Lenyűgöző létpiramisaid varázslatos gyógyító erejében merülhetünk el.
Galántai Eszterházy Pál Harmonia caelestis (1711) c. zeneművében visszatérően, valójában a komponista ihlető vallomásaként ez hallható: "Mily csodálatos dolgok ezek!". Az ég csodái és a betlehemi Gyermek születésének, létének, váltságművének lenyűgözött és magával ragadó ünneplése a mű. Jézus szeretete csodálatos a kompozíció szövege szerint. Magyar örömóda ez Arról, aki "csodálatos jóság, felfoghatatlan méltóság".
Babits a létezés méltóságát a legmagasabb szintre emeli, megmutatva, hogy a multidimenzionális létpiramisok célja valójában egyetlen emberi lélek megmentése: "Érted történnek mindenek - mit búsulsz? A te bűnös lelkedért." A csillagok örök körforgása a végtelen térben mind az emberért létezik. Isten teremtő ereje és nagysága szintén az emberi létezés szolgálatában áll. Isten gondolatai hullámzanak a tengerek mélyén, a színes alkonyat árnyékában, miközben a "planéták félrehajlítják pályád előtt/az adamant rudakat" (Zsoltár férfihangra) – mindezek a jelenségek együttesen tükrözik az emberi lét mélységeit és szépségeit.
Eszterházy és Babits műveiben, akár zenei kompozíciókról, akár lírai alkotásokról van szó, egy különös létrend és harmónia bontakozik ki. Ez a lenyűgöző összhang Isten célzott gondolkodásának és teremtő munkájának mélyen gyökerező nyomait viseli magán. Olyan, mint egy titokzatos fényár, amely a szívének pulzálásából árad, és megmutatja a szeretet erejét. A legfrissebb tudományos felfedezések, amelyek Isten létezését is hirdetik, ebbe a kontextusba illeszkednek. A sokdimenziós multivilág végtelen genezisében, ahogy a világok egyre tágulnak, úgy az önmagukban rejlő bonyolultság is fokozódik. E folyamat során mintegy behúzódnak saját határaik mögé, energiáik mélyén bensőséges kapcsolatokra lelnek, és öndédelgetővé, önmagukra figyelővé válnak.
Ez a szeretet bonyolult, többdimenziós belső logikája, amelynek szíve az egész univerzumban átható isteni lényeg. Más megfogalmazásban: az isteni lényeg szeretet- és fényözönében fürdőző teremtett ragyogás, egy teremtő ölelés. A hideg gyémántok világában fellángol a bensőségesülés Isten ragyogása, Isten ölelése. A mindenségek létezésének és létének különös, sokrétegű, nem csupán háromdimenziós összetettsége bontakozik ki Isten-centrikus univerzális látásmódunk előtt.
Ahogyan a holland református bölcselő, Dooyeweerd írta 100 évvel ezelőtt: az időfölötti szív, a szupratemporális szív az egyéni lét fölötti kozmikus szív, az Isten ragyogása, pulzálása, létet létesítő örökléte, aki egyszerre benne van a bonyolult és összetett világmindenség-valóságban, de egyszerre kívüle is, Akiben születnek, tágulnak, pulzálnak, elmúlnak mindenségek ma még csak felsejlő törvényszerűségek szerint. Vagy ahogyan Kant írta, aki soha ki nem mozdult szeretett balti-tengerparti városából, Königsbergből, amit a történelem utólag elvett tőle és Kalinyingráddá keresztelt:
"Két dolog van, aminél nincs csodálatosabb: a csillagos ég felettem, és az erkölcsi törvény bennem".
Mindkettő egy határtalan és rendkívüli értelem megnyilvánulása, amelyben egyben mindent magába foglaló, ölelő és védelmező Isten bölcsessége, nagysága, kreativitása és végtelen, gyógyító fényének sugárzása rejlik. E forrás, amely egyfajta energia-gyökérként működik, Isten szeretet-reaktorának köszönhetően létezik, aki örök időktől fogva itt van, és mindörökké lesz, mint a Zsidó 13:8-ban megjelenő multikozmikus Krisztus.
A lét piramisainak nélkülözése által az emberi sors mintha egy árnyékba süllyedne, ahol a célok és álmok fokozatosan elhalványulnak.
Ha Isten ennyire mélyen összefonja magát a világmindenség titkaival, a multiverzummal és az emberi lélek rejtelmeivel, s minderről még tanítást is ad nekünk, akkor miért vetjük le magunkról a teremtettség szimbolikus fehér ruháját? A szeretet puha pólyáját? Miért választjuk a bűn terhét, a tudatlanságot és a hitetlenséget? Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy az Isten-képességek elvesztése miatt egydimenziós, jelentéktelen létformákban éljünk, miközben elhanyagoljuk a valódi mélységeket, amelyeket Ő kínál?
