Egy teljesen egyedi, többsávos autópálya terül el a tengerfenék rejtett világában.
A mélytengerek titokzatos sötétségében egy rendkívül bonyolult és hatalmas hálózat fűzi össze az ökoszisztémát, amely évmilliók óta működik, és amelyre talán még álmunkban sem gondolnánk. Most egy új DNS-vizsgálat révén, amely a kígyókarúak tanulmányozására irányult, kiderült, hogy ez a víz alatti autópálya valójában átszeli bolygónkat, összekapcsolva a tengerek élővilágát.
Egy friss DNS-tanulmány felfedte, hogy az óceán mélye alatt rejlő ökoszisztéma sokkal szorosabb kapcsolatokat mutat, mint eddig feltételezték. A kutatók 332 expedíció során gyűjtött minták és több ezer kígyókarú (Ophiuroidea) vizsgálata révén rájöttek, hogy ezek az ősi teremtmények évmilliók óta szinte észrevétlenül vándorolnak a tengerfenéken, létrehozva ezzel egy hatalmas evolúciós hálózatot, amely Izlandtól egészen Tasmániáig terjed.
A kígyókarúak a tüskésbőrűek törzsének legnagyobb fajt számláló osztálya, testük központjában egy korong áll, amihez a mozgatható, 5 (esetenként 6-7) kar kapcsolódik. Táplálékuk élőlényekből vagy szerves törmelékből áll, és ők azok, akik ugyanott esznek, ahol ürítenek: mivel végbélnyílásuk eltűnt, a szájnyílás az egyetlen kivezető rés, ahol megszabadulhatnak a felesleges anyagoktól.
A kígyókarúak nem keverendők össze a tengeri csillagokkal, még ha első pillantásra hasonlónak is tűnnek.
A kígyókarúak mozgása egészen különleges, és nem véletlen, hogy ilyen néven emlegetjük őket. Karjaik úgy hajlanak, mint egy kígyó, és csápjaik éles szögben, távolabb nőnek ki a korong alakú testükből, ellentétben a tengeri csillagokkal. A testfelépítésük is eltér, de a fiatal kígyókarúak korongja és karjai szervesen összefonódnak, ahogyan azt a tengeri csillagoknál is láthatjuk. Bőrük sokszor olyan kopott, hogy a belső váz is kirajzolódik, és gyakran tüskéket találunk a fejükön, amelyek érzékelő sejteknek és méregmirigyeknek adnak otthont. Ezenkívül karjaikon is előfordulhatnak tüskék, amelyek tapogatópikkelyeként működnek. Idegrendszerük rendkívül fejlett, lehetővé téve számukra a gyors és összehangolt mozgásokat. Szaglásuk kiemelkedő, messziről kiszagolják a moszatokat és a véglényeket, lábaik pedig ragasztómirigyeik segítségével szilárdan tapadnak a talajhoz.
A Museums Victoria Research Institute kutatói által készített tanulmányból kiderült, hogy a mélytengerek hideg és sötét birodalma sokkal összetettebb kapcsolatrendszert rejt magában, mint ahogyan azt korábban feltételezték. Az élőlények közötti kölcsönhatások rendkívül gazdag hálózata bontakozik ki, amely új fénybe helyezi a tenger mélyének titokzatos világát.
A kígyókarúak a Föld egyik legősibb élőlénycsoportját képviselik, és a mai napig velünk osztoznak a bolygón. Talán éppen ezért, mert igénytelenségük révén a sekély partmenti vizekben éppúgy otthon érzik magukat, mint a mélyebb tengerekben. Elterjedésük az Egyenlítőtől egészen a sarkokig terjed, ami lenyűgöző biodiverzitásra utal. A világ különböző pontjain gyűjtött, összesen 2699 DNS-elemzés segítségével a tudósok mostanáig rejtett összefüggéseket tárták fel: ezek az élőlények csendben vándoroltak az óceánokban, összekapcsolva a távoli ökoszisztémákat, például Izlandtól egészen Tasmániáig.
A mélytengerben egy több ezer kilométer hosszú szuperautópálya húzódik, amit a terjeszkedő fajok építettek élettereik bővítésével.
Az állatok több mint 480 millió éve élnek a Földön, minden óceán fenekén ott vannak, beleértve a 3500 méternél mélyebb területeket is. A sekély vizekben élő, hőmérsékleti határok által korlátozott tengeri élővilággal szemben a mélytengeri környezetben könnyebben szóródnak szét a különböző fajok, ami kedvez a biodiverzitásnak. A kígyókarúak sárgájában gazdag lárvákat hoznak létre, amik sokáig lebegnek, sodródnak, utaznak a mélytengeri áramlatokon, így képesek távoli régiókat is kolonizálni, de nem uszonyaikkal vagy szárnyaikkal, mert azok nincsenek nekik, csak azzal, hogy lárváik képesek túlélni a nagyon hideg vízben is.
Például a Dél-Ausztrália partjainál élő tengeri állatok szoros evolúciós kapcsolatokat mutatnak az Atlanti-óceán északi részén, a bolygó másik felén élőkkel. De a mélyvíz ökoszisztémája nem egységes, a kihalási események, a környezeti változások és a földrajz, a tengerfenék biodiverzitási foltjait hozták létre. Ez a világ minden lakójával együtt szorosan összefüggő, de nagyon törékeny is - főleg a mélytengeri bányászat és az éghajlatváltozás káros hatásai miatt.
