Bírósági határozat: A kérdés az, hogy a pénzben meghatározott vagyonelkobzás vonatkozhat-e az adós bármilyen vagyontárgyára.

A pénzben kifejezett vagyonelkobzás lebonyolítása során az állami adóhatóság az adós vagyonát a pénzkövetelések végrehajtására vonatkozó szabályok alapján vonja végrehajtás alá. Ez a folyamat – a jogszabályokban rögzített korlátok figyelembevételével – az adós bármely vagyonára kiterjedhet.

A Kúria Kfv. 35.090/2025/7. számú határozata a következő fontos megállapításokat tartalmazza:

A felülvizsgálat alapját képező tények összessége

A felperessel szemben az elsőfokú adóhatóság végrehajtási eljárást folytatott 759 098 275 forint (33 475 forint gépjárműadó, 757 755 422 forint vagyonelkobzás, 1 294 378 forint bűnügyi költség, 10 000 forint költségáltalány és 5000 forint költségminimum) behajtása iránt.

A ...Törvényszék 2020. július 21. napján kelt 26.B.261/2017/609. számú ítéletében a felperest bűnösnek találta, és vele szemben egyebek mellett vagyonelkobzást alkalmazott a 2010. március és 2014. november 25. napja között elkövetett bűncselekmények miatt. A ...Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság, a 2022. február 11. napján kelt BF.VIII.167/2021/178. számú ítéletében a felperessel szemben alkalmazott vagyonelkobzást 757 755 422 forintra felemelte. A vagyonelkobzás jogcímén nyilvántartott követelés alapját a ... Törvényszék 2022. május 13. napján érkezett 8635727050 számú végrehajtás iránti megkeresése képezte. A bűnügyi költség jogcímén nyilvántartott követelés a ... Törvényszék 2023. április 19. napján érkezett 9982517394 számú megkeresésén alapul.

Az elsőfokú adóhatóság végrehajtási eljárás keretében jövedelemletiltást rendelt el a felperes munkabérére vonatkozóan, amely a ... Fegyház és Börtön irányába irányult. Az eljárás során a pénzintézetekhez többször is benyújtott megkeresések sajnos nem hoztak pozitív eredményt, mivel a felperes nem rendelkezik bankszámlával. Az adóhatóság az ingatlannyilvántartás alapján megállapította, hogy a felperes több ingatlanban is tulajdoni hányaddal bír. Ezekre a gépjárműadó, vagyonelkobzás, bűnügyi költségek és végrehajtási költségek jogcímén fennálló tartozások miatt végrehajtási jogot jegyeztek be. A végrehajtási intézkedések keretében az adóhatóság a 2023. december 12-én kelt 1700818627 számú megkeresésében kezdeményezte a végrehajtási jog bejegyzését a felperes és a felperesi érdekelt közös, 1/2-1/2 arányú tulajdonában lévő miskolci, I. kerületi belterületi lakás ingatlanra, az elrendelt vagyonelkobzás jogcímén fennálló tartozás erejéig.

A végrehajtási jog bejegyzésére irányuló megkereséssel szemben a felperes végrehajtási kifogást nyújtott be. Ebben arra hivatkozott, hogy az érintett ingatlan tulajdonjogát 2006. október 24-én szerezte meg, tehát a ... Törvényszék által megállapított bűncselekmények elkövetését megelőzően. Véleménye szerint emiatt az ingatlan tulajdonjogának megszerzése nem állhat kapcsolatban a terhére rótt bűncselekményekkel, ezért az ingatlan nem vonható be a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 74. § (1) bekezdésének vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezései alá.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága 2024. április 18-án hozott 1741560510 számú végzésében megerősítette az elsőfokú adóhatóság végrehajtási intézkedését, elutasítva a végrehajtási kifogást. Az Igazgatóság megállapította, hogy a felperes esetében a végrehajtás törvény által előírt feltételei maradéktalanul teljesültek, és a földhivatalhoz intézett megkeresés, valamint a végrehajtási intézkedések végrehajtásának időpontjában nem állt fenn semmilyen akadály. A felperes fellebbezése nyomán eljáró alperes 2024. június 19-én kelt 1751894562 számú végzésében szintén helybenhagyta a Fellebbviteli Igazgatóság döntését. Az alperes hangsúlyozta, hogy a végrehajtási jog bejegyzésére vonatkozó intézkedések jogszabályi keretek között zajlottak, és az adóhatóság döntése teljes mértékben összhangban állt a vonatkozó jogszabályi előírásokkal.

