Moszkva érdekében bolgár kémeket mozgósított Angliában egy bécsi cseh, aki tönkretett egy német vállalatot.

Eltűnt, de talán sosem létezett a Wirecard 1,9 milliárd eurója. Az orosz kapcsolatokkal régóta rendelkező vezető Moszkvába menekült, ahol továbbra is irányította titkos kémhálózatát. Korábban dekadens partit rendezett, ahol meztelen női testeken "tálalták" a szusit. Jan Marsalek mindig is vonzódott a hírszerzés izgalmas világához, és úgy tűnik, hogy ez a szenvedélye egy új életformát teremtett számára.

"Egyszer el fogok indítani egy olyan szervezetet, amely kifejezetten a különleges műveletek lebonyolítására specializálódik" - fogalmazta meg bizakodva Jan Marsalek Orlin Ruszevnek írt levelében 2021 novemberében. A cseh származású osztrák üzletember nemcsak ígérgetett, hanem tett is a szaváért. Miután aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a müncheni központú Wirecard pénzügyi szolgáltató cég fizetésképtelenné váljon - amelynek során 1,9 milliárd euró, napi árfolyamon több mint 760 milliárd forint tűnt el a számlájáról - az operatív műveletekért felelős igazgató, immár Oroszországból, megalapozta a kémhálózatát, amely egész Európát behálózta, beleértve Spanyolországot, az Egyesült Királyságot, Németországot, Ausztriát, Montenegrót és Magyarországot is - számolt be róla a Financial Times.

Egy Angliában tevékenykedő, kizárólag bolgár állampolgárokból álló csoport hat tagja hosszú nyomozás után a bíróság elé került.

Miután a köz- és nemzetbiztonságot súlyosan veszélyeztették, a bíró május közepén, az ikonikus Old Bailey törvényszéken kihirdetett ítéletében nem tanúsított irgalmat irányukban.

A főkolompos Orlin Ruszev, akinek Marsalek megígérte a különleges műveletek kivitelezésére alkalmas szervezet létrehozását, 10 év 8 hónapot kapott annak ellenére, hogy enyhítő körülményként figyelembe vették: bűnösnek vallotta magát.

A hosszú évekre elítéltek között két vonzó nő is van, akit csaliként használtak a célszemélyek behálózására.

A bíró, Vanja Gaberova ügyében meglehetősen elnéző volt, hiszen klausztrofóbiát állapítottak meg nála. Ugyanakkor, mint kifejtette, tisztában volt azzal, hogy Oroszország érdekeit képviseli, amit "lenyűgözőnek és vonzónak" tartott.

A 30 esztendős nő hat év, nyolc hónap és három hét börtönbüntetéssel megúszta a vádakat - számolt be a tárgyalásról a Guardian.

A vádlottakat a "pénz motiválta". Az egyik feladatért egymillió euró ütötte a markukat. Újságírókat, orosz disszidenseket és más célszemélyeket figyeltek meg, vagy egyszerűen csak kémkedtek.

A feltételes szabadlábra helyezéshez a büntetésük legalább felét le kell tölteniük. Ezt követően automatikusan kiutasítják őket, és visszaküldik Bulgáriába.

A kenuzás egy különleges élmény, amely a természet közelségét és a víz adta szabadságot ötvözi. A lassan ringatózó vízfelületen kormányzva, a lapátok lüktetése ritmusra hívja a felfedezőt. A fák zöld lombkoronája felett a napfény csillogása, a víz fodrozódása és a madarak csicsergése egy varázslatos szimfóniát alkot. Ez a tevékenység nem csupán fizikai kihívás, hanem egyben lehetőség a lélek megnyugtatására is. A kenuzás során az ember elmerülhet a gondolataiban, miközben a természet csodáit csodálja. Legyen szó egy csendes tó felfedezéséről vagy egy vadregényes folyón való evezésről, a kenuzás minden alkalommal új élményeket tartogat. A közösen evező barátok vagy családtagok közelebb kerülnek egymáshoz, miközben együtt küzdenek a víz áramlásával. A közös kalandok emlékét pedig hosszú éveken át megőrizzük. A kenuzás nem csupán sport, hanem egy életstílus, amely a felfedezés, a kaland és a közösség szellemét hordozza magában.

