**Kiáltvány a Hőguta Ellen a Pesti Betonteknőből** Kedves Pesti Polgárok! Miközben a városunk szívében a betonfák alatt pihenünk, elérkezett az idő, hogy hangot adjunk a bennünket gyötörő sorsnak: a hőguta elleni harc most kezdődik! A nyári napfény kegy
"Budapest nyáron sokkal szabadabb" - énekelte egykor az Animal Cannibals. Ekkor, 2008-ban még tényleg úgy tűnhetett, hiszen abban az évben mindössze 34 olyan nap volt, amikor a hőmérséklet átlépte a 30 fokot, és csupán 20 alkalommal tapasztaltuk, hogy a hőség három egymást követő napon is kitartott. Összehasonlítva a tavalyi brutális nyárral, amikor 67 napon át küzdöttünk a 30 fok feletti hőséggel, az előző évek átlaga is bőven 40 nap felett van. Ráadásul a KSH adatai szerint 53 hőhullámot könyvelhettünk el. Idén a tavasz viszont hűvös hangulatot hozott, én magam is sokáig pakolgattam a téli és tavaszi ruháimat, de június már egy hőségriadóval köszöntött ránk, mintha csak meg akarta volna mutatni, hogy a nyári forróság elkerülhetetlen.
A száraz statisztikák mögött a lakosság mindennapjaiban is érezhető a nyár forróságának hatása. Amint beköszönt a hőség, a helyiek szinte menekülnek a vízpartokra vagy hűvösebb éghajlatokra, hátrahagyva a város forró betonteknőjét a turisták özönének. Ezek a látogatók pedig, miközben a belváros erre kijelölt szegletében élvezik a nyári napot, gyakran nem is sejtik, hogy a sós izzadságuk belecsurog az olcsó sörükbe. A hőhullám megérkezésével pedig nemsokára megjelennek azok a cikkek is, amelyek a klímaváltozás (régi nevén: globális felmelegedés) bőrünkön tapasztalható hatásait elemzik. A légkondicionáló berendezések reklámjai és a légitársaságok nyári akciói is beindulnak, elárasztva a médiát. Én pedig, amikor a várost járom, csak azon töprengek, hová bújhatnék el a hőség elől: hol található egy hangulatos lugas, egy kellemes kis kert, egy árnyas terasz, vagy legalább merre vannak a fákkal szegélyezett utcák, hogy ne kaphassak hőgutát egy csupán húsz perces séta alatt.
Teljesen megértem, hogy én is hozzájárulhatok a klímavédelemhez azzal, ha például lemondok a húsfogyasztásról vagy elhagytam a műanyag szívószálakat. Sőt, már az is segít, ha nem tépem le a kefírem kupakját. De felmerül bennem a kérdés: nem lenne-e érdemesebb, ha olyanok, akiknek több erőforrásuk és befolyásuk van – mint például a kormány vagy a fővárosi vezetés – szintén lépéseket tennének? Hiszen nyáron Budapesten nem az a célunk, hogy az utcákon tükörtojást süssünk az utcabútorokon vagy a kocsik motorháztetjén, hanem hogy élhető, kellemes környezetben tölthessük a napjainkat.
Valójában van egy kézzelfogható, helyi szintű megoldás a problémára: több fa ültetése a városban. Igaz, hogy ez a lépés már késlekedésben van, hiszen egy fa 10-15 év alatt nő annyira, hogy érdemben befolyásolja a hőmérsékletet, de hát Orbán Viktor barátai nem faiskolákban utaznak, hanem építőipari vállalatokban. Budapestet pedig eddig leginkább a parkolási maffia zsákmányolta ki, így az autóknak jutott hely, nem a zöld növényzetnek.
Térképen ez a jelenség amúgy így néz ki: több fa, hűvösebb környék, a belső, lebetonozott kerületek pedig a pokol katlanjai.
A tudományos megfogalmazás lényege az objektivitás, a precizitás és a világos kommunikáció. Az alábbiakban bemutatok egy példát, amely egy általános állítást tudományos stílusban tálal: Eredeti állítás: "A napfény jótékony hatással van a hangulatra." Tudományos megfogalmazás: "Számos pszichológiai és neurobiológiai tanulmány arra utal, hogy a napfény, mint természetes fényforrás, pozitív hatással van az emberi hangulatra. A napfény által kiváltott D-vitamin szintézis és a melatonin szintjének csökkenése hozzájárulhat a hangulati állapot javulásához, mivel ezek a biomolekulák szerepet játszanak a cirkadián ritmus szabályozásában és a depresszióval összefüggő tünetek mérséklésében." Ha szeretnél egy konkrét szöveget átfogalmazni, kérlek, oszd meg velem, és szívesen segítek a tudományos megfogalmazásban!
