Felfedték a titkot a misztikus tengeri szörny kapcsán! | 24.hu
A nyugat-virginiai Marshall Egyetem tudósai felfedeztek egy korábban ismeretlen, ősi hüllőt. Az állat maradványait már 1988-ban felfedezték a kanadai Vancouver-szigeten, de csak mostanáig nem tudták meghatározni, hogy pontosan melyik fajhoz tartoznak a fosszíliák.
Az állat kiléte évtizedeken keresztül rejtély maradt, a most publikált kutatásunk azonban megoldja ezt a rejtélyt
- nyilatkozta egy hivatalos közlemény keretein belül F. Robin O'Keefe, a Marshall Egyetem neves professzora.
A legújabb kutatások alapján a tudósok felfedezték az újonnan azonosított Traskasaura sandrae nevű fajt, amely körülbelül 85 millió évvel ezelőtt élt. Ez a hatalmas tengeri ragadozó akár 12 méter hosszúságot is elérhetett, hosszú nyaka révén pedig könnyedén mozoghatott a vízben. Erőteljes fogaival nemcsak az ammoniteszek páncélját tudta széttörni, hanem a tenger ökoszisztémájának csúcsragadozójaként is jelentős szerepet játszott.
A T. sandrae a plezioszauruszok családjába tartozik, melyek a vízi életmódjukról ismertek. Eme állatok nevük hasonlósága folytán gyakran kerülnek a dinoszauruszok közé a laikusok által, ami azonban félreértés. A dinoszauruszok kizárólag szárazföldi élőlények, míg a plezioszauruszok és moszaszauruszok, továbbá a szárnyas pteroszauruszok egy külön ágon fejlődtek, így biológiai értelemben nem sorolhatók a dinoszauruszok közé.
A Live Science szerint a plezioszauruszok jellegzetes vonásai közé tartozik a kis fej, a hosszú nyak és a négy uszonyszerű végtag. Valószínű, hogy ezek a különleges lények oxigént lélegeztek, így időről időre a vízfelszínre kellett úszniuk, hasonlóan a jelenlegi tengeri emlősökhöz. Érdekes módon a mitológia szerint a híres Loch Ness-i szörny is egy ilyen lény lehet, amely valahogyan a mai napig életben maradt a Skóciában található, legendás tó mélyén.
A T. sandrae lenyűgöző hosszú nyaka körülbelül 50 csigolyából áll, ami különleges testfelépítése révén lehetővé tette számára, hogy rendkívül hatékonyan ússzon lefelé. A kutatók szerint ez a jellegzetesség arra utal, hogy az állat a zsákmányát gyors merüléssel, felülről támadva ragadhatta el.
