Jókai Mór és Mikszáth Kámán különleges "fogolyháborúja" során egy izgalmas madárlicitet vívtak egymással. A két neves író nem csupán a szavak mesterei voltak, hanem a természet e szárnyas lakóinak iránti szenvedélyük is összekötötte őket. A licitálás sorá

A két íróóriás, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán közötti barátság gyökerei az 1870-es évek elejére nyúlnak vissza. Bár köztük több mint húsz év korkülönbség tátongott, ami az évek múlásával fokozatosan elhalványult, a két férfi között szoros kötelék alakult ki. Kapcsolatukat számos csevegés, szellemes csipkelődés és néha komolyabb viszály színesítette, mint például a híres fogolyháború, mely sok nevetés és vitatkozás forrása lett.

Mikszáth Kálmán karrierje hajnalán, 1871-ben Jókai zsűrije volt a Népies beszély című írói pályázatnak, amelyet a szklabonyai születésű pesti joghallgató nyert meg. Művét további elismerés gyanánt Jókai közölte az Igazmondó című politikai néplapban.

A két író sok időt töltött együtt, kártyázott, csevegett Jókai svábhegyi villájában. A telket az Egy magyar nábob című regényének honoráriumából vásárolta 1853-ban Schweitzer hegedűgyárostól 2200 forintért, hogy szívós munkával szép kertet teremtsen, amelyet, persze erős túlzással, legalább annyira tartott életművének, mint az írásait.

Jókaiék otthona mindig is a társasági élet pezsgő központja volt. Mikszáth, hogy elkerülje az állandó utazgatást a Svábhegyre, nyaranta kibérelte a közeli Milassin-villát. Figyelmesen szemmel követte szépíró barátja mindennapi szokásait: "Nyáron rendszeresen felkeresi a Svábhegyet, és a Petánovics étteremben ebédel, ahol mindig összegyűlik körülötte egy vidám kis társaság, amelyben igazán jól érzi magát. Ha éppen a hegyen tartózkodik, vendégeket hív magához, s ilyenkor a délutáni órákban a Pestre néző teraszon pezsgő tarokkpartik és falusi borozgatások zajlanak. A játékban általában ő a vesztes, mert kapkod és nem a legjobban játszik."

A vacsora alatt ügyes, enyelgő, szeretetreméltó, de csak addig, amíg eszünk és iszunk. Az első vonakodásnál megmordul, elkezd zsörtölni, duruzsolni: - "Ha már a pénzemet elvettétek, legalább ne hagyjátok itt a boromat, vacsorámat." - Nehéz haza szabadulni, rendesen összevesz velünk, a végén megszid és azzal a kijelentésével sújt az elmenetelnél: - "Tolvajok! Többet ugyan nem játszom veletek! Ma is kiraboltatok alaposan!"

Egyszer azonban tényleg összekaptak. Mikszáth ellenezte Jókai tanácsosi címét, mondván, egy írónak a nép szeretete a legfontosabb, és nincs szüksége különböző címekre.

Több haragos levélváltást követően bizarr módon békültek ki. 1896 augusztusában Mikszáth küldött négy fogolymadarat kiengesztelésül, amire Jókai nyolc madárral felelt. Mikszáth nagy nehezen erre összeszedett tizenhatot, ám hamarosan harminckét tollas jószág érkezett a címére.

A különös eset a lapok címlapjára került, és Mikszáth nem mulasztotta el, hogy egy csipetnyi iróniát csepegtessen bele: "Úgy gondoltam, hogy ha a kánikula tombol, és a fiumei cápa évről évre elviseli, hogy az újságírók a reflektorfénybe állítják, akkor a Vas megyei foglyok sem lehetnek annyira különbek." Ezzel egy időben szellemesen fűzte hozzá a Pesti Hírlapban a fogolypazarlással kapcsolatos vádakhoz is:

Légből kapott állítás, hogy ilyen pokoli pazarlást vittünk volna végbe a nemes halottakkal és hogy én olyan tarokk-kubus szerinti háborút folytatnék Jókaival. Ellenkezőleg a rendjel kitüntetések óta a legnagyobb békében élünk egymással.

1904 tavaszán váratlanul zordra fordult az időjárás, Jókai pedig nem tudta megállni, hogy ne panaszkodjon a hideg miatt. "Idén bizony nem látogatom meg a Svábhegyet, mert nappal elviselhetetlenül meleg van, éjjel pedig dermesztően hűvös" - morogta inkább magának. Ez a kijelentés komoly elhatározás volt tőle, hiszen ezzel nem csupán a hegyre való kirándulásról mondott le, hanem a szeretett rózsái gyönyörű látványáról is.

Május 4-én a betegség váratlanul ágyhoz kötötte az írót. Másnap este, mikor légszomjra ébredt, sürgősen hívatták Korányi doktort. A híres orvos nem lakott messze, az Erzsébet körút 56. számú házban, amelyet ő maga tervezett és építtetett 1886-ban. Azonnal magához vette orvosi táskáját, és egy rövid sétát követően felment az Erzsébet körút 44-46. számú ház második emeletére. Miután alaposan megvizsgálta a súlyos állapotban lévő pácienst, határozottan elhessegette a kíváncsiskodókat, mondván:

Tüdőgyulladás és nyolcvan év. Mit mondjak még?

Bár nyolcvan hetvenkilencet mutatott a számológép, a professzor már régen átlépte a hetvenötödik születésnapját. Abban a pillanatban azonban a pontos életkor kérdése cseppet sem foglalkoztatta.

Amikor nem sokkal később Jókai végleg elhunyt, Korányi mellette állt, hűségesen a búcsú pillanatában.

Mikszáth Kálmán két csodálatos megemlékezéssel búcsúzott el szeretett barátjától, Jókaitól. A nagy író halála után Révay Mór, az egyik legnevesebb könyvkiadó, megkereste Mikszáthot azzal a kéréssel, hogy írjon egy életrajzot az írófejedelemről. A tót atyafi azonnal igent mondott a felkérésre, különösen miután megtudta, hogy a munkaért járó tiszteletdíj húszezer korona lesz.

Később ebből a pénzből építtette fel a Nógrád megyei Horpácson a kastélyát. Az életrajzírás új metódust követelt tőle, ugyanis a kéziratot egészében kellett elkészítenie, és nem folytatásokban, ahogy addig megszokta: amit ma megírt, azt holnap már olvassák. Alapos kutatómunka után, 1907-ben jelent meg a Jókai Mór élete és kora című könyve.

Kivételes emlékművet hozott létre.

Borítókép: Jókai Mór, a neves magyar író, a svábhegyi nyaralójában, körülvéve gyönyörű rózsákkal. (Fotó: Wikipedia)