Jan Marsalek, a titokzatos hálózat irányítója nem állt a bíróság elé. A cseh származású, Bécsben született férfi, aki a Wirecard-botrány következtében Németországban körözött, Moszkvába menekült. Érdekes módon, nagyapja, Hans Maršálek a második világháború alatt az ellenállási mozgalom kommunista tagjaként gyanúba keveredett, mivel állítólag az oroszoknak kémkedett, miközben az osztrák állami rendőrség tisztje volt.

Jan, az unoka, irányította egy bolgár tényfeltáró újságíró megfigyelését is. Hriszto Grozev hozzájárult ahhoz a csapathoz, amelynek sikerült bizonyítania, hogy orosz ügynökök felelősek Alekszej Navalnij ellenzéki vezető megmérgezéséért.

Marsalek utasítására a bolgár hálózat - katonai megfigyelő eszköz segítségével - ellopta a stuttgarti amerikai támaszponton kiképzés alatt álló ukránok mobiltelefonszámait.

Orlin Ruszev korábban már egy ennél sokkal érzékenyebb kihívást is kapott tőle.

Egy napsütéses nyári napon, 2017 nyarán, az osztrák belügyminisztérium vezetői izgalmas csapatépítő kirándulásra indultak. A Dunán azonban váratlanul két kenujuk összeütközött, és hárman a víz hűs habjaiba estek – számolt be róla a Telegraph.

Velük együtt a mobiltelefonjaik is a háttérbe szorultak – köztük Michael Kloibmülleré, a belügyminisztérium akkori kabinetfőnökéé, Michael Takacs tábornoké, valamint Gernot Maieré, a szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal vezetőjéé.

Takács tábornok, jelenlegi szövetségi rendőrségi igazgató, egy tapasztalt hírszerzési tisztet kért fel a feladatra, hogy állítsa helyre az átnevezett készülékek és az azokhoz tartozó adatok rendjét.

A magas rangú hivatalnokok még a PIN-kódjaikat és jelszavaikat is leírták egy cetlire, hogy megkönnyítsék a mobiltelefonjaik aktiválását. Azonban a kísérlet végül kudarcba fulladt. A hivatalos állásfoglalás szerint a telefonok megsemmisültek.

A három, első ránézésre tönkrement készüléket – valójában klónozott másolatokat – azonban Ruszev évekkel később sikeresen megszerezte. Helyettese ezeket a nyomkövetést megakadályozó zárt tasakban Isztambulba szállította, ahol átadta az orosz titkosszolgálatnak.

"Fontos állam- és szolgálati titkok váltak hozzáférhetővé egy idegen hatalom számára" - derült ki a nyomozás során.

A rendőrség tájékoztatása szerint a tárolt elérhetőségek és a magas rangú tisztviselő közötti kommunikáció a Kremlhez került, ami "kiszámíthatatlan következményekkel" járhat.

A körözés

Jan Marsalek ma az Interpol egyik legkeresettebb embere.

A bűnügyi vádak gyökerei 2015-re nyúlnak vissza. Ekkoriban bukkantak rá nála szigorúan titkos iratokra, amelyek között szerepelt a novicsok nevű idegméreg képlete is, amellyel Szergej és Julija Szkripal Salisburyben szenvedett mérgezést.

A brit hatóságok túl értékesnek találták ahhoz, hogy letartóztassák. Ezek után Marsalek szabadon kószált Afrikában, ahol az orosz, a Wagner-csoport által irányított félkatonai műveleteket segítette. Moszkvából állította fel a bolgár hálózatot, majd kínai drónok szállítását felügyelte, amelyeket később az ukrajnai háborúban vetettek be.

