Ők a világ legjobban képzett harcosai, ám kevesen ismerik a tevékenységüket - Íme a titokzatos kommandós élet rejtelmei.

Hollywoodnak és a videojáték-iparnak hála rengetegen hallottak már a különféle amerikai különleges alakulatokról: Navy Seals, Delta Force, Rangerek. Azt azonban kevesen tudják, hogy ezek az alakulatok csak egy nagyon kis hányadát teszik ki az amerikai különleges rendeltetésű erőknek, azt pedig még kevesebben, hogy pontosan mi is a dolguk. Cikkünkben végig rágjuk magunkat az Egyesült Államok négy haderőnemének, a hadseregnek, a tengerészgyalogságnak, a légierőnek és a haditengerészetnek a különleges alakulatain. Igen, az összesen.

Az amerikai fegyveres erők különleges alakulatainak nyilvántartása rendkívül összetett kihívást jelent, hiszen összesen huszonnyolc ilyen egységet különböztetünk meg. Ezek közül tíz a hadseregnél, nyolc a tengerészgyalogságnál, négy a haditengerészetnél, és hat a légierőnél található. Fontos megjegyezni, hogy ebbe a listába nem számítanak bele a rendőrség, a parti őrség, valamint a különböző hírszerző szervezetek sajátos egységei. Ráadásul az egyes alakulatok gyakran egymást kiegészítő és támogató szerepeket töltenek be, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Kezdjük egy különösen rejtélyes egységgel, amelyről valószínűleg sokan még csak nem is hallottak: az ISA, vagyis az Intelligence Support Activity, melyet a köztudatban szürke rókák néven emlegetnek. Ez az amerikai hadsereg egyik leginkább titkosított különleges alakulata, amelynek fő feladata, hogy mélyen az ellenséges vonalak mögé hatolva értékes információkat gyűjtsön a fegyveres erők számára. Szükség esetén nem riadnak vissza a komoly tűzerő bevetésétől sem. Az ISA a legjobbak közé tartozik: az amerikai fegyveres erők öt "Tier I", azaz elsőosztályú alakulatának egyike, ahová kizárólag olyan katonák léphetnek be, akik már korábban más különleges egységeknél is szolgáltak.

Függetlenül attól, hogy mennyire ismertek, van egy sokak által ismert esemény, ami mindenképpen említésre méltó: ők voltak azok, akik halála előtt sikeresen lehallgatták Pablo Escobart, a hírhedt drogbárót.

Meglepetésként hathat, de az Egyesült Államok fegyveres erőinek egyetlen repülőgépes különleges egysége nem a légierő kötelékébe tartozik, hanem a hadsereg irányítása alatt áll. Ez a 160. Különleges Műveleti Repülőezred (Special Operations Aviation Regiment - SOAR), közismertebb nevén a Night Stalkerek. Ők a világ legképzettebb helikopterpilótái közé tartoznak, és feladatuk, hogy más különleges egységeket szállítsanak a bevetési területekre. Éppen ezért valószínűleg éjszaka repülnek a legtöbbet, hiszen a sötétség adta takarás kulcsfontosságú a műveleteik sikerességében. A SOAR pilótái rendkívül szigorú és kihívásokkal teli kiképzésen vesznek részt, amely nem csupán a nehéz repülési körülményekre helyezi a hangsúlyt. Elengedhetetlen, hogy tudjanak túlélni az ellenséges vonalak mögött, és ha szükség adódik, képesek legyenek megvédeni magukat egy esetleges kényszerleszállás után is.

Első pillantásra talán nem tűnik túl izgalmasnak, de a Különleges Alakulatok (Special Forces - SF) katonasága egy olyan név, amely mögött legendák és hősies tettek sorakoznak: ők a híres zöldsapkások. Bár a megnevezés alapján könnyen azt hihetnénk, hogy ők azok a katonák, akik a terroristavezérek ajtaját rugdossák be (és valóban, ezt is mesterien végzik), valójában feladatuk sokkal összetettebb és árnyaltabb. A zöldsapkások általában már jóval a helyi konfliktus kirobbanása előtt megérkeznek a színhelyre, hogy titkos műveleteikkel és előkészítő munkájukkal megalapozzák a békés megoldásokat.