A felperes kereseti kérelme, valamint az alperes védiratának tartalma egyedi megfogalmazásban a következőképpen alakulhat: **Felperes keresete**: A felperes jogi lépései során részletesen kifejti azokat az okokat és körülményeket, amelyek alapján igényt támaszt az alperessel szemben. A keresetben hangsúlyozza a jogsérelem mértékét, valamint a kár megtérítésének szükségességét, alátámasztva azt a vonatkozó jogszabályokkal és bizonyítékokkal. **Alperes védirata**: Az alperes védekezésében kifejti álláspontját, amelyben cáfolja a felperes által megfogalmazott állításokat. Részletesen bemutatja a saját érveit és bizonyítékait, amelyek alátámasztják, hogy nem felelős a felperes által hivatkozott sérelmekért. Az alperes a jogi keretek között igyekszik megerősíteni helyzetét, és kérheti a kereset elutasítását. Ez a megfogalmazás nemcsak a jogi viták lényegét tükrözi, hanem a felek közötti konfliktus jogi keretek közötti rendezésére is rávilágít.

A felperes keresetében az alperes végzésének a Fellebbviteli Igazgatóság végzésére is kiterjedően történő megváltoztatását kérte akként, hogy a felperes által az elsőfokú adóhatóság meghozott intézkedésével szemben előterjesztett végrehajtási kifogásának adjon helyt, másodlagosan az alperesi végzés megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

Kiemelte, hogy a perben érintett ingatlanra szerinte nem lehet végrehajtási jogot bejegyezni, és a végrehajtási eljárás lefolytatásának sincs helye. Hangsúlyozta, hogy a vagyonelkobzást kizárólag arra a vagyontárgyra lehet elrendelni, amely a bűncselekmény elkövetéséből származik, vagy amit az elkövető a bűncselekmény elkövetése során, illetve annak kapcsán szerzett. Az ingatlan tulajdoni hányadát 2006. október 24-én szerezte meg, így a tulajdonszerzéshez felhasznált pénzösszeg nyilvánvalóan nem származhatott a büntetőeljárás keretében neki felrótt bármely bűncselekményből, amely 2010. március és 2014. november 25. között zajlott. Az ingatlan vásárlásakor rendelkezett a megfelelően bejelentett jövedelemmel, és a házastársával közösen, legális forrásaikból finanszírozták a vásárlást.

Az ingatlan tulajdoni hányada nem minősül a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 74/A. § (2) bekezdése szerint vagyonelkobzás hatálya alá tartozó vagyonelemnek. Az elsőfokú adóhatóság és az alperes tévesen jártak el, amikor a felperessel szembeni vagyonelkobzás végrehajtási eljárás során az ingatlan tulajdoni hányadot végrehajtás alá vonható vagyontárgyak közé sorolták. Az adóhatóságnak a 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) alapján végrehajtandó eljárások során észlelnie kellett volna, hogy az ingatlan tulajdoni hányadot a ... Törvényszék által tett megkeresésben említett bűncselekmények elkövetési idejét jóval megelőzően szerezte meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a bűncselekmény elkövetési idejét megelőzően szerzett vagyon esetében csak akkor feltételezhető, hogy az bűnös úton szerzett jövedelemből származik, ha a vagyontárgy értéke nem arányos az elkövető jogszerű jövedelmével.

Ismertette a végrehajtási eljárás során beszerzett értékbecslést, rámutatott arra, hogy az ott feltűntetett értéket már a végrehajtó intézkedésével szemben előterjesztett kifogásban is vitatta, ugyanakkor még ha az reális is lenne, akkor sem tekinthető kirívó értékű vagyonnak.

A Btk. 74/A. § (2) bekezdés o) pontjában foglaltak kapcsán kiemelte, hogy vagyonelkobzást abban az esetben lehet elrendelni a bűncselekmény elkövetési idejét megelőzően szerzett vagyonra, ha az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan, mely álláspontja szerint esetében nem irányadó.

