Kivándorlók és a megjegyzések mesterei.
Több hozzászólást is kaptam tegnapi jegyzetemhez, amelyben a nyugatra távozott Schilling Árpád színházi rendező nehezményezte a migráns szó használatát. Az olvasók zöme a kivándorlók lelki sivárságáról értekezett.
Nem idéznék a direktorra tett jelzőikből, ehelyett - Jókai Mórhoz fordultam. "Vándoroljatok ki... Ha a szív mit sem érez, midőn e szóra gondol, - ha a hazát csak akkor kell szeretni, midőn ezt tenni élv és dicsőség és akkor nem, midőn a honszeretet neve keserv, - ha a távozni készülő nem hall lelkében semmi hangot, mely azt susogja: maradj, maradj! ha számot vetve magatokkal, meggyőződtetek felőle, hogy itthon nem tudtok semmit többé használni, ha a legszentebb remények utolsó csilláma is kihamvadt kebletekben, - ha nem szerettek senkit és semmit többé, aki utánatok itt marad, - akkor ... vándoroljatok ki. (...)"
(Persze nem Schilling az egyetlen "híresség", aki a "száműzetést" választotta. Az Angliában élő Schiff András zongorista is ide tartozik; ő azért, mert Magyarországon ma tombol a rasszizmus és az antiszemitizmus. Pár éve Gerendás Péter gitáros dalnok is úgy döntött, világgá megy, itt rettegés az élet - bár, amennyire tudom, most mégis itthon babrál a szárazfájával.)
"(...) Vándoroljatok ki. Aki ebben nem érez egyebet, mint az éghajlat változását, ki visszatekinthet a határról, anélkül, hogy szemei nedvesek volnának, akinek nincs egyéb terhe, mint az úti poggyász, akinek nincs kedve bátor arccal fordulni a borús idők felé, s csak a napfényt keresi, az boldog ember, s okosan cselekszik, ha itthágy bennünket, kik el vagyunk szánva tűrni mindent, fáradni mindig és megtartani a régi szivet mindhalálig!"