Rendőröket képeznek Dél-Amerikában, milíciákat Szíriában, vagy katonákat bármely szövetséges államban. Ezért is hívják őket gyakran katona-diplomatáknak.

Az Egyesült Államok hadseregének egyik legrégebbi és legnagyobb tiszteletnek örvendő egysége a 75. Ranger ezred. Ez az elit alakulat különlegessége abban rejlik, hogy míg minden szempontból a legjobbak közé tartozik, valójában egyfajta hidat képez a hagyományos reguláris csapatok és a különleges műveletek végrehajtására specializálódott egységek között. A Rangerek légideszantos könnyűgyalogosként működnek, képesek ellátni minden olyan feladatot, amit más hasonló egységek, ám a profizmusuk és a felkészültségük révén jelentősen magasabb színvonalon. Ennek következtében az ezred 2001 óta gyakorlatilag folyamatosan részt vesz globális missziókban, a világ legkülönbözőbb helyszínein, ahol mindig a legmagasabb szintű elvárásoknak kell megfelelniük.

Bár a Rangerek általában összekötő szerepet játszanak a különleges műveletek világában, van egy saját, kiemelkedő egységük is, amely a Felderítő Század (Regimental Reconnaissance Company - RRC) névre hallgat. Ez az alakulat, akárcsak az ISA, a legmagasabb szintű műveleteket végzi, más néven "Tier I"-es egységnek számít. Feladatuk a mélységi felderítés elvégzése, amely során a Rangerek és más elit alakulatok számára biztosítanak létfontosságú információkat és támogatást.

Az Egyesült Államok haderejének legismertebb különleges egysége számos elnevezéssel bír: gyakran emlegetik Harmadik Műveleti Támogató Csoport néven, Zöld Alakulatként, de hivatalos titulusa az Első Számú Különleges Alakulat Műveleti Különítménye. A legtöbb ember azonban Delta Force-ként ismeri őket. A Deltások és a zöldsapkás katonák gyakran összekeverednek, ami nem véletlen, hiszen a Különleges Alakulatok köréből származik a deltások nagy része.

A Delta Force szintén "Tier I"-es alakulat, őket lehet a leginkább "kommandósoknak" nevezni a hadsereg elit különítményei közül.

Ha a zöldsapkások katona-diplomaták, akkor a 95. Civil Kapcsolatok Ezred emberei inkább diplomata-katonák. Míg a Különleges Alakulatok emberei óvatosan beszivárognak egy-egy államba, ahol például kormányellenes milíciákat képeznek ki, addig a 95-ösök nyíltan érkeznek meg a régióba, ahol politikai és vallási vezetőkkel, civil szervezetekkel, illetve általánosságban a lakossággal építenek ki kapcsolatokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy védtelenek lennének: ők is megkapják a különleges alakulatok sztenderd kiképzését, így szükség esetén fegyverrel is tudják támogatni a helyi tárgyalópartnereiket.

Az amerikai fegyveres erők egyik különleges alakulata a hagyományos harci feladatok helyett az elme manipulálására összpontosít. Ez a Psyop (Psychological Operations) csoport, amelynek küldetése a hadsereg pszichológiai hadviselési stratégiájának kidolgozása és végrehajtása. Tevékenységük során propagandát terjesztenek, félelmet keltenek, és életre szóló kapcsolatokat építenek ki helyi hatalmasságokkal. Éppen ezért az említett egységek közül ők a legkevésbé hajlamosak a klasszikus "terepmunkára".

Létezik hadseregnek egy olyan elit alakulata, ahová kizárólag nők jelentkezhetnek. A Kulturális Támogató Csoport (CST - Cultural Support Team) tagjai más elit alakulatokkal dolgoznak együtt a műveleti területeken, megkapják a különleges alakulatok kiképzését, feladatuk ugyanakkor elsősorban nem az, hogy lövöldözzenek. A CST rendeltetése az, hogy a műveleti területen élő nőkkel és gyerekekkel építsenek ki kapcsolatokat, különös tekintettel a Közel-Keletre, ahol a férfi-női kommunikáció az esetek döntő többségében nem megengedett családon kívül.

