Irán csakis egy földi háború révén kényszeríthető térdre – ám ez a feladat gyakorlatilag lehetetlen.

Irán legyőzése földi invázióval rendkívül bonyolult és kockázatos vállalkozás lenne, amely számos politikai és katonai kihívással járna. Az Egyesült Államok és Izrael számára a földi támadás nem csupán hadi szempontból lenne problémás, hanem komoly következményekkel is járna a nemzetközi színtéren. Először is, Irán területe hatalmas és rendkívül tagolt, ami megnehezítené a katonai erők hatékony mozgósítását és irányítását. A városi harcok és a gerillaharc formái jelentős veszteségeket okozhatnának a támadó erőknek, miközben a helyi lakosság ellenállása is erősödhetne. Politikai szempontból az invázió egy újabb háborús konfliktust gerjesztene, amely destabilizálná a térséget, és szélesebb körű regionális feszültségeket okozhatna. Számos ország, köztük Oroszország és Kína, Irán szövetségesei, és egy katonai beavatkozás komoly diplomáciai következményekkel járna. Ezen kívül a földi invázió hosszú távú elköteleződést igényelne, amely további erőforrásokat és emberi életeket vinne el, ami a közvélemény és a politikai vezetők részéről is súlyos kritikát vonna maga után. Összességében a földi támadás Irán ellen nemcsak katonai, hanem politikai szempontból is rendkívül kockázatos lenne, és valószínűleg nem lenne fenntartható vagy eredményes megoldás a konfliktusok kezelésére.

Izraelnek nincs más eszköze, mint a folyamatos figyelés, és alkalmanként néhány lassító csapás, diverzió elvégzése, amire továbbra is készen áll. Izrael úgy véli, hogy Irán magasan dúsított uránjának "legalább egy részét" az amerikai bunkerbombák eltemették a fordói és az iszfaháni létesítmény alatt, de messze nem a teljes készletet.

A bunkerromboló bombákkal felfegyverzett támadások célpontjaik most szinte megközelíthetetlenek - nyilatkozta egy nemzetközi tisztviselő. Ennek következtében Izrael folyamatosan figyelemmel kíséri a helyzet alakulását, és ha úgy ítéli meg, hogy Irán megkísérli feltárni a titkos anyagokat, azonnal reagálni fog, akár az Egyesült Államok jóváhagyásával, akár anélkül.

Izrael folyamatos figyelmének újabb megnyilvánulása volt, amikor Yoav Gallant egykori védelmi miniszter személyesen üzent Ali Khamenei vallási vezetőnek. A figyelmeztetés sürgeti Iránt, hogy azonnal álljon le katonai előkészületeivel Izrael ellen, különben súlyos következményekkel kell szembenéznie.

Nem kétséges, hogy Irán területén több mint 800 font dúsított urán található, és a fontos dúsítási technológiák – mint például a gázcentrifugák, kaszkádszerkezetek és precíziós csapágyak – valószínűleg még mindig Teherán irányítása alatt állnak.

Kétségtelen, hogy az atomfegyver továbbra is élénken él az iráni tudósok, mérnökök és technológusok tudatában, akik képesek voltak átvészelni a nehézségeket.

Azt feltételezni, hogy az Egyesült Államok elvégezhet egy irakihoz hasonló teljes körű megszálló műveletet az iráni nukleáris kapacitások teljes felszámolására, a képtelenségek világába tartozik.

A Fehér Ház álláspontja szerint „Trump elnök szavaival élve, az Éjféli Kalapács hadművelet teljes mértékben megsemmisítette Irán nukleáris létesítményeit. Az ő határozott vezetése révén a világ most biztonságosabb hellyé vált.”

Sokan azonban komolyan megkérdőjelezik a teljes siker lehetőségét. Valószínű, hogy Irán a támadás előtt már eltüntette, és titkos helyekre szétszórta a két évtizedes "nukleáris felhalmozás" eredményeit, nemcsak a saját területén, hanem Irakban, Jemenben, sőt akár Észak-Koreában is.

