A merénylő karddal támadt a magyar királyra | 24.hu

Zách Felicián magyar földbirtokos és katona 695 éve, 1330. április 17-én kivont karddal rontott a családjával ebédlő Károly Róbert királyra. Indítéka máig rejtély, feltehetően több tényező hatására, elkeseredésében vetemedett a korban egyik legfőbb bűnnek minősülő tettig.

Zách Felicián, a nemesi ranggal rendelkező úr, különleges státusznak örvendett, hiszen szabadon látogathatta a visegrádi királyi palotát. Klára nevű lánya pedig a királyné udvarhölgyei közé került, ami szintén a család tekintélyét jelezte. Ám a király, Károly Róbert, nem bízott meg teljesen Feliciánban; a férfi hosszú időn keresztül Csák Máté hűséges támogatója volt, ami árnyékot vetett a megbecsülésére. Miután Károly Róbert megszilárdította hatalmát, úgy döntött, hogy számos címtől megfosztja Feliciánt, ezzel is jelezve, hogy a bizalom nem volt kölcsönös.

A Képes Krónika tanúsága szerint Zách az életére tört, 1330. április 17-én, húsvét utáni szerdán. Ekkor a király feleségével és két fiával, Lajossal és Endrével, éppen a visegrádi vár lábánál álló házban ebédeltek. A nyugodt pillanatot hirtelen megtörte Felicián, az akkor már őszülő halántékú nemes, aki váratlanul odalépett az asztalhoz, és kirántotta kardját.

... a dühödt kutya, mint egy vihar, váratlanul a királyra támadt; könyörtelen szándékkal akarta megölni őt, a királynéját és gyermekeit.

A krónikában olvasható.

Károly Róbert jobb kezét könnyebben megsebezte, a királyné jobb kezének pedig négy ujját levágta. Rátámadt a fiúkra is, akiket két nevelőjük életük árán mentettek meg: mindketten halálos sebet kaptak, amikor a királyfik és az őrjöngő Zách Felícián közé vetették magukat. Végül a királyné alétekfogója, Sándor fia János fékezte meg a merénylőt.

... úgy rohant Felíciánra, mint egy dühödt fenevad: csákányával súlyosan lecsapott a nyaka és a lapockája közé, átvágta és a földre terítette; most pedig az ajtókon betörő királyi bajvívó vitézek rémisztő kardjaikkal darabokra vágták a szerencsétlent, és összekaszabolták, mint valami szörnyeteggel.

Zách főt Budára küldték, míg kezeit és lábait különböző városokba szétszórták, de ez nem bizonyult elegendőnek. Az ügyben a legnagyobb hatalmú országnagyok gyűltek össze, hogy bíróságot üljenek. A május 15-én hozott ítélet pedig harmadíziglen sújtott bosszút Felicián családján. Olyan rettenetes példát állítottak fel, amely mindenki számára figyelmeztető jel volt.

Egyetlen fiát és hű szolgáját ló után kötve halálra vonszolták, nagyobbik lányát lefejezték, annak férjét élete végéig börtönbe zárták. Gyermekeiket, Felicián unokáit száműzték, a rodoszi lovagokhoz küldték. Emellett "sok Felícián nemzetségbeli nemest lemészároltak". A kisebbik lányát, Klárát megkínozták és megalázták.

A királyi udvar mélyén, ahol a dicsőség és a sötétség határvonalán táncoltak az események, Klára, a szépség megtestesítője, kegyetlen sorsra jutott. Szűzi bájának romjai között orrát és ajkát elmetélték, így már csak fogainak fehérsége árulkodott egykori bájáról. Két kezéről nyolc ujját levágták, csupán hüvelykei maradtak, a fájdalom és a megaláztatás szimbólumai. Félholtan, a város utcáin lóháton hurcolták, míg a tömegben felhangzott a kegyetlen kiáltás: "Így lakoljon, aki hűtlen a királyhoz!" E szavak, mint gyilkos árnyak, mindenütt ott lebegtek, emlékeztetve arra, hogy a hűség ára néha a legszörnyűbb áldozat.

Felícián indítékai a király életére tett merénylet kapcsán nem teljesen világosak. Néhány forrás azt sugallja, hogy a férfi Klára lányának megsértése miatt kívánta megtorolni a sérelmet, amelyet állítólag Kázmér herceg, a királyné testvére követett el. Azonban ez a verzió nem tűnik túl megalapozottnak. Lehetséges, hogy Felícián kegyvesztettsége miatti düh vezérelte, vagy esetleg egy szélesebb körű összeesküvés részeként próbált támadni. A merénylet végrehajtásának módja viszont rendkívül ügyetlennek bizonyult, ami arra utal, hogy valószínűleg hirtelen felindulásból cselekedett, nem pedig egy alaposan megtervezett akció keretében.