Összegzésül fontos hangsúlyozni, hogy a hadseregnek szüksége van egy olyan speciális egységre, amely a belső fenyegetések kezelésére lett kifejlesztve, nem csupán a külső ellenségekkel való harcra. A Special Reactions Team (SRT), vagyis a Különleges Reagálású Csoport, a katonai rendészet saját, különleges feladatokra hivatott SWAT egysége. Ez a csapat a legbonyolultabb helyzetek kezelésére specializálódott, olyan szituációkra, amelyeket egy hagyományos katonai rendész nem biztos, hogy képes lenne megoldani: fegyveres támadók semlegesítése, mesterlövészek felkutatása és túszhelyzetek megoldása tartozik a feladataik közé.

Minden haderőnemnek szüksége van profi mélységi felderítőkre. A tengerészgyalogságnál ezt a feladatot a Force Recon, vagy ForCon látja el. Feladatuk miatt általában mélyen az ellenséges vonalak mögött dolgoznak, ideális esetben észrevétlenül, de ha a szükség úgy hozza, épületek kipucolását, vagy fontos célpontok kiiktatását is el tudják végezni. Érdemes megjegyezni, hogy a tengerészgyalogságnak vannak "nem elit" felderítő alakulatai is, de olyan mélységi felderítések elvégzésére nem képesek, mint a ForCon.

A haditengerészet különleges egységei közül a MARSOC (Marine Special Operations Command) emelkedik ki mint a leginkább "sztenderd" alakulat. Ez a fegyveres csoport a hadsereg elit alakulatai, mint a Delta Force és a zöldsapkás egységek sajátos kombinációja. Feladataik közé tartozik más országok katonáinak kiképzése, hírszerző műveletek lebonyolítása, valamint terrorelhárító akciók végrehajtása, és még sok más. Érdemes megemlíteni, hogy a MARSOC a Rangerek után az amerikai fegyveres erők második legrégebbi alakulata, hiszen elődjük, a Marine Raiders, már a második világháború során aktívan részt vett a Csendes-óceán térségében zajló harcokban, igaz, akkor még nem minősültek különleges egységnek.

Mi történik akkor, ha kalózok elfoglalnak egy teherhajót, vagy terroristák megszállnak egy olajfúró tornyot? Ilyenkor riasztja a tengerészgyalogság az MRF (Maritime Raid Force) katonáit. Az MRF azért lett létrehozva, mert a MARSOC katonái a kétezres években le voltak kötve Afganisztánban, így szükség volt egy olyan alakulatra, amelyik a tengeri célpontokra specializálódott. Az MRF katonái a közelharc szakértői, munkájuk nagy részét rendkívül szűk hajók gyomrában kell, hogy elvégezzék a lehető leggyorsabban.

Nincs még egy alakulat az amerikai fegyveres erőknél, akkora tűzerővel rendelkezik, mint az ANGLICO (Air Naval Gunfire Liaison Company). Az ANGLICO tagjai lényegében különleges kiképzésen átesett tüzérségi megfigyelők, akik számtalan formációban dolgozhatnak: mozoghatnak mélyen az ellenséges vonalak mögött önálló alakulatként, vagy csatlakozhatnak más, nem ritkán szintén különleges rendeltetésű egységekhez. Más tüzérségi megfigyelőkhöz hasonlóan ők is kérhetnek légi, vagy tüzérségi támogatást, ők azonban az amerikai fegyveres erők egyetlen olyan egysége, amelyik közvetlenül a hadihajóktól is tud segítséget kérni.

Az Egyesült Államok világszerte számos olyan létesítményt üzemeltet, amelyeket a legszigorúbb biztonsági előírásoknak megfelelően kell megvédeni. Ilyen például az atommeghajtású repülőgép-hordozók és a stratégiai fontosságú szárazföldi bázisok, amelyek védelmét a Marine Corps Security Force Regiment (MCSFR) látja el. Az MCSFR feladatköre azonban messze túlmutat a puszta objektumvédelmen; a csapat tagjai terrorelhárító műveletekben is részt vesznek, emellett ők adják a következő két alakulat legénységét is.