Az alperes védiratában a kereset elutasítását indítványozta, miközben a kifogásolt végzésben foglaltakat változatlan formában fenntartotta. Kiemelte, hogy a bűnügyi követelés jogcímen megállapított tartozás létezik, és ez a Törvényszék megkeresésein, továbbá az Avt. 29. § (1) bekezdés 6. pontja szerinti végrehajtható okiraton alapult. Hangsúlyozta, hogy fontos különbséget tenni a vagyonelkobzás alá eső vagyon és a végrehajtható vagyon között, mivel e két fogalom nem azonos.

Az adóhatóság az Avt. 125/C. § (1) bekezdése alapján a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás végrehajtásakor a felperes, mint adós, vagyontárgyait alapvetően a pénzkövetelések végrehajtásának szabályrendszere szerint köteles kezelni. Nincs szükség arra, hogy megvizsgálja, az adós végrehajtható vagyonának mely része származik bűncselekményből, vagy hogy a felperes mikor jutott hozzá a végrehajtás alá vonható vagyontárgyakhoz, illetve hogy ezek értéke összhangban van-e a megszerzés időpontjában fennálló vagyonos helyzetével. A végrehajtás során csupán a pénztartozások behajtására kell összpontosítania a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével. A felperessel szembeni büntetőeljárás keretein belül a ... Törvényszék pénzösszegben rendelte el a vagyonelkobzást, amely a felperes összes vagyontárgyára kiterjedhet.

A bíróság jóváhagyta a perben részt vevő ingatlan ½ arányú tulajdoni hányaddal bíró felperesi érdekeltség perbe lépését. A felperes csatlakozott a kereseti kérelemhez, valamint a per során tett korábbi nyilatkozataihoz.

Az elsőfokú bíróság határozata

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kiemelte, hogy a felperessel szemben alkalmazott vagyonelkobzás nem meghatározott vagyontárgyakra, hanem pénzösszegre került elrendelésre a Btk. 75. § (1) bekezdése alapján, a végrehajtás során az adóhatóságnak ezen tényből kellett kiindulnia. Utalt a kialakult kúriai gyakorlatra, miszerint a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzást a pénzbeli követelések szabályai szerint kell végrehajtani (Kfv.35.039/2023/6). Az adóhatóság eljárására pedig az Avt. 125/C. § tartalmaz előírásokat a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajtása tekintetében. A pénzösszeg végrehajtása érdekében az adós bármely vagyontárgya végrehajtás alá vonható, függetlenül a vagyontárgy megszerzésének időpontjától, így az adóhatóság végrehajtási jog bejegyzése iránti intézkedése jogszerű volt.

A végrehajtás törvényi keretei teljesültek, így az adóhatóság jogosan járhatott el az Avt. 29. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, amely lehetővé tette a végrehajtás lefolytatását. A hatóság álláspontja alapján a felperes Btk. 74. § (1) és (2) bekezdésének o) pontjára, valamint a 74. § (5) bekezdés b) pontjára való hivatkozása nem volt releváns, hiszen a végrehajtás pénzbeli kötelezettség teljesítésére irányult. E jogszabályi rendelkezésekre való hivatkozással a felperes nem tudta mentesíteni ingatlanának tulajdoni hányadát a végrehajtás alól. Továbbá, a zár alá vétel jogszerűségének megítélése nem képezte a jelen per tárgyát. Az adós tartozásának mértéke is indokolta a vagyonának széleskörű végrehajtását, és az adóhatóság eljárása az Avt. 6. §-ban foglalt arányosság elvének is megfelelt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

A jogerős döntés ellen a felperesi fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben elsősorban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, valamint arra kérte a bíróságot, hogy rendeljen el új eljárást az ügyben és hozzon új határozatot. Másodlagosan pedig azt indítványozta, hogy a jogerős ítéletet módosítsák, úgy, hogy a megtámadott közigazgatási aktust az elsőfokú határozatra is figyelemmel a Kúria nyilvánítsa semmisnek, és kötelezze a közigazgatási szervet a folyamat újraindítására.

