A Bakony titokzatos szelleme végleg búcsút intett az életnek | 24.hu
Savanyú Jóska, a legendás magyar betyár, 1907. április 9-én távozott az élők sorából. Az útonálló a Bakony festői tájain, valamint Vas, Veszprém, Győr és Zala vármegyék területén garázdálkodott, ahol hírneve és kalandjai máig élnek a köztudatban – olvasható a Rubicon hasábjain.
Savanyú Jóska 1841-ben látta meg a napvilágot Izsákfán. Mint a betyárok hagyományainak örököse, juhászként kezdte pályafutását, de a nehéz sors és a nélkülözés helyett a bűnözés világát választotta, így vált a helyi legendák egyik színes alakjává.
Első rablását állítólag 1881-ben követte el, amikor kifosztotta Háczky Kálmán csabrendeki birtokost, és ezzel egy időben meggyilkolta a helyi főbírót, Bogyay Antalt. Ezt követően a következő három évben rablásaival és gyilkosságaival félelmet keltett Zalában és a szomszédos vármegyékben is, ahol a lakosság szorongva figyelte a bűnöző tetteit.
1883-tól kezdődően az országos hatóságok elfogatóparancsot adtak ki ellene, és 1000 forint vérdíjat tűztek ki a nyomravezető számára. Bűntettei következtében híressé és félelmetessé vált, a korabeli lapok a Bakony rémeként emlegették őt. Ez a betyár rendkívül alacsony termetű volt, mindössze 160 centiméter magas, ami állítólag sokszor megmentette a csendőrök karmai közül. 1884-ben azonban végül mégis elfogták, egy tipikus betyárhoz illően, mulatozás közben, a zalahalápi csárdában.
Jóskát Szombathelyen először halálbüntetésre, majd életfogytig tartó börtönre ítélték. Húsznál is több évet töltött a rácsok mögött, ám végül a jó magaviselete és a váci püspök közbenjárása révén 1906-ban szabadlábra helyezték.
Szabadulása után új életet kezdett, és a szabómesterség rejtelmeibe mélyedt el. Azonban a következő év áprilisában, 65 esztendős korában, tragikus döntést hozott, és öngyilkosságot követett el.
Búcsúlevelében azt írta, az őt kínzó reuma fájdalmai miatt vetett véget életének.
