Miért van az, hogy a férfiak még mindig átlagosan magasabb jövedelmet keresnek? A nemek közötti bérszakadék mögött számos gazdasági és társadalmi tényező húzódik meg, amelyek összetett módon befolyásolják a munkaerőpiacot. Az eltérő szakmai választások, a

A nemek közti bérszakadék főként a munkaerőpiaci szegregációból fakad

A nemek közötti bérszakadék (gender wage gap) a hatvanas évek előtt szinte természetesnek számított, a nők úgy felét vitték haza a férfiak keresetének. A nők kibővült tanulási, szakképzési lehetőségei csökkentették a különbséget pl. az USA-ban az 1963-as 54%-ról a 2016-os 21%-ra. Mértéke az Eurostat adatai szerint Magyarországon jelenleg 17,5%. A kilenc évvel korábbi 18,4%-ról csak minimális csökkenés következett be, miközben az EU-s átlag 12,7%.

Az Európai Unió területén hazánk bérszakadéka csak öt másik országban magasabb, a legnagyobb eltérést pedig Észtország mutatja, ahol ez a szám eléri a 21,3%-ot. Ezzel szemben Luxemburg élen jár az egyenlő bérek terén: ott sikerült teljes mértékben megszüntetni a nemek közötti keresetkülönbséget, sőt, a nők átlagosan 0,7%-kal többet keresnek a férfiaknál. Érdemes megjegyezni, hogy Finnország, amely a nemek közti egyenlőség élharcosának számít, 15,5%-os bérszakadékkal rendelkezik, így ezen a téren is vannak még kihívások.

A nemek közötti bérszakadék komplex jelenség, amelynek csak egy része a bérdiszkrimináció. Ez az a helyzet, amikor a nők ugyanazért a munkáért alacsonyabb javadalmazásban részesülnek, mint férfi kollégáik. Magyarországon ez a probléma a múltban sokkal elterjedtebb volt, de a helyzet az 1949-es alkotmány óta, amely már az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elvét hirdette, jelentősen javult. Az elvek mellett azonban a gyakorlat nem mindig tükrözi ezt az egyenlőséget; a munkáltatók gyakran kihasználják a jogi kiskapukat. Például, különböző munkaköri besorolásokba sorolva az alkalmazottakat, ugyanazokat a feladatokat végeztetik el velük, de eltérő bérezés mellett. Ez a helyzet rávilágít arra, hogy a bérszakadék csökkentéséhez nemcsak a szabályok megalkotása, hanem azok szigorú betartása és ellenőrzése is szükséges.

Mindez egy összetett társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági tényezők bonyolult hálózatának következménye. A vertikális szegregáció, amely a munkahelyi hierarchiában való előrejutás nehézségeként jelenik meg, szoros kapcsolatban áll az üvegplafon jelenségével. Az intézményi struktúrákban a ranglétrán felfelé haladva a nők aránya piramisszerűen csökken, ami jól szemlélteti a nemek közötti egyenlőtlenségek mélyen gyökerező problémáit.

A nők karrierútja gyakran a középvezetői pozícióknál megáll. A női vezetők alacsony számának következményei messzire nyúlnak, hiszen kevesebb lehetőség adódik arra, hogy a nők támogathassák egymást. Ezzel szemben a férfiak hajlamosabbak egymás előrejutását segíteni, így a nőknek kevesebb esélyük van arra, hogy a szükséges kapcsolati hálót kiépítsék.

A horizontális szegregáció fogalma arra vonatkozik, hogy a munkakörök, foglalkozások még mindig nagymértékben elkülönülnek nemek szerint, és a nők, a női szerepekkel összefüggő káros nemi sztereotípiák miatt, nagy arányban kötnek ki pl. gondoskodó, kiszolgáló munkakörökben (pl. védőnő, ápolónő, titkárnő, szülésznő, óvónő, tanító, bérelszámoló, kozmetikus, varrónő, konyhai kisegítő, takarító, stb.)

Az "elnőiesedett" szakmák a munkaerőpiac foglalkozásainak körülbelül 30%-át képviselik. Czibere Ibolya debreceni szociológusprofesszor "Gender ABC" című könyvében kifejti, hogy a hozzáférhető szakmunkák majdnem 54%-a hagyományosan férfiasnak minősül, ilyenek például a villanyszerelés, burkolás, kőművesség, asztalosmunka és ács-állványozás. Ez azt jelenti, hogy a szakmák világában jelentős a nemek közötti egyensúlytalanság, amely számos kihívást jelent a munkaerőpiac sokszínűségének növelésében.

A nők a felsőoktatásba való bejutás terén egyre nagyobb arányban képviseltetik magukat, és gyakran sikeresen megszerzik diplomájukat. Azonban a diploma megszerzése után tapasztalható, hogy a jövedelmi különbségek kedvezőtlenül alakulnak számukra. Ennek egyik fő oka, hogy sokan bölcsész- és tanárszakokon végzik tanulmányaikat, ahelyett, hogy a műszaki vagy informatikai területeket választanák. Ez a jelenség nem csupán a képességeik vagy érdeklődési körük következménye, hanem sokkal inkább a társadalmi nemi sztereotípiák hatásával magyarázható. Az ilyen előítéletek gyakran befolyásolják a fiatal lányok pályaválasztását, ami hosszú távon kihat a kereseti lehetőségeikre is.