Kifejtette, hogy a felvetett jogi kérdés alapvetően arra irányul, hogy mi tekinthető jogszerű eljárásnak abban az esetben, amikor különféle jogszabályok – és adott esetben eltérő jogágak normái – ütköznek egymással. Más szóval, ha egy jogszabály alkalmazása konfliktusba kerül egy másik jogszabályban megállapított korláttal vagy garanciával, különösen figyelembe véve, hogy mindez akár egy Alaptörvényben rögzített jogsérelem megvalósulását is magában foglalhatja. Rámutatott arra, hogy az Avt. 125/C. §-ának rendelkezései áttörik azt a jogszabályi keretet, amelyet a jogalkotó a vagyonelkobzásokra vonatkozóan a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjában lefektetett. A pénzbeli vagyonelkobzás elrendelése olyan vagyont feltételez, amely a bűncselekményből fakad, vagy ahhoz kapcsolódik, tehát a vagyonelkobzás vonatkozásában ez a vagyontípus kifejezetten a bűncselekmény következményeként merül fel.

A jogi kérdések egyik kulcsfontosságú aspektusa, hogy vajon lehetséges-e megkerülni egy büntető anyagi jogi normát, vagy akár egy uniós jogszabályt egy másik jogi rendelkezés, jelen esetben az Avt.-ben található előírás alkalmazásával. Külön figyelmet érdemel, hogy ez a jogsértés egyben alkotmányos jogokat is érint, nevezetesen a tulajdonhoz való jogot. Az érvelés azt sugallja, hogy az Avt. 125/C. § szerinti végrehajtás túllép a vagyonelkobzás jogpolitikai célján. A vagyonelkobzás ugyanis nem csupán egy büntető jogi intézkedés, hanem egy olyan eszköz is, amelynek célja a bűncselekményből származó vagyoni előnyök állam általi elvonása. Fontos hangsúlyozni, hogy nem pénzbírságról van szó; a lényeg az, hogy senki ne gazdagodjon a bűncselekmény elkövetése révén. Az elkövető jogszerűen megszerzett vagyona azonban nem érinthető, különösen akkor, ha az már évek óta az elítélt birtokában volt a bűncselekmény elkövetése előtt. A Btk. kommentárja világossá teszi, hogy a vagyonelkobzás kizárólag azokkal a tárgyakkal és követelésekkel kapcsolatos, amelyek a bűncselekményből származnak, vagy amelyeket az elkövető a bűncselekmény elkövetése alatt szerzett. Ha ezt a korlátozást figyelmen kívül hagyják a végrehajtási eljárás során, az nemcsak az Alaptörvény XXIV. cikkében garantált tisztességes eljáráshoz való jogot sérti, hanem a XIII. cikkben rögzített tulajdonhoz való jogot is csorbítja.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet érvényben tartását kérte. Kiemelte, hogy sem a felperes, sem a felperesi érdekelt nem kezdeményezett Alkotmánybírósági eljárást a peres eljárás alatt, ezért a bíróságnak nem volt szüksége arra, hogy erről ítéletében nyilatkozzon.

A felperes észrevételében arra kérte a bíróságot, hogy vizsgálja felül a felperesi érdekelt kérelmét, és annak teljesítését szorgalmazta.

A Kúria döntése és jogi indokai

A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A Kúria a jogerős ítéletet a benyújtott felülvizsgálati kérelmek és ellenkérelmek keretein belül, a rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapos áttekintése alapján értékelte. Fontos hangsúlyozni, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Kúria nem a kereset újabb bírálatát végzi el, hanem arra összpontosít, hogy a jogerős ítélet összhangban áll-e a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokkal.

A jogi eljárás során felmerülő kérdés az, hogy a büntető törvénykönyv vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezései gátolják-e az Avt. alapján végrehajtandó eljárás menetét.

A vagyonelkobzás egy olyan jogi eljárás, melynek célja, hogy az állam eltávolítsa a bűncselekményekből származó, illetve a törvényes úton megszerzett, de bűncselekmények elkövetésére felhasznált vagyoni eszközöket. Ezt az intézkedést azért alkalmazzák, hogy megakadályozzák a jogsértésekből származó nyereség megtartását, és így hozzájáruljanak a közérdek védelméhez (69/2008. BK vélemény I. pont).

