Kétezermilliárd eurós elképzelés a nemzetállamok megszüntetésére – egy igazán merész és vitatható jövőkép.

Az Európai Bizottság legújabb költségvetési tervezetének kiszivárgása világosan jelzi, hogy Brüsszel végleg elfordult a tagállamok és a konzervatív európai választók érdekeitől. Ez a javasolt büdzsé egy progresszív európai szuperállam vízióját tükrözi, ahol a szabadpiaci kapitalizmus, a megfizethető energia és az erős ipar helyét a közös eladósodásból táplálkozó "fejlesztési programok" és segélyek veszik át. Az élelmiszer-ellátás pedig nem a helyi európai gazdák termeléséből, hanem a gyarmatosított ukrán területeken termesztett importtermékekből származik.
A második világháború előestéjén sokan figyelmeztettek a vörös és a barna diktatúrák jelentette fenyegetésre. Így Friedrich August von Hayek, aki 1939-ben megjelent művében a központi tervezést a totalitarianizmus előszobájaként írta le. A Von der Leyen-Bizottság költségvetési tervezetét nézve a figyelmeztetés nem is lehetne aktuálisabb. Brüsszel a zöld-vörös ideológiához ragaszkodva semmit nem ad fel az európai országok gazdasági létalapját adó ipar és mezőgazdaság elsorvasztásához vezető korlátozásaiból. Továbbra is a zöldátmenetet és a dekarbonizációt erőlteti, kivezeti az olcsó és hatékony növényvédő szereket, tiltaná az olcsó orosz gáz és olaj behozatalát, elvonná az európai termelőknek járó földalapú támogatásokat, és Ukrajna beléptetésével amerikai és nyugat-európai nagyvállalatok által megtermelt dömpingáras, rossz minőségű gabonát ömlesztene Európára.
A brüsszeli elit ezt a tervet annak tudatában hajtja végre, hogy emiatt az európai gazdák tönkremennek, a gyárakban dolgozók elveszítik a munkájukat, és az európai emberek elszegényednek, asztalukra az eddig megszokott jó minőségű helyi termékek helyett gyenge, egészségre ártalmas importélelmiszer kerül. Ez egy olyan nagyságrendű központosítás, mint amelyet a sztálini Szovjetunió hajtott végre, világméretű katasztrófát - és többek között a milliók halálához vezető ukrán éhínséget - okozva. A Brüsszel-Moszkva párhuzam ott is megáll, hogy Ursula von der Leyen bizottsága ugyanúgy a haladás útjában álló, kiküszöbölendő bosszúságnak tartja a regionális nemzeti, nyelvi, történeti és vallási jellegzetességeket - egyszóval az európai országok kultúráját -, mint a sztálini adminisztráció. Ezt mutatja, hogy a bizottság költségvetése egy tollvonással eltörölné Európa mindeddig működőképesnek bizonyult gazdaságszerkezetét - így a mezőgazdaságot, a francia és a német autóipart, valamint az utóbbihoz szervesen kapcsolódó, nemzeti össztermékünk jelentős hányadát adó magyar gyárakat. A kommunista tervgazdasághoz hasonlóan eleve bukásra ítélt gazdasági kísérletezésbe kezdene, melynek terhét a tagállamok viselnék közös adósságfelvétel útján. A borítékolhatóan bekövetkező kudarcokra a recept a még nagyobb adósságfelvétel lesz, mint ahogy Brüsszel most is nagy részben a megbukott RePowerEu nevű programjához felvett adósságok visszafizetése céljából akar újabb hiteleket felvetetni a tagállamokkal. És ha mindez nem lenne elegendő az európai kkv-k és családi gazdaságok, meg úgy általában az európai polgári lét felszámolásához, a teljhatalomhoz jutó Brüsszel a garantált alapjövedelmet is be fogja vezetni, értékteremtő munka helyett otthonülésre késztetve a kétkezi munkaerőt.
Természetesen, ahogyan az minden totalitárius kezdeményezés esetében lenni szokott, Brüsszel ambiciózus terve, amely egy kétezermilliárd euróból megvalósítandó európai föderális állam létrehozására irányul, szintén rendelkezik saját ideológiai keretével. A vörös-zöld narratívák mellett a woke kultúra és a tetszőleges jelentésű "jogállamiság" fogja betölteni azt a szerepet, amely elnémítja az eltérő véleményeket. A központosított uniós költségvetésből származó kifizetések mindegyike a "jogállami feltételek" teljesítéséhez fog kötődni. A visegrádi országok és Románia esetében tapasztalt brüsszeli bánásmód jól példázza, mit is jelent ez a gyakorlatban. Míg Lengyelországban a közszolgálati médiát karhatalommal terelik a "megfelelő" irányba, az rendben van. Ha Romániában az államfőválasztás első helyezettjét kizárják a versenyből, az is elfogadható. Viszont amikor a magyar kormány arra törekszik, hogy lehetőséget adjon a szülőknek gyermekeik védelmére a mindenhonnan érkező LMBTQ-propaganda ellen, azonnal beavatkozásra és szankciókra szólítanak fel.
Van egy jó hírünk is a végére. A bizottság költségvetési tervéből nem lesz semmi. Az már a kiszivárgásakor megbukott, mert még a baloldali nemzetközi média korlátlan támogatását élvező globalista kormányok sem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen szinten elárulják a választóik érdekeit.
Mégis lenyűgöző, hogy a brüsszeli apparátusból egyáltalán napvilágot látott egy ilyen javaslat, sőt, hogy éppen ez volt számukra az "az" elképzelés. Ha nem figyelünk kellőképpen, előbb-utóbb megvalósítják a szándékaikat.