Amikor Marsalek 2020 júniusában Ausztrián át távozott Németországból, azt hangoztatta, hogy a Fülöp-szigetekre utazik az eltűnt 1,9 milliárd euró nyomozása érdekében. A helyi hatóságok, akiknek zsebében volt a pénz, manipulálták a bevándorlási adatokat, hogy megnehezítsék a német hatóságok dolgát, és megzavarják a nyomozást.

A Moscow Times információi szerint ő Oroszország fővárosában talált új otthonra, ahol állampolgárságot szerzett, és két hamis útlevelet is beszerzett. Az FSZB védelme alatt élve, a Moszkva közelében fekvő elegáns Barvihka negyedben lakik, ahol a híres Meyendorff kastély ad otthont számára.

Az 1980. március 15-én született Marsalek emlékezetes alakja volt iskolatársainak, akik mintadiákként tekintettek rá. Különösen kiemelkedett a számítógépekhez fűződő kivételes tehetségével. Az érettségi előtt néhány hónappal azonban váratlan döntést hozott: otthagyta tanulmányait, amikor egy bajorországi technológiai vállalat vonzó fizetési ajánlatával csábította el.

A szerelem egy különös érzés, amely képes megváltoztatni mindent körülöttünk. Olyan, mint egy láng, amely berobban a szívünkbe, és fokozatosan felforrósítja lelkünket. Két ember között szövődő mély kapcsolat, ahol a bizalom és az intimitás kéz a kézben járnak. Ez az érzelem nem csupán boldogságot hoz, hanem néha fájdalmat és kihívásokat is. A szerelem sokszor tanít bennünket, megmutatja, hogyan legyünk türelmesek, empatikusak és elfogadóak. Az apró, hétköznapi pillanatokban rejlik a varázsa – egy közös mosoly, egy érintés, vagy egy szavak nélkül is megértett gondolat. A szerelem képes hidakat építeni és megoldani az ellentéteket, de ugyanakkor törékeny is, mint egy szál virág. Gondoskodásra, figyelemre van szüksége, hogy valóban kibontakozhasson, és a két lélek harmóniában élhessen egymás mellett. Amikor igazán szeretünk, akkor a világ is más színben tűnik fel előttünk, és minden nehézség könnyebbé válik. A szerelem tehát nem csupán egy érzés, hanem egy folyamatos tanulási folyamat, amely gazdagítja életünket.

Egy évvel később, a 20. születésnapján Marsalek, akinek még nem volt formális végzettsége, a Wirecard technológiai igazgatójaként kezdett dolgozni, havi 9000 német márkás kezdő bérért. Ez a lépés szinte azonnal beemelte őt a pénzügyi és politikai elit körforgásába.

Dekadens bulijain a szusit meztelen szépségek testén szolgálták fel, miközben barátait pezsgővel kényeztette a fényűző müncheni Mandarin Oriental szálloda tetőteraszán. Volt egy alkalom, amikor zsebéből előhúzva, készpénzben rendezte le a százezer eurós éttermi számlát, igazán különleges élményt teremtve ezzel.

Ékesszólásával elkápráztatta a társaságot - mondta Martin Osterloh, aki 15 évig volt Marsalek kollégája a Wirecardnál. A cég akkoriban Oroszországban terjeszkedett, ahol a moszkvai metró fizetési rendszerébe tervezett életet lehelni. A terv ugyan meghiúsult, ám Marsalek beleszeretett az országba - és Natalija Zlobinába, másodosztályú filmek színésznőjébe.

A találkozó titokban zajlott a férfi német menyasszonya előtt, rejtve maradt minden részlete.

Zlobina a gyönyörű nizzai jachton ünnepelte 30. születésnapját, ahol bemutatta Marsaleket orosz "ügynökének", Sztanyiszlav Petlinszkijnek. Az este folyamán Petlinszkij lenyűgözte a Wirecard operatív igazgatóját a katonai hőstetteiről szóló izgalmas történeteivel, amelyek felejthetetlen élményt nyújtottak a résztvevőknek.