"A nappali mezőket vizsgálva megállapítható, hogy a városi hősziget a főváros pesti oldalán a legjelentősebb; íves alakban helyezkedik el, lefedve a belvárost. A nyári időszakban a hősziget kiterjedése és intenzitása is jelentős: a városkörnyéki átlaghőmérsékletet 3-7 °C-kal meghaladó terület a főváros pesti oldalának nagy részére kiterjed, míg a budai oldalon a hősziget csak egy kisebb területet fed le. Itt a domborzat és a zöldfelületek nagyobb aránya mérsékeli a városi hősziget erősségét. A tavaszi-nyári időszakban a Budai-hegység legmagasabb részeinek felszínhőmérséklete 4-7°C-kal alacsonyabb, mint a városkörnyéki átlaghőmérséklet, így ebben az időszakban a fővárosban a hegyvidék és a belváros között néhány kilométeres távolságon belül 10 °C-ot meghaladó hőmérséklet-különbség alakul ki." (Budapest környezeti állapotértékelése, 2024)
Milyen szerencse hát, hogy 2019 óta nem hogy baloldali, hanem egyenesen zöld polgármestere van a fővárosnak, aki szoros versenyben ugyan, de újrázni is tudott nemrég a pozíciójáért, mi pedig élvezhetjük a zöldebb Budapest gyümölcseit. Ez pedig nem más, mint a Radó Dezső Terv, amelyet 2020-ban indított a főváros a zöldinfrastruktúra-fejlesztésre, és akkurátusan követhető egy térképen, hogy hol és milyen projekt történik a városban zöldítés címszóval, ezen a szép térképen.
A tervezett célkitűzés valóban ambiciózusnak mondható: jelenleg Budapesten egy lakosra körülbelül hat négyzetméternyi zöldfelület jut, és ennek növelését tűzték ki célul hét négyzetméterre. Bár ez elsőre nem tűnik drámainak, összességében ez két Margit-szigetnyi plusz zöldterületet jelentene. Azonban, ha alaposabban megvizsgáljuk a térképet, szembeötlő, hogy a tervezett fejlesztések nem a város szívében, hanem inkább a külvárosi területeken összpontosulnak. Ráadásul a fókusz inkább a magánterületek zöldítésén van, mintsem a közterületek fásításán, ami kérdéseket vet fel a városi zöldfelületek valódi bővítésének mértékéről és hatásáról.
Mármint minden parknak örülni kell, én ezt aláírom, még akkor is, ha a magyar park úgy működik, hogy előbb nagy kerítést emelünk köré, majd a lakosság igényeire hivatkozva minden közösségi funkciót és ezt szolgáló bútort kitiltunk róla, nehogy már összefeküdje a csöves vagy ott hédereljen, aki ráér, az olyan közösségellenes magatartásokat pedig, mint az úgymond sörözés, párját ritkítóan üldözzük rendvédelmi erőkkel, de a zöld az zöld, a park meg park.
Az utcai fásítás sajnos csak ritkán fordul elő, leginkább néhány tér megújítása során, mint például a Blaha Lujza téren. Ehelyett sokkal gyakoribbá váltak a dézsás fák és növényládák elhelyezése. Ezeknek az alternatívák előnye, hogy költséghatékonyak, és nem igénylik a burkolat bontását, ami alatt a közművek találhatók. Így bármikor egyszerűen áthelyezhetők, ha a tér újra parkolóként lenne hasznosítva. Bár ezek praktikus, ideiglenes megoldások, a tartós klímaváltozás és a hőguták fényében kicsit kevésnek tűnnek. De nem vagyok kertépítési szakértő, mint a fővárosi zöldprogram kivitelezői.
Az igazság az, hogy a modern városi környezetben a fák ültetése korántsem olyan egyszerű feladat, mint amilyen volt ötven vagy akár száz évvel ezelőtt. Még ha sikerül is feltörni az aszfaltot, gyakran találkozunk az alatta rejtőző, gyenge minőségű talajjal, amely cserére szorulhat. Ezenkívül a közművek, mint például víz- és gázvezetékek, komoly akadályokat jelenthetnek, hiszen a fa gyökerei könnyen veszélyeztethetik ezeket. A városi környezetben ráadásul a terhelés is kulcsfontosságú tényező; a parkoló autók tömörítik a talajt, így a gyökerek kevesebb oxigénhez jutnak. Hiába öntözzük a facsemetét, ha a hőség elérkezik, könnyen elpusztulhat. Ezért bár a facsemete ára papíron ötvenezer forint körüli összeg, a végső költség sokszorosan meghaladhatja ezt, hiszen az ültetés után folyamatos gondozásra és öntözésre is szükség van a növény életben tartásához.