Izrael ezért úgy gondolja, hogy az iráni atomfegyver előállításának kísérlete legfeljebb két évet csúszott, de nem ért véget. A teheráni rezsim nem adta fel a tervet legalább 1-3 taktikai bomba előállítására, és bevetésére Izrael ellen, amihez már nagyon közel került az elmúlt hónapokban.

Miután Teherán gyakorlatilag kiutasította területéről a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ), most már azok az információmorzsák sem állnak rendelkezésre, amelyek korábban valamilyen konkrét adattal tudtak szolgálni az iráni erőfeszítésekről.

Irán jelenlegi nukleáris készletei egyfajta "rejtett dimenzióban" léteznek, ugyanakkor nem tűntek el teljesen.

A papi vezetés azt a fogadalmát sem vonta vissza, sőt inkább megerősítette, hogy halálos bosszút fog állni Naszrallah libanoni Hezbollah-vezér meggyilkolásáért. A megtorlás eszméjét Ali Khamenei fő vallási vezető azóta két nyilvános beszédében is megerősítette, és ismét meghirdette az USA és Izrael megsemmisítését.

Ráadásul az iráni vallási vezetés halálos fatvát is hirdetett Donald Trump amerikai elnök ellen.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Donald Trump múlt héten közös nevezőre jutottak abban a kérdésben, hogy Irán soha nem kaphat engedélyt atomfegyverek birtoklására. Azonban a két politikai vezető nézetei ettől a ponttól eltérni kezdenek. Izrael valószínűleg további katonai akciókat tervez, hogy megsemmisítse Irán uránkészleteit és nukleáris fejlesztéseit, valamint célba vegye a vezető tudósokat is.

Trump azonban igyekszik elkerülni a további nehézségeket, és olyan diplomáciai, valamint gazdasági megoldást keres, amely megóvja az Egyesült Államokat egy újabb közel-keleti konfliktustól. Mindezt annak ellenére, hogy hasonló próbálkozások eddig nem hoztak jelentős eredményeket.

Az iráni rezsim lebontásához egy átfogó szárazföldi támadásra lenne szükség, azonban még a legfőbb pletykák szintjén sem áll rendelkezésre semmilyen konkrét elképzelés a Pentagon részéről.

A Bloomberg szemleírója szerint egy ilyen vízió katonai és politikai akadályai olyan magasak, hogy nem érdemes velük érdemben foglalkozni. Ez nem zárja ki, hogy ne készülhessenek operatív vázlatok és számítások, de ilyesmikről még a legjobban értesült katonai szaklapok sem tudnak.

A jelenlegi környezet azt mutatja, hogy sem az izraeli, sem az amerikai stratégiák nem képesek garantálni, hogy a teheráni kormány soha ne rendelkezzen bevethető nukleáris fegyverekkel. Irak esetében nem volt kézzelfogható bizonyíték Szaddám nukleáris potenciáljára, mégis a keresésére tett katonai lépések sikeresnek bizonyultak. Irán helyzete viszont teljesen eltérő, és sokkal bonyolultabb kihívásokat rejt magában.

A teheráni vezetés biztosan maga mögött tudhatja a lakosság politikai támogatásának legalább a felét, valamint a magasan képzett és jól szervezett Iszlám Köztársasági Gárdát (IRGC), amely az elmúlt 20 évben aktív katonai jelenlétet mutatott az egész régióban.

Továbbá, az iráni reguláris hadsereg is a rendelkezésére áll, körülbelül 650 ezer katona erejével.

Az iráni haderő lengyöngébb láncszeme a légierő, amely fejletlensége miatt sem bombázásra, sem légiharcok megvívására (dogfight) alig vehető igénybe. Ennek köszönhető a gyakorlatilag teljes légifölény az USA és Izrael birtokában, ami leküzdhetetlen hátrány az iráni védelmi rendszernek.