Marsalek - a környezetében élők véleménye szerint - mindig is vonzódott a titkos ügynökök világához. Ezenfelül az FSZB figyelmét egy, az Osztrák-Orosz Baráti Társaság egyik tagjától érkező információ is felkeltette, amely őt a célkeresztbe állította.

Petlinszkij elmondta, hogy a Marsalekkel való kapcsolata csupán "rövid idő" alatt alakult ki, miután először találkoztak a hajón. Az első találkozójukat követően mindössze egy hónap elteltével már Líbiába vezette, hogy bemutassa neki, miként lehet olyan információkhoz hozzáférni, amelyeket a nyugati ügynökök rettegnek összegyűjteni.

"Tudta, mi az igazi érték, de sosem élt a kényelem bűvöletében" - így jellemezte Marsaleket a tartótiszt, aki megjegyezte, hogy az "orosz oligarchák rendszerint 17 szeretőt, 45 luxusautót és 70 ingatlant követelnek maguknak". Ezzel szemben Jan természetes módon arra törekedett, hogy "mindenki életét szebbé varázsolja, és ezzel együtt a világot is jobbá tegye."

A találkozó évében Marsalek tízszer utazott Moszkvába, általában mindössze egy nap erejéig. A menekülése előtt összesen hatvan alkalommal látogatta meg az orosz fővárost, nyolc különböző útlevél birtokában, amelyek között egy üzbég diplomata és egy grenadai civil okmány is szerepelt.

Kiderült ugyanis, hogy a Wirecard tökéletesen alkalmas a pénz globális mozgatására, bármilyen szankció ellenére. Marsalek a szolgáltatást az oligarchák pénzének menekítésére is használta.

Az ügyletek a mind szigorúbb ellenőrzések dacára is folytatódtak.

Ezzel egyidőben Marsalek az osztrák hírszerzés akkori vezetőjével, valamint egy másik osztrák titkosügynökkel, továbbá a líbiai külföldi hírszerzés vezetőjével bővítette ki kémhálózatát.

A migrációs helyzet kezelése és szabályozása napjaink egyik legfontosabb kihívása. Az országoknak egyensúlyt kell találniuk a humanitárius segítségnyújtás és a nemzeti biztonság között. A határok védelme mellett hangsúlyos szerepet kap a migránsok integrációja is, amely hosszú távon hozzájárulhat a társadalmi kohézióhoz. Az együttműködés nemcsak a szomszédos országok között, hanem nemzetközi szinten is elengedhetetlen a fenntartható megoldások eléréséhez. A migráció tehát nem csupán probléma, hanem lehetőség is a gazdasági és kulturális gazdagodásra.

A segítségével járta ki, hogy egy orosz katonai magánvállalat, az RSB végezzen aknamentesítést Líbiában a Moszkvához hű Haftár tábornok által ellenőrzött területen. Az üzlet annyira megtetszett, hogy Marsalek és Petlinszkij 2017-ben végül megvásárolta az RSB-t.

A virágzó mellékvállalkozás révén Marsalek egy négyszintes, szecessziós villát bérelt évi 680 ezer euróért a Prinzregentenstraße 61-en, München egyik legelőkelőbb utcájában, ahol titkos üzleteinek nagy részét bonyolította. A Villa Alfons tőszomszédságában volt a müncheni orosz konzulátus. Marsalek íróasztalát Putyin mellszobra ékesítette.

Ebben a villában találkozott Marsalek 2017-ben az ENSZ képviselőjével, hogy megvitassák a Líbia újjáépítésével kapcsolatos projektet.

Kilian Kleinschmidt számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Marsalek nem csupán egy humanitárius víziót dédelget, hanem aktívan részt kíván venni egy 15 ezer fős milícia megalakításában, amely a Európába irányuló migráció kontrollálására irányul.

Köztudott, hogy ez az eszköz a Kreml keze alatt az európai kormányok destabilizálására szolgál. A migránsok áramlásának kontrollálása kulcsfontosságú szerepet játszik bizonyos kritikus időszakokban, hiszen jelentős hatással lehet a választások eredményére.

