Hatvanadik születésnapját ünnepli a magyar népzene egyik legnagyobb alakja, a híres Csík Zenekar, amely most búcsúzik el a közönségtől.

Csík János, a Kossuth-díjas népzenész és a Csík Zenekar megálmodója december 30-án ünnepli hatvanadik születésnapját. Karrierje 2002-ben drámai fordulatot vett, amikor súlyos autóbaleset következtében kómába került, és egy hónapig harcolt az életéért. E jeles esemény kapcsán a Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréja is megjelenik, amely bemutatja a művész életét és pályafutását.

A népzenész 1964-ben született Kecskeméten. Gyerektáncosként találkozott először a népzenével, nővérével együtt hegedülni tanult, de szülei szerették volna, hogy szakmát szerezzen. Így a gépészeti szakközépiskolában tanult tovább, és azokban az években újra hegedülni kezdett, majd barátaival megalapította első zenekarát, a Garabót.

Az 1970-es évek végén és a 80-as évek elején a Kecskeméti Táncegyüttes tagjaként kezdte meg táncos pályafutását, amely során számos izgalmas helyszínre eljutott, mint például Erdély, a Felvidék és a környező országok magyar ajkú települései. Itt lehetősége nyílt arra, hogy mélyebb betekintést nyerjen az ott élő közösségek hagyományaiba és népszokásaiba. Emellett az itthoni idősebb mesterek és prímások tudásából is sokat merített. Tevékenyen részt vett a táncházmozgalomban, amely akkoriban egyre népszerűbbé vált, és olyan jelentős személyiségek nevéhez fűződik, mint Novák Ferenc, Sebő Ferenc és Timár Sándor. Ő maga is úgy véli, hogy a táncház hamarosan a második otthonává vált, ahol a közösség és a hagyományok iránti szeretete még inkább megerősödött.

A katonaság leteltével, 1987-ben a békéscsabai Békés Bandában állandó zenészként kezdett dolgozni, de e mellett számos más művészeti formációban is aktívan részt vett. E korszak alatt megnősült, első feleségétől pedig egy fiú és egy lány öröklődött.

1988-ban Kecskeméten alapította meg Kunos Tamás brácsással a Csík Zenekart.

Első albumuk 1993-ban látott napvilágot Boldog szomorú dal címmel. Érdekes módon, 2000-ben ők voltak a magyar kultúra nagykövetei a sydney-i olimpián, ahol különleges szerepet játszottak az ország bemutatásában.

Eleinte a népzene képviselte számukra a legfőbb inspirációt, ám később más zenei irányzatok, mint a könnyűzene és a világzene, is felkeltették az érdeklődésüket. Ekkor határozták el, hogy az ismert és közkedvelt alternatív rockbandák slágereit népzenei elemekkel fűszerezve új, izgalmas műfajt alkotnak. Ezzel a két stílus találkozásával egy különleges zenei világot teremtettek, amely új színfoltjává vált a zenei palettának.

Az első "átdolgozott" Csík-album 2005-ben látott napvilágot Senki nem ért semmit címmel, amelyen a Kispál és a Borz néhány dalának sajátos interpretációja hallható. Ezt követte a második lemezük, amely 2008-ban jelent meg Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen címmel. Ezen a korongon a Quimby énekese, Kiss Tibor ikonikus Most múlik pontosan című számának feldolgozása is megtalálható. Az első album platinalemez lett, míg a második dupla platina státuszt ért el. A dal a miénk című 2020-as CD a Locomotiv GT klasszikus dalainak "csíkosított" verzióit tartalmazza, és a legendás együttes két kiemelkedő tagjával, Presser Gáborral és Karácsony Jánossal közösen készült.

