Izrael számos életet megmentett, míg a Hamász az aránytalan túszegyezség révén előnyhöz jutott.

A helyi közösség jól ismerte az átadás pontos helyszínét, amely kizárólag a Hamász információs hálózatán keresztül vált nyilvánossá. Ezt megerősítik a felvételek is, amelyek tanúsítják, hogy gázai civilek tömege gyűlt össze az esemény helyszínén, anélkül hogy azt hivatalosan bejelentették volna. A tömeg hangulata feszültté vált, szinte lincselésig fokozódott, ami miatt a Hamász fegyvereseinek kellett beavatkozniuk a túszok védelme érdekében.

Ez arra mutat, hogy az egyszerű lakosok szerettek volna egy végső bosszút állni, ami rendkívül figyelmeztető jel a fogolycsere további folyamatában, mert azt is jelenti, hogy a gázai civilek továbbra is támogatói és együttműködői a terrorszervezetnek. Ez rendkívül fontos tényező, ha Gáza további státuszáról és vezetéséről esik majd szó, amiben a Hamász megkerülhetetlennek látszik.

A gázai utcákon ismét felbukkant a Hamász-rendőrség, amely a terrorista csoport egyik kulcsfontosságú hatalmi ága. Ez a szervezet Jahja Sinwar irányítása alatt alakult meg, miután a Palesztin Hatóság tisztviselőit kiszorították a térségből. A háború idején számos külföldi és helyi nem-kormányzati szervezet jelezte, hogy a Hamász-rendőrség hiánya a közrend megbomlásához vezetett. Ez különösen jelentős, mivel több, a nemzetközi közösséghez kapcsolódó csoport, amelyek Gázában működnek, korábban szívesen működtek együtt a Hamász rendőrségével a helyi biztonság fenntartása érdekében.

A terrorszervezet befolyása a helyi médiától a kórházakig és iskolákig továbbra is kiterjed. Mindez új lendületet kölcsönöz ahhoz, hogy a túsz-alkut a csoport győzelmeként ábrázolják. Ezt az eufóriát erősítette meg szerdai szónoklatában a teheráni papi vezető, aki szerint "Gáza győzött".

Ali Khamenei ajatollah a győzelmi hangulatot kihasználva arra ösztönözte a teheráni kormányt, hogy célul tűzzön ki egy 8%-os GDP-növekedést. Ez a követelés azonban nem támasztható alá reális gazdasági tényezőkkel, mégis megfelel a remény fenntartásának és a jövőbe vetett bizalom erősítésének.

A győzelem érzése újabb dimenziót nyerhet az izraeli véderő (IDF) vezérkari főnökének keddi lemondásával. Halavi altábornagy döntésének magyarázata úgy is felfogható, mint a Hamász rajtaütésének katonai sikerének elismerése, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy Izrael lakóinak hitét visszaállítsa az ország védhetőségével kapcsolatban.

Ezek a változások radikálisan eltérnek a tavaly őszi helyzettől, amikor a terrorszervezet három kulcsfontosságú vezetőjét, Iszmáil Hanijét, Jahja Sinwart és Mohammad Deifet elveszítette. Akkor sokan úgy vélték, hogy a gázai haderő képtelen lesz újjászervezni a vezetőségét, és a szervezet elkerülhetetlenül a lassú eltűnés felé halad. Az egykori iráni alelnök nemrégiben a teljes vereség képét festette le, tovább erősítve e pesszimista nézeteket.

Most azonban váratlanul megjelent a színen Sinwar öccse, Mohammad, akit tavaly nyáron holtnak hittek egy alagút elleni támadás következtében. Ahogy azt korábban írtuk, Mohammad felelős volt a földalatti hálózat technikai működtetéséért, így sokan úgy ismerték őt, mint a tenyerüket.

A múlt héten, az utolsó pillanatban megszületett túszegyezményen már Mohammad Sinwar aláírása található, így őt tekinthetjük a terrorszervezet új döntéshozójának. A körözött terroristának nemcsak a tárgyalások során volt aktív szerepe, hanem személyesen meg is jelent a dohai egyeztetések két ülésén, sőt, Izrael területére is átlépett az Eretz átkelőn keresztül.

A bátyja halála után megjelent Hamász-méltatások azt sugallják, hogy a katonai vezér elvesztése mártíriumként értelmezhető. Ez a fájdalmas esemény mély nyomot hagy, de fontos szem előtt tartani, hogy itt nem csupán egyéni sorsokról van szó, hanem egy szélesebb ügy, Izrael megsemmisítésének célkitűzéséről. Mindig lesz olyan vezető, aki a harc élére áll; most pedig Mohammad szerepe egyértelműen felértékelődik. Ő úgy véli, hogy a Hamász bármikor képes tízezer fiatal besorozására és felfegyverzésére, így a harc folytatása biztosított.

