett sokáig találgatnunk, hiszen a hölgy hamarosan elárulta, hogy ő fűtéshez fára szorul, de sajnos a tűzifa beszerzésére nincs pénze.

Az erdő mélyén szoktam fákat gyűjteni, és egy közeli fatelepen dolgozom, ahonnan néha sikerül még pár fát elhoznom. Sajnos az önkormányzat nem tud támogatni, mivel nem vagyok itt bejelentve.

- magyarázta a hölgy, aki bár Kisgörbőn lakik, állandó lakcíme egy távolabbi faluban található.

Amikor a karácsonyról kérdeztük, akkor sem vett vidámabb fordulatot a beszélgetésünk.

A fiam négy éve, karácsony táján távozott az élők sorából, ami miatt az ünnepi időszak különösen nehézzé vált számomra. Valójában már azelőtt sem éreztem magam otthonosan az ünnepeknél, hiszen a családi háttér, amiben felnőttem, nem adott meg azokat az örömteli pillanatokat, amiket sokan ilyenkor átélnek.

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – mondta Aranka, miközben elkerülte, hogy a részletekbe belemerüljön.

A hangulatunk nem változott, amikor egy másik helyi özvegyasszony osztotta meg velünk életútját. Mesélt arról, hogy nevelőszülőként mennyi nehéz sorsú gyermeket fogadott be, és hogy ez a feladat milyen kihívásokkal jár. Közben takarítóként dolgozik egy Balaton melletti szállodában, hiszen a nevelőszülői támogatásból nem tudná eltartani a családját. Emiatt már hajnalban útnak kell indulnia, hogy megteremtse a megélhetést.

Még csak most kezdtük felfogni a környék történeteit, amikor rábukkantunk egy gyönyörűen felújított kisbolt varázsára, amelynek falán a Magyar Falu Program táblája hirdette a támogatást. Ráadásul az üzlet ajtaja nyitva állt, ami igazi ritkaságnak számított, hiszen megérkezésünk óta sehol máshol nem találtunk nyitva lévő boltot. A környező utcákban sorra álltak az elhagyott házak, ezért kíváncsiságunk csak nőtt, hogyan lehet egy ilyen kis népességű településen fenntartani egy boltot. Ahogy beléptünk, még inkább lenyűgözött minket a hely varázsa; az üzlet nemcsak bolt volt, hanem egy kávézó is, amely prémium minőségű festékeket és bútorfelújításhoz szükséges eszközöket kínált. Kiderült, hogy az üzlet tulajdonosa, aki egyben a baristánk és az eladónk is, a falu polgármesterének felesége, ami még különlegesebbé tette a hely élményét.

Amikor befejeztem az egyetemet és a vágyott építész címet elnyertem, sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy kisgörbői boltban fogom találni magam.

- mesélte nevetve, majd hozzátette, habár valóban vannak problémák a térségben, itt senkit sem hagynak az út szélén, mert a közösség tagjai figyelnek és vigyáznak egymásra.

A térségben jelen van a szegénység, de ez nem a klasszikus értelemben vett mélyszegénység.

- fogalmazott az üzlettulajdonos, aki megjegyezte, hogy ők „idegenekként” élik mindennapjaikat, annak ellenére, hogy férje már a második ciklusát kezdi el az idén, hiszen Budapestről költöztek le a településre.

Magyarország népessége folyamatos csökkenésnek indult az utóbbi években, ám a Zalaszentgróti járás az országos tendenciát is jelentősen felülmúlja a kiüresedés és elöregedés terén. Érdekes módon, e térségben a szegénység mértéke nem olyan drámai, mint más, hátrányos helyzetű vidéken, ahol gettósodott falvak is kialakultak. Ugyanakkor, a megyén belül itt találhatóak a legalacsonyabb átlagfizetések, ami továbbra is aggasztó jelenség.

A járás lakosságának körülbelül ötöde súlyos anyagi nehézségekkel küzd.