A mennyei harmóniák szépsége, az angyalok láthatatlan, sorsformáló tánca Krisztus illatával átitatva – vajon lehet-e e magasztos élmények nélkül élni? Nem lenne sokkal gazdagabb az életünk, ha a Biblia csodás világának tükreiben, Isten zsoltáros hangzásában minden mélységet felfedeznénk? Még a halál árnyékának völgyében is, a bűnös létünk töredezettsége ellenére, a vasárnapi nap szentelő fényében élnénk, amely Őrá hangol? Képzeljük el, hogy felfedező látomások révén megpillantjuk gyógyító csodáit! Éljük át a lét piramisainak látomását, és tapasztaljuk meg a csodálat, a lélek simogatása és az anyagfölötti örömérzés varázsát! A legnagyobb gondolkodók, természettudósok és létkutatók, mint Augustinus vagy Albert Einstein, mind figyelmeztettek minket: ha az anyagban nem fedezzük fel a szellem és Isten törvényszerűségeit, ha megfosztjuk az emberiséget az Isten-létezés princípiumától és a teremtő szeretet millió nyomától, akkor súlyos bűnt követünk el. Közben pedig, hitetlenül és vakon, nem vesszük észre ennek a "transzcendencia-árulásnak" önpusztító következményeit. A végeredmény nem más, mint az emberi sors leértékelődése, a lét drámai megszűnése és a szellem önkéntes elszegényítése.
Ennek az Isten-vakságnak, megszegényítésnek a következtében a lélek és a szellem puszta kalmáráruvá silányul, ahol többé már nem a szellemi és a lelki alkotások és alkotók, felfedezők, tanítók, értelmiségiek önértéke számít, hanem "portékává" degradált, istentükröző produktumai használati, piaci áruvá silányulnak.
Az Isten-vakság és a transzcendencia elvesztése súlyos következményekkel jár. Ennek következtében a vallás és a hit gyakran hatalmi játszmák eszközeivé válnak, olykor pedig áldozatokká a vallásüldözések és a vakhitek véreskezű, megrázó apokaliptikus harcosainak közreműködésével. Az emberi felfedező képesség a világuralmi törekvések szolgálatába áll, tudományos eszközként funkcionálva. Ez a kemény és rideg valóság, amelyet élünk. A bűn ravasz, egydimenziós diktatúrája felé sodródunk, ahol az Isten-rendet, a gyémánttörvényű létdimenziók hitét, látását és csodálatát romboló démoni erőterek fenyegetik létünket.
Istentelen önfogság ellen rácsodálkozó lélekmentés
Mentsük meg a bibliai létrend láthatatlanul lenyűgöző létpiramisainak hitét! Ezek mélyén a táguló multiverzumok alig megsejthető méreteiben és arányaiban is összetartó belső lényeget! Isten felfoghatatlan, de Jézus Krisztusban kijelentett létszívébe vetett hitünket újítsuk meg! Önvizsgálattal, egyéni és közös imákkal! Őbenne táguló, pulzáló végtelen létpiramisok sokdimenziós világmindenség milliárdjaiban ismerjük fel az Ő csodálatos értelmét, lenyűgöző szeretetét, létmegtartó kegyelmének begöngyölítő jelenlétét. A gyógyító szeretetsugárzásban emberiségrangosító, sorsemelő összefüggés-láncolatok kitartó betűzgetésével. Végtelen tágasságban felfele nyitott, lefele csúcsukra állított létpiramis valóságok fellege vesz körül minden szívet. Fenn roppant energiák nyitott, de Isten-törvényeknek engedelmeskedő multiverzumok, egy fokozattal lejjebb a mi univerzumunk mások teremtéstartó ölelésében. Aztán szűkülő célpontosítással planétánk kék ragyogása, fáradhatatlan körmozgása következik. Majd még szűkülőbb létszintként Európánk és hazánk. Benne városaink, falvaink történelmi rajzolatukkal, nekünk regélő szépség- és szörnyeteg-történeteikkel. A kihegyezett csúcshoz közeledve családunk, házunk, egyházunk rajzolata jön. Végül a fordított piramis csúcsán Te és én. Mi. Magyarok. Név szerint, mert Ő néven szólított, elhívott, kimondta: "Enyém vagy" (Ézs 43,1). A létdimenziók milliárdjainak Ura a te személyes Megváltód, Urad, Gyógyítód, Tanácsolód. Micsoda láthatatlan, de hittel mégis meglátható terápikus Isten-lét, Isten-rend, Isten-jelenlét tárul fel így!
Minden vasárnap a csodás ragyogás és az áradó létenergia áll a középpontban, amikor az egyházak saját magasztaló liturgiájukat, miséjüket és istentiszteletüket celebrálják. Jézus Krisztusban, aki az Atya szeretetének és kegyelmének megtestesülése, földre érkezett - mindannyiunkért, érted és értem. Ahogy a mi magyar zenei kincsestárunk kiemelkedő alakja, a galántai herceg, a "Mennyei harmónia" című művének 55 kantátájában a létezés piramisát hangjegyekbe foglalva megörökítette: „Mily csodálatos dolgok ezek!” Olvasva a szöveget, hallgatva a zenét, vagy felpillantva a csillagos égre és fellapozva a Szentírást, szívünkben felcsendülhet a nyugalmat kereső lélek visszhangja:
Valóban, ezek a dolgok csodásak és lélegzetelállítóak. Merülj el a teremtés fényében, és engedd, hogy a lelked is tapasztalja meg ezt a csodát – akár vasárnap, akár a hétköznapok során, minden egyes órában, saját gyógyító csodálkozásoddal!