Az újabb kutatások alapján a gázai exklávé számos "bugyorra" szakad, ahol Izrael bizonyos területeken fennálló felügyeletet gyakorol, de más fontos övezeteket szándékosan elkerül, lehetőséget adva ezzel a Hamásznak, valamint különféle szervezett bűnözői csoportoknak és törzsi klánoknak a tevékenységeik folytatására.

A Biden-kormányzat szavakkal és konkrét lépésekkel megakadályozta, hogy az IDF átvegye az irányítást az egyiptomi határon található Rafah városa felett. Ennek következtében a déli régióban a Hamász számára kedvező feltételek alakulnak ki az újjászerveződésre.

Egy lehetséges módja a szöveg egyedivé tételének a következő: A túszegyezmény keretében Izrael számára kedvezőbb helyzetet teremthetne, ha teljes mértékben lemondana a Philadelphi-folyosó irányításáról. Ez a lépés lehetővé tenné a humán és fegyverutánpótlás zavartalan áramlását a rafahi terrorista sejteken keresztül, amely aztán elérhetné a stratégiai jelentőségű északi csomópontokat, mint Hán Júnisz és Gázaváros.

Egy ilyen jellegű folyamat megakadályozása Izrael számára is komoly kihívást jelentene, mivel a túszcseréhez kötődő fegyverszünetek miatt nincs lehetőség a katonai erők hatékony bevetésére a Hamász átcsoportosulásának megfékezésére.

A kedden lemondott izraeli vezérkari főnök korábban többször is úgy nyilatkozott, hogy túszokat/foglyokat cserélni tűzszünet nélkül is lehet, illetve egynapos fegyvernyugvás is elegendő hozzá, ha a felek komolyan gondolják. A hosszabb fegyverszünetek mindig a hátrányban lévő félnek a kedvezőbbek, mondta novemberben az izraeli 13-as tévécsatornának.

2024 márciusában a The Washington Post jelentése szerint az IDF azt hangoztatta, hogy az eredetileg 24 Hamász-zászlóaljból 20-at leszereltek. Azonban ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ezek a haderejű egységek teljesen megsemmisültek volna. Valójában a Hamász viszonylag gyorsan újjáéledt, és jelenleg úgy tűnik, hogy vagy kisebb veszteségeket szenvedett el, mint ahogyan azt bevallotta, vagy sikeresen pótolta ezeket, lehetővé téve számára a parancsnokság és irányítás fenntartását.

A Hamász most arra készül, hogy kisebb izraeli támadásokkal kell szembenéznie, mint azelőtt. Ezt az apró, de beszédes jelenség is tükrözi, hogy az újságíróknak álcázott Hamász aktivisták elkezdték visszajuttatni a páncélozott sajtómellényeket, helyettük pedig kefijeiket öltik magukra. Korábban Izrael többször is azzal a váddal szembesült, hogy újságírókat céloz meg, ám sok esetben ezek a támadások valójában a terrorszervezet propaganda-aktivistáit érintették, akik közül többen az októberi terrortámadás során irányító szerepet töltöttek be.

Ami most zajlik, az nem teljesen váratlan, hiszen a korábbi izraeli-hamász konfliktusok számos ismertetőjegyét magán hordozza. A Hamasz az 1980-as évek végén bukkant fel, elsősorban Gázában. Az 1990-es évek folyamán egyre nagyobb támogatottságra tett szert a palesztin arab közösség körében, mivel hevesen ellenezte az oslói békemegállapodást. Jasszer Arafat halála és a második intifáda után még inkább megerősödött, annak ellenére, hogy több vezetőjét is elveszítette izraeli légicsapások és merényletek következtében. Azonban a történelem tanúsága szerint mindig akadtak új, sőt radikálisabb vezetők, akik felvették a harcot és tovább vitték a szervezet ügyét.

A Hamász most arra készül, hogy az IDF kivonulása után azonnal beléphessen a hatalmi vákuumba, és senki ne gondolhassa, hogy a terület vezetése nélküle is elképzelhető. Továbbra is képes tömegeket mozgósítani, és ő akarja uralni az újjáépítést, főként Katarból érkező ingatlanfejlesztők közreműködésével.

Nem meglepő, hogy a közelmúltban a tömegkommunikációs eszközök fókuszába a gázai ingatlanok és lakóházak rombolása került, hangsúlyozva az újjáépítés sürgető szükségességét. Minden egyes ilyen lépést a Hamász médiagépezete ügyesen irányít, a helyi és nemzetközi sajtótól kezdve egészen a kórházakig és iskolákig.