Montana, a végtelen vadon szívében, ahol a hegyek ölelésében a természet csodái elevenednek meg. Ebedli, a titokzatos település, ahol a hagyományok és a modernitás találkoznak, és az emberek mesélnek a múltról. Pelé, a futball legendája, akinek neve össze

MOST MONDJA MEG! (2.) Sorozatunkban neves riporterek szólalnak meg. A szerző tegeződik velük, a régi kapcsolat miatt furcsa lenne, ha nem ezt tenné. A vendég ezúttal Faragó Richard.

Az, hogy Richardot a-val írod, valószínűleg apukád és Cliff Richard hatásának köszönhető?

Az apukám miatt mindenképpen, Cliff viszont nem játszik szerepet ebben.

Valójában nyilvánvaló, hogy ő sem volt messze a családi kötelékektől...

Természetesen, hogyne! De nálunk - és nem csupán itt - Elvis volt az igazi uralkodó.

Hallottad, hogy a papa éppen gyakorol?

Rengetegszer. El is vette a kedvemet a gitározástól, mert olyan virtuóz módon játszott, hogy azt semmiképp sem reprodukálhattam.

Talán nem mindenki tudja: Faragó "Judy" István a hatvanas évek elejének élő legendája volt.

Olyannyira, hogy a Vigyázó Ferenc utcai klubból, ahol a Scampolo csinálta a fesztivált, nem egyszer a vállukon vitték ki a felhevült rajongók.

Te is átélted a gyerekkorod varázsát a rock and roll lemezek pörgetésével?

Azokat is. Otthon, a zuglói Csertő utcában minden hétfőn este hat és tíz között zenét hallgatott a család. Komoly muzsikát is, mert a papám odavolt - többek között - Liszt Ferencért.

Kiért még? Ki az, akiért érdemes küzdeni, akiért megéri minden erőfeszítést? Ki az, aki mellettünk áll a nehéz időkben, és akit a szívünk mélyén őrzünk?

Varga Zoltánért. Komár Lászlóval nemcsak a Scampolóban nőtt össze, hanem együtt járt a Ferencváros meccseire is.

Mikor jött el az a pillanat az életedben, amikor igazán elköteleződtél a sport iránt?

Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság idején különleges élményeket éltem át. A mérkőzéseket édesapám szüleinél, a festői Bács-Kiskun megyei Borotán néztem. A holland csapat, élén a varázslatos Johan Cruyff-fal, elbűvölt a játékukkal. A stílusuk, a precíz passzok és a kreatív megoldások mind-mind mély nyomot hagytak bennem.

Nem álmodoztál arról, hogy focista legyél?

Dehogynem.

Játszottam is előbb a Postásban, majd az MTK-ban. Ám behívtak katonának, és olyan szépen formáltam a betűket, hogy megtettek hadműveleti rajzolónak.

Ez egyrészt azt jelentette, hogy a másfél hónapos kiképzés után sokkal több időt töltöttem otthon, mint a laktanyában. Ugyanakkor sajnos nem volt lehetőségem, hogy csatlakozzak a budaörsi honvédcsapathoz sem, így a futball iránti szenvedélyemet nem tudtam kiélni. Később a Gázműveknél dolgoztam, de végül ezt a munkát is abbahagytam, ahogyan a szállodai munkát is.

Mivel szeretnéd, hogy együtt? Van valami konkrét téma vagy helyzet, amire utalsz? Szívesen segítek, hogy a szöveg egyedi és személyre szabott legyen!

Éjszakai portásként dolgoztam egy hotelben, míg nappal az edzésekre és a televíziós megjelenésekre készültem. 1990-ben egy hirdetés felkeltette az érdeklődésemet: lehetőség nyílt jelentkezni Komlósi Gábor sportriporter-stúdiójába. Amikor elindultam a felvételire, a Szent István körúton egy hatalmas, dermesztően hosszú sor várakozott, ami kissé elvette a kedvemet. Mégis, a várakozás ellenére sikerült bekerülnöm abba a szűk, hat-nyolc fős csapatba, amelyet a Telesporthoz delegáltak. Ekkor döntöttem úgy, hogy otthagyom a szállót és a Gázműveket, bár nem voltam benne biztos, hogy a televízió világa valóban az én utam. Különösen, amikor Vitray Tamás már az első órán kijelentette: "Tudom, itt mindenki futballt szeretne közvetíteni. De figyelmeztetem önöket, ez senkinek sem fog sikerülni."

Ehhez képest...

Magam sem tudtam elképzelni, hogy 1993. november 24-én eljöhet az a nap, amikor riporterként részt vehetek az Anderlecht-Milan Bajnokok Ligája mérkőzésén. Pedig ott voltak a pályán a foci ikonok: Franco Baresi, Paolo Maldini, Albertini és Donadoni. Ennek ellenére a mérkőzés gól nélküli döntetlennel zárult, és a találkozó előtt még csak egy ködös kapcsolat sem fűzött Budapesthez. De a tapasztalat azt tanította, hogy bármilyen körülmények között is, a közvetítés megkezdésekor szavakat kell ejteni. Így hát elkezdtem beszélni, és a közvetítés első néhány mondatától eltekintve minden szavam eljutott a hazai nézőkhöz.