Koncertjeik mindig különleges élménnyé válnak, hiszen gyakran vendégszerepelnek neves zenészek is. Ilyen például a neves dzsesszmuzsikus és szaxofonos, Dresch Mihály, aki korábban az együttes állandó tagja volt. Emellett megjelenik Ferenczi György, a szájharmonika mesteri virtuóza, valamint Szokolay Dongó Balázs, aki szaxofonon kápráztatja el a közönséget. A tamburások között jól ismert bátmonostori tamburaprímás, Csurai Attila is színesíti a programot, és természetesen nem feledkezhetünk meg Pál István "Szalonna" nevéről sem, valamint sok más tehetséges művészről, akik mind hozzájárulnak a felejthetetlen zenei élményekhez.

2002-ben tragikus esemény szakította meg Csík János pályafutását, súlyos autóbalesetet szenvedett, ami után egy hónapig kómában volt, és többek között a bal karja is több helyen eltört. Mivel a sérült kar nem jól forrt össze, sokáig kérdéses volt, hogy vehet-e még kézbe vonót valaha. Az egész népzenész társadalom megmozdult, segélykoncertet szerveztek a prímás és családja megsegítésére. A zenekar ebben a nehéz időszakban sem állt le, a másik prímás, Szabó Attila vezetésével játszottak tovább.

A hosszú rehablitáció alatt Csík kezdett felépülni, fokozatosan visszanyerte képességét a hegedű megtartására és a vonó kezelésére is.

Csík János nemcsak zenél, hanem elkötelezetten foglalkozik a zeneoktatással is. A nyíregyházi Tanárképző Főiskolán (ma Nyíregyházi Egyetem) szerezte meg diplomáját ének-zene-népzene szakon. Tanári pályafutása során számos városban tanított alapfokú művészeti iskolákban, de 2010-ben különösen fontos állomás következett: a kecskeméti Kodály Iskolában megalapította a népzenei tanszakot, amely azóta is virágzik. Jelenleg is ott tanít népi hegedűt, ezzel gazdagítva a diákok zenei tudását és a népzene iránti szeretetét.

2014 végén jelentette meg "Úgy élni, mint a fák" című születésnapi albumát, amely élete fontos pillanatait idézi meg, és reflektál azokra az élményekre, amelyek meghatározták útját. Öt évvel később, 2019-ben a Mezzo zenekarral közösen alkotta meg második szólólemezét, a "Szép a tavasz, szép a nyár" című albumot, amely a népzene gazdag világával fonódik össze. Ezen kívül, hosszabb időszakon átívelő önálló produkciója az Adagio, egy zenés irodalmi műsor, ahol a népzene, klasszikus és kortárs zene, valamint az irodalom és költészet egyedülálló módon találkozik.

Csík János és zenekara, akik a nemzetközi színtéren is aktívan jelen vannak, számos elismerésben részesültek pályafutásuk során. 2007-ben elnyerték a Fonogram-díjat, majd két évvel később a Magyar Örökség díjat is kiérdemelték. 2010-ben a Prima Primissima Díjjal is megtisztelték őket, ami a kiemelkedő teljesítményük elismerését jelzi. Jánost 2010-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével jutalmazták, és 2013-ban a zenekar más tagjaival együtt Kossuth-díjat vehetett át. Mindezek az elismerések a zenekar egyedi hangzásának, amely az autentikus népzenét ötvözi a világzene és a könnyűzene elemeivel, valamint a magyar könnyűzene új irányait kijelölő, negyedszázados pályafutásukra reflektálnak. Zenéjük nemcsak hazánkban, hanem a határokon túl is széles körben népszerűvé vált.

A híres népzenész idén októberben bejelentette, hogy elhagyja a Csík Zenekart.

Búcsúzóul az együttessel december végén, a hagyományos óévbúcsúztató koncerten áll színpadra, ekkor 60. születésnapja alkalmából is köszöntik.

Azt nyilatkozta, hogy az intenzív alkotói tevékenység már nem lehetséges számára, mivel "eltelt rajta az idő". A több mint 20 évvel ezelőtti súlyos autóbalesete is egyre nagyobb kihívást jelent számára, ami nehezíti a helytállást. Ugyanakkor vendégelőadóként szívesen folytatja az együttes életét, amely továbbra is működik, és a nevét sem kívánja megváltoztatni.