Az összeomlás egy olyan pillanat, amely mindent megváltoztat. Olyan, mint egy hirtelen vihar, amely letarolja a békés tájat, eltüntetve mindent, amit korábban ismertünk. Az alapok meginognak, és a biztonságosnak hitt világ hirtelen válik bizonytalanná. Egy pillanatnyi gyengeség, egy apró hiba, és máris ott állunk a romok között, az elveszett lehetőségek árnyékában. Az összeomlás nem csupán külső esemény – sokszor belső vívódások, elfojtott érzések vagy elmaradt döntések eredménye. Ilyenkor a lélek is megremeg, és a kérdések sokasága zúdul ránk: Miért jutottunk idáig? Hogyan tovább? De az összeomlás nem mindig végzetes. Sok esetben új kezdetet is hozhat, lehetőséget arra, hogy újraépítsük, amit elveszítettünk. Ezt a törékeny pillanatot érdemes átélni, hiszen a romok között rejtőzik a megújulás csírája, és a fájdalomból születhet új erő. Az összeomlás tehát nem csupán a vég, hanem a változás kapuja is.

Marsalek kiterjedt kapcsolatrendszere már 2017-ben figyelmeztető jeleket küldött a globális biztonsági szolgálatoknak. Ennek ellenére áprilisban mégis részt vett egy neves vacsorán a müncheni Käfer étteremben, ahol Nicolas Sarkozy, a volt francia elnök, valamint számos kiemelkedő német, osztrák és cseh politikai vezető is jelen volt.

Az év májusában egy moszkvai vacsora keretein belül örökítették meg Wolfgang Sobotkát, aki akkoriban Ausztria belügyminisztere volt. Jelenleg ő a Nemzeti Tanács elnökeként tevékenykedik.

Marsalek társadalmi státusza párhuzamosan nőtt a Wirecard részvényeinek árfolyamával, amely a következő évben látszólagosan elérte a 24 milliárd eurós piaci értéket. Ezzel a cég megelőzte a Deutsche Bankot, ami figyelemre méltó fejlődést jelentett a pénzügyi szektorban.

Az operatív igazgató évi 2,7 millió eurós fizetést kapott, miközben a vállalat körülette lassan a megszűnés felé sodródott.

A KPMG könyvvizsgáló 2020 áprilisában bejelentette, hogy nem képes ellenőrizni a Wirecard korábbi nyereségeit, és megkérdőjelezte az állítólagosan Szingapúrban tartott egymilliárd eurós készpénzállomány létét is.

Ügyészségi nyomozás vette kezdetét, amely során fény derült arra, hogy 1,9 milliárd euróval összefüggésben számos tisztázatlan ügy merült fel.

Két nappal később Marsaleket eltávolították a pozíciójából, miután nyíltan elismerte, hogy az összeg eltűnt, sőt, elképzelhető, hogy nem is létezik.

Utolsó vacsoráját a müncheni Il Sogno étteremben költötte el. Asztaltársainak azt mondta: a Fülöp-szigetekre tart az eltűnt pénz nyomában. Kicsit furcsállták, hogy Minszken át tervezett Ázsiába jutni.

A belarusz fővárosba tartó magángépet Thomas Schellenbacher, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt politikusa foglalta le.

Marsalek a szokásos Prada öltönyében, kissé késve érkezett a Bécs melletti Bad Vöslau repülőtérre, és 7920 eurót készpénzben nyújtott át a Cessna pilótájának. Este 11-kor landoltak Minszkben, ahová Marsalek a saját útlevelével érkezett, majd autón utazott tovább Moszkvába.

Azóta sem bukkantak fel.

Amikor a Bundestagban számon kérték az ügyészt, amiért a gyanúsított elmenekülhetett, Hildegard Bäumler-Hösl azzal próbálta meg indokolni a döntését, hogy "tényleg komolyan vesszük az ártatlanság vélelmét".

A bolgár hálózatot Jan Marsalek már Moszkvából szervezte meg.