A kínai magánhadseregek folyamatosan növekvő hatása egyre inkább érezhető Ázsia különböző államaiban.
Kína különleges stratégiai partnerséget alakított ki a mianmari katonai vezetéssel, hogy közösen létrehozzanak egy biztonsági vállalatot. Ennek a kezdeményezésnek a fő célja, hogy megóvja a kínai befektetéseket és személyzetet Mianmar területén.
A kínai Belt and Road Initiative (BRI) kulcsfontosságú részeként a CMEC-projekt (China-Myanmar Economic Corridor - Kína-Miammari Gazdasági Folyosó) vasutakat, csővezetékeket és gazdasági övezeteket foglal magában. Ezek összekötik a kínai Kunming tartományt a mélytengeri Kyaukpyu kikötővel Mianmar Rakhine államában. A gazdasági folyosó létfontosságú Peking számára, mivel közvetlen hozzáférést biztosít számára az Indiai-óceánhoz, és megkerüli a stratégiai szempontból sebezhető Malakka-szorost. Ez Kína energia- és kereskedelmi ellátási vonalai szempontjából kritikus fontosságú útvonal különösen az Egyesült Államokkal való esetleges konfliktus esetén. Peking szerencsétlenségére azonban számos CMEC-projekt Mianmar legveszélyesebb konfliktusövezetén halad keresztül.
Amióta a demokráciapárti ellenzék 2021-ben "polgári védelmi háborút" hirdetett, Mianmarban a kínai beruházások, különösen az olaj- és gázvezetékek, egyre inkább veszélybe kerültek. Például 2022 januárjában a helyi fegyveres csoportok támadást indítottak a 800 millió dolláros Tagaung Taung nikkelfeldolgozó üzem ellen. Nemrégiben pedig a mandalayi kínai konzulátust érte bombatámadás, amely miatt jelentős károk keletkeztek. Annak ellenére, hogy egyetlen szervezet sem vállalta a felelősséget a támadásért, a helyi ellenzéki csoportok mindannyian elítélték ezt az incidenst.
A közös biztonsági vállalat bejelentése azonban vitát váltott ki Mianmarban. Sokan azzal érveltek, hogy ez az ország szuverenitásának megsértését jelentheti. Mianmar 2008-as alkotmánya tiltja külföldi fegyveres csapatok bevetését a mianmari területeken. Ennek a kezdeményezésnek a kínai "vállalat" közös vállalkozásként való megfogalmazása stratégiai lépésnek tűnik a külföldi katonai beavatkozással kapcsolatos vádak elhárítására. Azzal, hogy a vállalatot magánvállalkozásként és részben burmai vállalkozásként strukturálják, Peking azt állíthatja, hogy a fegyveres csoporttól távol áll, és elhatárolódik a közvetlen részvételtől. De közben a biztonsági erőket potenciálisan az állam külpolitikai céljainak megvalósítására használják.
A kínai privát biztonsági cég bevetése a mianmari polgárháború kritikus pillanatában történik. Egyúttal értelmezhető a junta folyamatos pénzügyi és katonai támogatásának, aminek során fegyver- és repülőgépszállítmányokat is kapnak. De mindenekelőtt Peking motivációja a közös vállalat létrehozására azt jelzi, hogy a junta egyre kevésbé bízik abban, hogy képes megvédeni a kínai befektetéseket és személyzetet. Ezeket az aggodalmakat a junta túlterhelt katonai erői is alátámasztják. Ugyanis jelentős területet és számos támaszpontot és előőrsöt veszítettek a demokráciapárti lázadókkal szemben, ami tovább csökkenti a junta jelenlétét országszerte.
Lashio, az északi Shan állam stratégiai csomópontja, a Kína-Mianmar Gazdasági Folyosó mentén átjáróként szolgál a kínai Yunnan tartomány és Mianmar középső része között. Ellenőrzése létfontosságú a kínai befektetések és kereskedelem áramlásának biztosításához. Kína gyakran állítja, hogy ragaszkodik hivatalos álláspontjához. Eszerint nem avatkozik be más nemzetek szuverén ügyeibe, a mianmari polgárháborúban bekövetkezett fejlemények azonban aktív részvételre utalnak.
Peking számos privát biztonsági vállalatot működtet világszerte, beleértve Mianmart is. A legnagyobb kínai biztonsági cégek között említhetjük a De Wei Security Group Ltd-t, a Hua Xin China Security-t, a Guan An Security Technology-t, a China Overseas Security Group-ot és a Frontier Services Group-ot.
A kínai biztonsági cégek kialakulása az orosz Wagner-csoport modelljére épül, amely már évtizedek óta aktívan részt vesz különböző konfliktusokban Afrikában, a Közel-Keleten és Ukrajnában. Ez a katonai csoport az orosz államhatalom informális kiterjesztéseként működik, és olyan szolgáltatásokat nyújt, mint katonai kiképzés, harci támogatás, valamint stratégiai erőforrások biztosítása, mindezt gyakran az orosz érdekeltségek külföldi védelme címén. Tevékenységei közé tartozik a közvetlen harci szerepvállalás, titkos katonai akciók végrehajtása, valamint erőforrásokban gazdag területek ellenőrzése, ezzel pedig Moszkva geopolitikai befolyásának növelését célozza meg.
Ezzel ellentétben a kínai magánbiztonsági cégek jelenleg főleg az infrastrukturális projektek, a személyzet védelme és a kínai beruházásokhoz kapcsolódó biztonsági intézkedések területére összpontosítanak. A Wagner csoporttal szemben ezek a vállalatok elkerülik a közvetlen katonai beavatkozást; helyette a helyszíni védelemre, a kockázatok kezelésére és a logisztikai támogatásra helyezik a hangsúlyt.