Ezt a fogyatékosságot részben kompenzálja az ország impozáns föld-föld (SS) rakéta-arzenálja, amely június előtt körülbelül 3,5-4,000 darabot tartalmazott. A támadások során a ballisztikus és cirkáló rakéták raktárainak körülbelül 20%-át sikerült megsemmisíteni vagy jelentősen megrongálni, ami hozzávetőleg 500-600 rakétát érinthet.

A Bavar-373 és Khordad-3 típusú légvédelmi rendszerek közül számos radar és indítóállás megsemmisítésre került. Az elpusztított légvédelmi rakéták pontos mennyiségének meghatározása kihívást jelent, de becslések szerint ez a szám körülbelül 300-500 darabot is elérheti. Ezen kívül figyelembe kell venni azt a rakétakészletet is, amelyet Irán lőtt ki Izrael irányába válaszként, ám ennek hatása gyakorlatilag elenyésző volt.

Mindezek figyelembevételével elmondható, hogy noha Irán rakéta-képességei jelentős veszteségeket könyveltek el, a legtöbbjük még mindig üzemképes állapotban van. Ezek a rakéták jellemzően mobil platformokon helyezkednek el, és a teheráni katonai vezetés jelenleg is azon fáradozik, hogy ezeket a rendszereket még szélesebb körben telepítse. Ez a lépés pedig komoly kihívást jelent az esetleges újabb precíziós támadások végrehajtásában.

Irán kiterjedése közel négyszerese Irakénak, míg lakossága körülbelül kétszer annyi embert számlál. Ezzel szemben, a bagdadi helyzethez hasonlóan, az ország teljes elfoglalása és az állam fokozatos leépítése csak hatalmas, több százezer fős szárazföldi haderővel lenne kivitelezhető.

Lehetséges lenne ezt megvalósítani? Egy tapasztalt NATO-parancsnok véleménye szerint a válasz igen, ám a költségek és a nemzetközi politikai következmények rendkívül magasak lennének, és súlyos anyagi hátrányokat okozhatnának.

Jelentős eredményeket csak abban az esetben lehetne elérni, ha a művelet összhangban lenne az iráni nép széleskörű felkelésével és aktív részvételével. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az iráni társadalom felszabadítóként tekintsen az amerikai haderőre, és hogy a régió zűrzavara helyett egy demokratikus irányt vegyen. Mindazonáltal ez a forgatókönyv meglehetősen valószínűtlennek tűnik.

Irakban is ez volt a cél, de az eredmények sajnos nem mutattak a várt irányba. Ugyanakkor tény, hogy a bagdadi vezetés nem sorolható már a Közel-Kelet legkockázatosabb szereplői közé; agresszív támadások már nem kapcsolódnak hozzájuk. A hatalom inkább beérte Irán kiszolgálójaként betöltött szerepével.

A The New York Times szerint a vezető amerikai vélemények kizárnak egy földi inváziót Iránnal szemben, főként mert a korábbi évtizedekben a preventívnek szánt háborúk, elsősorban Afganisztánban, de Libanonban sem működtek.

Mindazonáltal olyan váratlan következményekkel bírtak, amelyek máig kihatnak Amerika nemzetbiztonságára, beleértve a Hezbollah, a Hamász, a Talibán és az ISIS megjelenését is.

A következő időszakban várhatóan Izrael célzott csapásokat fog végrehajtani Irán kulcsfontosságú létesítményei ellen, miközben továbbra is folytatja a politikai vagy tudományos szempontból jelentős személyek eliminálására irányuló kísérleteit. Ezt bizonyítja az a közelmúltbeli eset is, amikor június közepén Pezeskian elnök ellen hajtottak végre egy majdnem sikeres támadást.

Az elnök majdnem egy Hezbollah-ellenes támadás mintájára tervezett rajtaütés áldozatává vált egy bunkerben, de szerencsére csak lábsérülésekkel megúszta a helyzetet, és egy vészkijáraton sikerült elmenekülnie.

Eközben az Egyesült Államok továbbra is a diplomáciai eszközök, a szankciók alkalmazása és a fenyegetések révén próbálja érvényesíteni érdekeit, azonban a közvetlen és átfogó katonai beavatkozástól óvakodni fog.