Más városok is szembesülnek ezzel a kihívással: a Guardian jelentése alapján Lisszabonban egyetlen fa kiültetése akár 2000 eurót is igénybe vehet, míg a New York-i Forest for All szervezet ennél is magasabb költségekkel számol, fánként 3300 dollárt. Magyarországon a Nyitott Budapest osztályának tájékoztatása szerint a Főkert Zrt. 110 ezer forintból tud egy fát elültetni, azonban a belvárosban, a különféle adminisztratív teendők és egyéb tényezők figyelembevételével, a végső költség akár kétmillió forintra is rúghat. A Józsefváros kerület, amely a legnagyobb fásítási programmal büszkélkedhet, 145 új fa és 1140 négyzetméternyi zöldterület kialakítására 165 millió forintot fordít.
Valószínűleg észrevehető, hogy a budapesti facsemeték ára gyakran magasabb, mint egy New York-i vagy lisszaboni megfelelőjük. Ugyanakkor fontos figyelembe venni, hogy a főváros a Stockholm Faültetési Rendszert alkalmazza. Ez a módszer a fásítás prémium kategóriájának számít, hiszen nemcsak költségei, hanem hatékonysága révén is kiemelkedik. Az ilyen módon ültetett fák egészségesebbek és gyorsabban fejlődnek, mint a hagyományos módszerekkel nevelt társaik.
Amikor az ember a fővárosi fakataszterre vet egy pillantást (amely még mindig messze nem teljes), azonnal szemet szúr, hogy a gyakran lenézett panelházak környezete sokkal zöldebb, mint a modern épületekkel zsúfolt belvárosi betonrengeteg. Ennek a jelenségnek az okai szintén egyszerűek, és szeretném idézni Budapest környezeti állapotértékelését:
"A korlátlanul közhasználatú zöldfelületek különleges elemei a lakótelepi zöldfelületek, amelyek a zöldterületekkel azonos szerepet töltenek be, de a lakótelepi beépítésekkel szerves egységet alkotnak, vonzáskörzetük csak a környező lakótelepre terjed ki. Ez a kategória a főváros területének 0,8%-át adja, ami azt jelenti, hogy átlagosan 9 m2 lakótelepi zöldfelület jut egy lakótelepi lakosra. (Mivel a lakótelepi zöldfelületek csak a lakótelepen élők zöldterületi ellátásában játszanak szerepet, ezért a viszonyítás alap nem a teljes népesség, hanem a lakótelepen élők száma). A rendszerváltás előtt épült lakótelepekre - általános megítélésük ellenére - jellemző, hogy a zöldfelületek mennyisége sokkal kedvezőbbre értékelhető, mint az elmúlt évtizedekben épült lakóparkoké, ami a korábbi szigorúbb építésügyi normáknak tudható be."
A magam részéről úgy vélem, hogy a zöld mozgalmak jelenlegi kihívása az, hogy a korábban autók számára kialakított városi területeket újra az emberek számára tegyük elérhetővé. Azonban ez nem egy egyszerű feladat, hiszen az autós életmódra berendezkedett társadalmat nem lehet csupán rendeletekkel átállítani tömegközlekedésre vagy kerékpározásra. Az autókat valahol parkolni kell, de a városban alig épülnek mélygarázsok; ehelyett számos foghíjtelken magánparkolókat üzemeltetnek. Az újonnan épülő lakóházak esetében ugyan találkozhatunk mélygarázsokkal, de ezek nem kötelezettek arra, hogy zöld felületeket is létrehozzanak, így a felszabaduló területeken továbbra is parkoló autók fognak sorakozni. Érdekes, hogy a fővárosi forgalom harmada kifejezetten parkolóhelyet keres, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
A kerületi parkolás kérdése nem csupán a lakossági érdekeket érinti, hanem egy igencsak érzékeny üzleti terület is, amelyet nehéz megbolygatni. A főpolgármester már többször is tett utalást arra, hogy ha nem vigyáznak, komoly következményekkel járhat a téma érintése. Ha valaki rosszindulatú akar lenni, azt is mondhatja, hogy a budapesti fásítási programok határai éppen ott érnek véget, ahol a parkolási bevételek kezdődnek. Az pedig a végső megállapítás, hogy Budapesten egy fa nettó költsége magasabb, mint a legtöbbször példaként emlegetett nyugati városokban. Ha valakinek van magyarázata erre a furcsa jelenségre, szívesen várom a gondolatait a szerkesztőség címére!
Jelenleg úgy tűnik, hogy függetlenül a klímaváltozás következményeitől, a hőség továbbra is próbára teszi a tűrőképességünket.
A szerző egy tapasztalt újságíró és publicista, aki az ÖT csapatának elkötelezett tagja.
Ez a cikk az ÖT és az Index közötti együttműködés eredményeként került fel a honlapunkra. Ha szívesen megosztaná, hozzászólna, vagy további hasonló tartalmakat felfedezne, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!