A Fleet Anti-Terrorism Security Team, közismertebb nevén FAST, az MCSFR gyorsreagálású különítménye, amely a világ különböző pontjain van jelen. Célja, hogy szükség esetén megerősítse kulcsfontosságú katonai és kormányzati létesítmények védelmét. Ezen felül a FAST tagjai gyakran vállalják a feladatot, hogy megóvják az amerikai diplomaták biztonságát a veszélyes területeken. Az ő feladatuk, hogy gyorsan és hatékonyan reagáljanak a fenyegetésekre, így biztosítva a stabilitást és a biztonságot a legkockázatosabb helyzetekben is.

Érdemes megemlíteni, hogy az alakulat fontos feladatkörébe tartozik a kormányzati épületek védelme is, különösen egy esetleges amerikai támadás esetén.

A Recapture Tactics Team, vagy röviden RTT, a FAST-tel ellentétben többnyire egy helyben marad. Az MCSFR egy olyan egysége, amely kifejezetten nukleáris létesítmények, különösen fegyverdepók védelmére összpontosít. Gyakran hivatkoznak rájuk mint "közelharc-századra", mivel feladataik során az MRF-hez hasonlóan általában szűk, zárt térben tevékenykednek.

A tengerészgyalogság elit egységei között a legszétszórtabb tevékenységgel bíró csoportok az RRT (Radio Reconnaissance Team) csapatok. Az RTT tagjai jellemzően a tengerészgyalogság más felderítő alakulataival működnek együtt, sőt, gyakran a ForConnal is együttműködnek. Ezek a szakértők mélyen az ellenséges vonalak mögött biztosítják a kommunikációt saját alakulatuk számára, ugyanakkor képesek az ellenséges kommunikáció lehallgatására is, ha a helyzet megkívánja.

Az amerikai haditengerészet legfőbb különleges alakulata a Haditengerészeti Különleges Harcászati Parancsnokság keretében működő SEAL (Sea, Air, and Land) egység. Minden egyes SEAL alakulat sajátos bevetési területekkel és szakterületekkel rendelkezik. A SEAL csapatok két fő kategóriára oszthatók, amelyeket általában Egyes és Kettes Csoportnak hívnak. Az Egyes Csoport a nyugati partvidéken található, míg a Kettes Csoport a keleti parton állomásozik. Az Egyes Csoportba tartoznak a páratlan számú SEAL egységek: az 1-es és a 7-es alakulat a Csendes-óceán nyugati részeiért felelős, a 3-as alakulat a Közel-Kelet ügyes-bajos dolgaival foglalkozik, míg az 5-ös alakulat a koreai térségért van felelős. A Kettes Csoportban a páros számú alakulatok találhatók: a 2-es alakulat Észak-Európával, a 4-es Latin-Amerikával, míg a 8-as és a 10-es Dél-Európával és Észak-Afrikával foglalkozik. Ezen kívül két tartalékos alakulat is létezik, amelyek a 17-es és 18-as számokkal vannak ellátva.

A fenti felsorolásból talán feltűnhet, hogy két szám nem került említésre. 9-es számú SEAL alakulat nem létezik,

a hatos viszont minden bizonnyal az amerikai fegyveres erők leghíresebb különleges alakulata. A Naval Special Warfare Development Group, röviden Devgru a haditengerészet egyetlen "Tier I"-es alakulata.

Vicces részlet, hogy a hatos számú SEAL alakulatot harmadikként hozták létre, és a hatos számú elnevezést szándékosan választották, hogy a szovjetek azt higgyék, Washingtonnak sokkal több ilyen elit egysége van, mint amennyi valójában létezik. A Devgru, más SEAL alakulatokkal ellentétben, a világ bármely táján bevethető, és képes ellátni a különleges erőkre jellemző összes feladatot.

A fentiekből az olvasónak az a benyomása támadhat, hogy a SEAL egységek képviselik az amerikai hadsereg legképzettebb búvárjait. Valójában azonban a víz alatti hadviselés igazi mesterei az SDV (Seal Delivery Vehicle) csoport tengerészei. Az SDV egy apró, általában négy fő befogadására alkalmas nyitott tengeralattjáró, amely lehetővé teszi a kommandósok számára, hogy a tenger mélyén közelítsenek a kitűzött célpontokhoz. Az SDV csapat tagjai azonban nem csupán a járművek irányításában jártasak: ők a tenger alatti műveletek specialistái, legyen szó mélyvízi felderítésekről, robbanószerek hatástalanításáról vagy éppen szabotázsakciókról.