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) anyagi jogi szabályai valóban egyértelmű korlátozásokat állapítanak meg a vagyonelkobzással kapcsolatban. E törvény értelmében vagyonelkobzást kizárólag olyan bűncselekményekből származó vagyonra lehet elrendelni, amelyek közvetlenül az elkövető által a bűncselekmény elkövetése során, vagy annak kapcsán kerültek megszerzésre. A Btk. 75. § (1) bekezdés a) pontja alapján, amennyiben a vagyonelkobzásra kerülő eszközök már nem találhatóak meg, a bíróságnak pénzösszegben kell meghatároznia a vagyonelkobzás mértékét. A vagyonelkobzásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezések elemzése alapján megállapítható, hogy először a bűncselekményből származó vagyonra vonatkozik a rendelkezés, másodszor pedig az ennek helyébe lépő vagyonra. Ha azonban a vagyon nem elérhető, vagy ha az elkobzandó vagyon szétválasztása az egyéb vagyontól aránytalan nehézségekbe ütközik, akkor a bíróság pénzben kifejezve rendeli el a vagyonelkobzást.

A pénzben történő vagyonelkobzás esetén az eljárás során a vagyon mennyisége szoros kapcsolatban áll a hagyományos vagyonelkobzás szabályaival, de nem korlátozódik kizárólag az adott vagyontárgyra. Az ilyen típusú vagyonelkobzás célja és alapja független attól, hogy az érintett vagyon – amely jogellenes gazdagodásnak minősül – rendelkezésre áll-e a büntetőeljárás alatt, vagy csupán pénzben kifejezhető. A vagyonelkobzás pénzbeli formája bármilyen, az adós által birtokolt vagyonra vonatkozhat, hiszen a vagyonelem hiánya – legyen az a felélés, elrejtés vagy elvesztés következménye – nem befolyásolja a törvény által kitűzött célt, amely a bűnös úton szerzett javak visszavonására irányul.

A vagyonelkobzás végrehajtása a bíróság jogerős döntésének nyomán történik, a büntetések, intézkedések és egyes kényszerintézkedések, valamint a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 323. §-ára támaszkodva. Az állami adó- és vámhatóság a vonatkozó jogszabályi keretek között hajtja végre a szükséges eljárásokat. A pénzben megfogalmazott vagyonelkobzás esetén az adóhatóság az adós vagyontárgyait a pénzkövetelések végrehajtásának előírásai alapján vonja végrehajtás alá az Avt. 125/C § (1) bekezdésének értelmében, amely – a törvény által meghatározott korlátok figyelembevételével – az adós bármely vagyonára vonatkozhat. Fontos megemlíteni, hogy az Avt. nem tartalmaz olyan kitételt, amely megakadályozná a bűncselekmény elkövetését megelőzően szerzett adósi vagyon végrehajtását. A végrehajtási eljárás elindításának oka, hogy a felperes (aki a büntető eljárás során elítélt) nem teljesítette önként a fizetési kötelezettségét. Ezért az eljárás során már nem elítéltként, hanem adósként köteles a fizetésre, és ennek hiányában a végrehajtás bármely vagyontárgyára kiterjedhet.

A fentiek alapján a Kúria nem ért egyet azzal a felperesi és felperesi érdekelti érveléssel, hogy a jogalkotó célja szerint a vagyonelkobzás biztosítása érdekében elrendelt végrehajtás csak olyan dolgokra terjedhet ki, amelyek a Btk. 74. § és 74/A §-a szerinti vagyonelkobzás alapjául szolgálnak; és az Avt. szerinti végrehajtás során vizsgálni kellene, hogy az adós a végrehajtás alá vett ingatlant nem a bűncselekménnyel összefüggésben szerezte meg.

A Kúria kiemeli azt is, hogy az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező bírói döntés a bíró meggyőződésén alapul, a jogalkotó sem az indítványnak helyt adó, sem az azt elutasító végzés ellen nem biztosított fellebbezési jogot, azaz az eljárási szabályok is azt tükrözik, hogy az alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály tisztázása a jogvitát eldöntő bíró szuverenitása körébe tartozik, az eljárás kezdeményezése nem kényszeríthető ki, az a bíró egyedi ügy eldöntésében megnyilvánuló függetlenségének a része.

A Kúria a fentiekben kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta - olvasható a Kúriai döntések 2025. évi 7. számában a kuria-birosag.hu-n.