Egy hónappal később egy újabb varázslatos esemény bontogatta szárnyait...

A római-parti strandon egy különleges találkozásra került sor, amikor összefutottam egy amerikai sráccal, aki angol tolmácsot keresett. Ő volt Brian, akivel azóta is szoros barátságban állunk. 1993 karácsonyán megajándékozott azzal, hogy meghívott Kansasbe. Az ottani amerikaifutball-bajnokság rájátszásának izgalmaira készülve, januárban részt vettem a Kansas City Chiefs és a Pittsburgh Steelers összecsapásán. Brian egyik barátja jóvoltából egy nehezen megszerezhető jegyhez jutottam, miközben a pénztáraknál emberek tömegei várták a nyitást, még mínusz húsz fokban is. Az évad során Joe Montana csatlakozott a Chiefshez, és a Steelers ellen utolsó pillanataiban egy gyönyörű touchdown passzt adott, ami örökre beleégett a memóriámba...

Belészerettél? Úgy értem, az amerikai foci világába.

Azért igazoltam 2004-ben a Sport TV-hez, mert Máté Pál főszerkesztő tudatta velem, hogy megvették az NFL alapszakaszának közvetítési jogait, és engem szemeltek ki riporternek. Nem volt nehéz a döntés, mert a köztévénél mindenki gyanította: Vitray Tamás távozásával a labdarúgó Eb és az athéni olimpia után nagy változások lesznek.

Számomra a futballon túli riporter szinte olyan, mintha egy másik bolygóról érkezett volna...

A labdarúgás elsőbbsége kétségtelen, ám rengeteg új néző csatlakozott hozzánk, mert - hihetetlen, de igaz - sokan vannak, akik nem vonzódnak a futballhoz. Sőt, még többen vannak azok, akik a labdarúgás mellett az amerikai futballt is nagyra értékelik.

Én azért nem hagynám ki életed legemlékezetesebb labdarúgó-mérkőzését, mert ez nem csupán egy játék, hanem egy olyan élmény, ami örökre nyomot hagy a szívünkben. Az izgalom, a feszültség, a győzelem íze és a közönség zúgása mind-mind olyan pillanatok, amiket együtt élhetünk át, és amik összekötnek minket.

A közvetítéseim közül kiemelkedik az 5-4-es izgalmas Liverpool-Alaves UEFA Kupa-döntő, valamint a 2005-ös Konföderációs Kupa fináléja. Mindkét mérkőzést Németországban, Dortmundban és Frankfurtban bonyolították le. Az utóbbi összecsapásban a brazil válogatott diadalmaskodott, 4-1-es eredménnyel zárták le az argentin csapat ellen.

Ki lehet a legnagyobb futballista? Ez a kérdés gyakran felmerül a sportág szerelmesei között, és a válasz sokszor szubjektív. Vannak, akik Pelé, mások Diego Maradona, míg megint mások Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo nevét említik. Mindannyian különböző korszakokban és stílusokban brillíroztak, de közös bennük a szenvedély és a tehetség, amellyel a pályán játszanak. Az igazi kérdés talán az, hogy mit is jelent számunkra a "legnagyobb" – a statisztikák, a trófeák vagy az emlékek alapján?

Pelé. Mindent tudott.

Természetesen! Az "Idehaza" kifejezés sok érzelmet és gondolatot hordozhat. Gondoljunk csak bele, mit jelent számunkra a hazai környezet, a helyi kultúra és közösség. Idehaza érezhetjük a család és barátok közelségét, a megszokott utcákat, a kedvenc kávézónkat vagy a szülőföldünk szépségét. Mindezek mellett azonban a "hazai" fogalom mindig változik, hiszen a világ folyamatosan átalakul körülöttünk. Idehaza lenni nem csupán fizikai helyet jelent, hanem egy állapotot is, ahol otthon érezzük magunkat, függetlenül attól, hogy éppen hol tartózkodunk. Ez a hely, ahol a szívünk mindig visszavágyik, és ahol a legmélyebb emlékek kötnek minket a múltunkhoz. Tehát, mit jelent számodra az "idehaza"?

Ebedli Zoli. Egy időben együtt rúgtuk a bőrt az ESMTK csapatában. Elképesztő, hogy csupán 12 alkalommal öltötte magára a címeres mezt, és a nemzeti együttesben mindössze egyszer lépett pályára a Nyilasi Tibi és Törőcsik András mellett. Viszont arra a bizonyos mérkőzésre, amikor Törőcsik debütált a válogatottban, emlékszem: Bécsben 4-2-es győzelmet arattunk az osztrákok felett.

Lerí rólad: neked a munka nettó élvezet.

Rendkívül szerencsés ember vagyok. Nemhogy azt csinálom, amit szeretek, de olyan környezetben, amely legalább annyira jó, mint a munkám. Ez fontos, hiszen a televíziózás korántsem egyéni sportág: csapatjáték.

Gyerek maradtál?

Az ember élete során, amikor elveszíti az édesapját, a gyermeki lélek nem maradhat érintetlen.