Szekeres Valéria közgazdász tanulmányában olvashatjuk, hogy a magyar PISA-felmérések eredményei a természettudományos ismeretek terén lényegében nem mutatnak különbséget a lányok és a fiúk teljesítménye között. Az egyetlen kivétel a matematika, ahol a fiúk enyhe előnyben vannak.

Bár a helyzet fokozatosan javul, a matematikai, természettudományi és műszaki területeken - az élettudományok és a környezetvédelem kivételével - a férfiak aránya hazánkban 3,5-szeresen felülmúlja a nőkéit. Különösen az informatikai képzésekben figyelhető meg ez a tendencia, ahol a férfiak aránya több mint 6,5-ször nagyobb, mint a nőké. A Bankrate.com által végzett kutatás szerint a nemek közötti bérszakadék legnagyobb mértékben a férfiak által dominált iparágakban, mint például a pénzügy, a biztosítás, a természettudományok és a technológia területén mutatkozik meg.

Ez részben annak is köszönhető, hogy a nemi szocializáció folyamatai következtében a nők gyakran visszafogottabbak a versenyszituációkban és a bértárgyalások alkalmával.

Az érem másik oldalaként a munkáltatók, reproduktív lehetőségeik miatt, gyakran megbízhatatlan munkaerőként tekintenek a nőkre. Ennek eredményeként a nőket, akik bérigényükben sokkal visszafogottabbak, nem alkalmazzák tömegesen a magasabb pozíciókban, ellentétben a férfiakkal.

Bár vannak próbálkozások a kiegyensúlyozottabb családi szerepek kialakítására, a gyerekgondozási szabadságot általában még mindig a nők veszik igénybe. Ennek egyik oka, hogy a férfiak gyakran magasabb jövedelemmel rendelkeznek, így a pár számára gazdaságosabb, ha ők maradnak munkában. Ez azonban csak tovább mélyíti a már meglévő ördögi kört.

Ezért a karrierépítésre kevesebb energia marad számukra, sőt, a szakmai pályafutásuk hosszabb időre is megrekedhet. Emellett gyakran nem tudják részt venni azokban az informális munkahelyi eseményekben sem, amelyek segíthetnének a kapcsolati hálójuk bővítésében. Ha azonban sikerül ezeket az akadályokat valamilyen egyéni kezdeményezéssel leküzdeniük (vagy akár úgy döntenek, hogy nem vállalnak gyermeket), akkor is szembesülhetnek a rosszhiszemű előítéletek által támasztott korlátozásokkal, amelyek megakadályozhatják, hogy valódi képességeik szerint érvényesüljenek.

A nemek közötti bérszakadék nem csupán egyéni szinten jelent igazságtalanságot; a társadalom egészére is kedvezőtlen hatással van. Ez a probléma a nyugdíjak terén is folytatódik, hiszen az idősebb nők, akik jellemzően hosszabb ideig élnek, gyakran kénytelenek a szociális ellátórendszerek segítségét igénybe venni – már ha ezek egyáltalán léteznek. A bérkülönbségek tehát nemcsak az egyéni sorsokat érintik, hanem a közösség jólétét és fenntarthatóságát is veszélyeztetik.

De nem is kell megvárni az idős kort a káros következmények jelentkezéséig: a bántalmazó kapcsolat elhagyását is megnehezíti vagy ellehetetleníti, ha a nő az alacsonyabb keresetéből nem tudja egyedül fenntartani magát, így nem tud elköltözni. Sőt, egy nem bántalmazó kapcsolatra sincs feltétlenül jó hatással az erőviszonyok felborulása, a közösbe kevesebbet hozó nő rosszabb tárgyalási pozíciója.

A nemek közötti bérszakadék csökkentésének kulcsfontosságú eszköze a bértranszparencia, amely lehetővé teszi, hogy minden intézményben egyértelműen látható legyen a probléma mértéke. Az új EU-s irányelv értelmében a legalább 150 alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknak kötelezően közzé kell tenniük a bérszakadékról szóló információikat. Emellett a munkavállalók külön is kérhetik ezeket az adatokat, és a munkáltatók nem kényszeríthetik őket a jövedelmük titkolására.

Ezeknek a szabályoknak 2026. június 7-ig kell hatályba lépniük Magyarországon is. Ezek az intézkedések azonban mit sem fognak érni szemléletváltozás nélkül.

Személyes tapasztalataim alapján a bérszakadék létezésének tagadása ritkábban fordul elő, mint inkább a jelenség bagatellizálása. Az emberek általában tisztában vannak a nemek közötti keresetkülönbséggel, ám gyakran nem tekintik ezt komoly problémának. Éppen ezért kiemelten fontos a tájékoztatás a lehetséges negatív következményekről, amelyek e helyzetből adódhatnak.

A média kiemelkedő szerepet játszik a káros nemi sztereotípiák megszüntetésében, valamint egy pozitív és egyenrangú női és férfi identitás kialakításában. Ezen keresztül formálhatja a társadalmi gondolkodást és hozzájárulhat a nemek közötti egyenlőség előmozdításához.