Kathi Béla legjobb barátja, Bereczki Krisztián, mély fájdalmát osztotta meg: "A hiányod olyan, mint egy üres űr, amit lehetetlen betölteni."
Feldolgozni a fájdalmat, ami szinte feldolgozhatatlan – ez az érzés töltheti el Kathi Béla barátait és családtagjait, miután a váratlan tragédia, egy biciklibaleset következtében elveszítették őt. A testépítő bajnok mindössze 46 esztendős volt, amikor július 31-én a ciprusi nyaralás során élete véget ért. Utolsó bejegyzését július 30-án tette közzé, amelyben szívből mesélt a debreceni erőemelőként szerzett élményeiről, különösen a siófoki Scitec Muscle Beach 2025-ös eseményéről, amely emlékezetes marad számára. Felesége, Salamon Dia nemrégiben osztott meg egy sor nyaralós képet, amelyeken még együtt pózoltak ötéves kislányukkal. Dia elmondta, hogy felfoghatatlan az az űr, amit Béla hátrahagyott, és hogy a fájdalmuk mérhetetlen.
Most az egyik legközelebbi barátja is megtörte a csendet: a szintén elismert testépítő, Bereczki Krisztián hosszú búcsúlevelet írt példaképének, akire fiatalkora óta felnézett. Krisztián a közösségi oldalán osztotta meg érzéseit, könnyek között fogalmazva meg gondolatait. A posztját teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük:
Kedves Bélám! Nem is tudom, hol kezdjem... Az a fájdalom és üresség, amit most érzek, szavakkal nehezen kifejezhető. Napok óta várom, hogy megszólaljon a telefonom, és halljam a hangodat, ahogy azt mondod: "Mizu, Bereczki, minden rendben van?" De a hívás elmarad, és én csak állok itt, a csendben. Hálás vagyok a sorsnak – és IFOR barátunknak –, hogy 15 évvel ezelőtt összehozott minket. Hálás vagyok azért, hogy ilyen közeli barátnak mondhattalak. De te nem csupán barát voltál, hanem valahogy a bátyám is lettél. Emlékszel, amikor gyomorgörccsel ültem a vonaton, hogy Debrecenbe utazzak hozzád? Amikor megérkeztem, ránéztél, és azt mondtad: "Hú, b...meg, kész vagy." Leültettél, és másfél órán át meséltél a töltésről, vízhajtásról – olyan átéléssel, szenvedéllyel, mintha a világ legfontosabb dolgáról beszélnél. Pedig akkor még azt se tudtad, ki vagyok. Még csak nem is ismertél igazán.
Neked tartozom azzal, hogy elindultam ezen a különleges úton. Neked köszönhetem, hogy most ott állok, ahol, és azzá válhattam, aki vagyok. Gyerekként találkoztam veled, és Kornél, Jancsi mellett tanultam meg, mit jelent férfinak lenni. Tőled tanultam meg a küzdelem, a kitartás és a végsőkig való elmenetel művészetét. Ti ketten voltatok azok, akik megmutattátok, mi a valódi kemény edzés. Te voltál mindig az a stabil pont, aki összefogta a csapatot, és akire bármikor számíthattunk, bármi is merült fel. Mindig ott álltál mellettünk! Ti hárman - Te, Jancsika és Ferike - forradalmasítottátok a magyar konditermek világát. A Scitec Gold edzőteremmel olyan szintre emeltétek a színvonalat, amit előtte senki sem tudott elérni. Mindenki csak utánatok jött. Amikor először beléptünk a terembe, leesett az állunk. A szíved, a lelked és a szenvedélyed minden egyes falban ott volt - minden. MINDEN IDŐK LEGEREDMÉNYESEBB MAGYAR SÚLYZÓS SPORTOLÓJA! Erőemelés, Testépítés, Strongman – tudom, nem szerettél ezzel kérkedni, de ez a tény, barátom!
- Az életed során legendává váltál - nem csupán mint sportoló, hanem mint ember és apa is. Belőled mindig áradó pozitív energia fénye sosem csökkent. Azt mondtad: "Ti és a családom adtok nekem erőt, Bereczki." De valójában te voltál az, aki minket töltött fel - és nem csupán minket, hanem több tízezer másik embert is. Ahol megjelentél, ott mindig öröm, vidámság és élet árasztotta el a teret. Önzetlenül segítettél mindenkinek, és elmondhatatlan, hány embernek nyújtottál támaszt - csak azokat tudom számba venni, akikről én tudok! A hiányod olyan mély, hogy felfoghatatlan, és nehezen feldolgozható. Nem is lehet igazán feldolgozni, csak együtt élni vele! Tudom, mit mondanál most nekünk: "Engedd el, Bereczki, ne bánkódj." Tisztában vagyok vele, hogy nem örülnél, ha látnád, hogy ezeket a szavakat könnyek között írom. De tudom, hogy ahol most vagy, éppen olyan kedves és vidám vagy, mint mindig is voltál.
- Szeretném, ha ezt a levelet is látnád - mint ahogy mindig megosztottuk egymással írásainkat, hogy megnézzük, "jól sikerült-e". Remélem, ahogy eddig, most is azt mondanád: "K*rva jó, Bereczki". Rengeteg mesét tudnék összegyűjteni arról, amit tőled kaptam... amit közösen éltünk át. Vigyázz magadra, barátom - bárhol is jársz most! Tudd, hogy amíg mi itt vagyunk ezen a világon, tovább visszük a nevedet és az örökségedet. Bízom benne, hogy egyszer ismét találkozunk. Nagy szeretettel gondolunk rád! - zárta le szívfeszítő levelét.