Amikor egy amerikai elitegységnek különösen kockázatos helyszínekre kell eljutnia a víz felszínén, az SBT (Special Boat Team) vállalja a feladatot. Az SBT tengerészei az Egyesült Államok haditengerészetének legmagasabb szintű kiképzésben részesült hajósai, akik nem csupán a katonák észrevétlen szállítására specializálódtak, hanem tengeri felderítési műveletek, közvetlen tűztámogatás és vízfelszínen mozgó célpontok elfogásában is kiemelkedőek.

Az Egyesült Államok légierejének minden különleges alakulata hordoz magában valami "extrát". Ezek az egységek az esetek legkisebb részében rohamoznak meg épületeket és lövöldöznek terroristákra. Mi sem szemléltethetné jobban ezt, mint a Különleges Felderítők (Special Recon - SR). A légierő mélységi felderítői nem pusztán információt szereznek az ellenség háta mögött, ők azok a katonák, akiket gyakran a semmi közepén, sűrű dzsungelekbe, vagy magas hegyekbe dobnak le, kifejezetten azzal a céllal, hogy a légierő gépeinek információkat gyűjtsenek a más módon nem látható ellenséges erőkről. Az SR érdekessége, hogy a katonák általában mesterlövész fegyverekkel vannak felszerelve.

Az amerikai légierő két különleges alakulatot is fenntart a különféle légi műveletek szárazföldről történő koordinálására: a CCT (Combat Control Team) az ellenséges állások mögé szivárog be, ahol rövid idő alatt képesek leszállópályákat kialakítani számos repülőgéptípusnak, illetve ki tudják jelölni a légideszantosok landolási zónáit. Mindemellett folyamatos kommunikációt tartanak fent a légierő gépeivel. Bár egy CCT kommandós is tud légitámogatást hívni, erre a feladatra a TACP (Tactical Air Control Party) katonái a legalkalmasabbak. A TACP feladata az, hogy kapcsolatot tartson a szárazföldi alakulatok és a légierő között akkor, amikor az előbbiek veszélyes területeken ténykednek. Feladatkörükből adódóan a TACP-k általában nem különálló alakulatokban tevékenykednek, hanem a fegyveres erők más egységeihez csapódnak.

Bár az olyan alakulatok, mint a Delta Force, vagy a DEVGRU hajlamosak ellopni a rivaldafényt, a fegyveres erők körében a legnagyobb megbecsülésnek valószínűleg a légierő deszantos mentőalakulata, a PJ (Pararescue Jumpers) örvend.

Ezek a katonák kizárólag akkor kerülnek bevetésre, ha a baj már megtörtént. Feladatuk abból áll, hogy sebesülteket menekítenek ki mások számára elérhetetlen területekről, majd részesítenek gyors elsősegélyben. Emiatt munkájuk részét képezi az is, hogy egy aktív tűzharc kellős közepére rohanjanak be a sérült katonákért, vagy civilekért. Ha út közben fel kell venni a harcot az ellenséggel, akkor erre is tökéletesen alkalmasak.

A PJ elsődleges feladata ugyanakkor az, hogy a harctérről kihozzák, út közben pedig ellássák a sebesülteket. Ha a sebesült nem mozgatható, egy másik alakulatnak kell közbe lépnie. Az SOST (Special Operations Surgical Team) egy olyan, szanitécekből álló elit alakulat, amelynek feladata az, hogy más különleges alakulatokat kövessen veszélyzónákba, és orvosi ellátást biztosítson nekik.

A SOST szakasz valójában egy mobil kórház, amely lábakon áll: minden eszköz és felszerelés rendelkezésre áll, ami a súlyos sérülések kezeléséhez szükséges. Még a legnagyobb tűzharc közepette is képesek elvégezni egy műtétet, mintha csak a legnyugodtabb környezetben dolgoznának.

A légierőnek is van egy saját, egyedülálló "Tier I"-es alakulata, amely a többi négyhez képest meglehetősen különleges formát ölt. A 24. Különleges Taktikai Repülőszázad legfőbb feladata, hogy támogassa a többi "Tier I"-es egységet, tagjait pedig a légierő öt különleges alakulatából választják ki. A "huszonnégyesek" voltak az Egyesült Államok történetének első, kifejezetten dedikált különleges egysége.