Halász Levente geográfus figyelmeztetett a kedvezőtlen statisztikákra, rámutatva, hogy a nehézkes közlekedés, a korlátozott munkalehetőségek, valamint a hiányzó vagy nem megfelelő színvonalú oktatási intézmények és alapszolgáltatások miatt a fiatalok elsősorban elvándorolnak. Azonban aggasztó tendencia, hogy egyre több középkorú is követi őket. Jelenleg a lakosság harmada 65 év feletti, míg mindössze 10%-a 14 éven aluli gyermek.

Az elvándorlás problémáját a 15 ezer fős járás településszerkezete is súlyosbítja. A lakosság közel fele a térség egyetlen városi jogállású településén, Zalaszentgróton él, míg a többi lakóhely törpe- és aprófalvakra korlátozódik. Ezekben a településekben az országos átlaghoz viszonyítva rendkívül alacsony a népességszám, sok esetben csupán 30-50-70 fő él itt, ami lehetetlenné teszi, hogy egyetlen szolgáltatás is fenntartható módon működjön. Ez az ördögi kör folyamatosan súlyosbítja a helyzetet: ha a mikro- és kisvállalkozások nem tudnak működni, munkahelyek sem keletkeznek, így a fiatalok elvándorlása elkerülhetetlenné válik. A folyamat tovább mélyíti a szociáldemográfiai problémákat, és még nehezebb helyzetbe hozza azokat, akik vállalkozás indítását tervezik.

A Zalaszentgróti járás különleges helyzetben van, hiszen két dinamikusan fejlődő, népes és gazdaságilag erős járás szomszédságában fekszik. Az egyik a zalaegerszegi járás, amelynek központja egy megyei jogú város, jellemzője a kiterjedt agglomeráció, virágzó ipar és magas színvonalú szolgáltatások. A másik a keszthelyi járás, mely középvárosként sokféle szolgáltatást kínál, és a Balaton közelségének köszönhetően jelentős idegenforgalmi központ is. Halász Levente részletesen bemutatta ezt a vonzó és sokszínű térséget.

Zalaszentgrót térsége tipikus belső periféria. Tehát nem azért hátrányos helyzetű, mert a fejlődés fő sodorvonalából kimaradt keleti, északkeleti határmenti országrészben helyezkedik el, hanem egy olyan térségen belül kedvezőtlen elhelyezkedésű, amely önmagában nem földrajzi, sem gazdasági periféria.

- hangoztatta a geográfus.

A kutató rámutatott, hogy a Zalaszentgróti járás ingatlanpiacán négyzetméterenként 250-400 ezer forintos áron lehet lakást vásárolni. Ezt tapasztalataink is alátámasztják: egyre többen választják a Falusi CSOK program lehetőségét, hogy itt valósítsák meg álmaik otthonát. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a pénz önmagában nem elegendő a sikerhez.

A járás infrastrukturális helyzete nem éppen kedvező, ami különösen kihívást jelent azok számára, akik gyermekes családot szeretnének alapítani egy kisebb településen. A mindennapi élethez elengedhetetlen, hogy az emberek szinte mindenhová autóval jussanak el, ami kényelmetlenséget okozhat. Ez a körülmény sokakat elriaszthat attól, hogy hosszú távon itt képzeljék el a családi életüket.

Halász Levente hangsúlyozta, hogy a környéken található települések jelentős távolságra helyezkednek el a főbb közlekedési útvonalaktól, mint például az autópályák. A települések megközelítése szinte kizárólag alsóbbrendű utakon lehetséges, ami komoly akadályt jelenthet a nagyobb vállalkozások letelepedése és a népesség bevándorlása szempontjából.

A térségben számos olyan település található, ahol az ingatlanok jelentős része, sőt, akár a fele is kihasználatlanul áll. Ezek az épületek folyamatosan romlanak, ami egyre inkább csökkenti a lehetőséget arra, hogy valaki érdeklődjön irántuk. Ráadásul a leromlott állapotú ingatlanok nemcsak saját maguk értékét csökkentik, hanem a környezetükben lévő más ingatlanok értékét is negatívan befolyásolják, ami végső soron megakadályozza a helyi ingatlanpiac fejlődését.