Nagy Sándor szívbemarkoló őszinteséggel osztotta meg élményeit az El Caminón: "A fizikai megpróbáltatások és a lélek mélyreható feszültsége egyaránt összetörtek."

A zarándokút tapasztalatai azóta is iránytűként szolgálnak számára a nehéz időkben.

A Szent Jakab-út, más néven Camino de Santiago, a világ harmadik legfontosabb keresztény zarándokútja, és Spanyolország egyik kiemelkedő kulturális kincse, hiszen 38 helyszíne szerepel a világörökség listáján. Számos különböző útvonal közül választhatunk, például a francia, az Ezüst, az Északi vagy az Angol utat, de még egyéni, kreatív útvonalakat is tervezhetünk – van, aki akár a Margitszigetről is nekivág a zarándoklatnak. Az összes út közös célja azonban végül Santiago de Compostela városába vezetni. Nemrégiben Marsi Anikó férje, Gyarmati Gábor is útra kelt a zarándokúton, míg Nagy Sándor a saját élményeit osztotta meg a kalandról.

A színész őszintén megosztotta, hogy az El Camino nyolcadik napján teljesen összeroppant. Úgy érezte, hogy az indulásakor feltett kérdéseire nem érkeztek meg a várt válaszok. Ugyanakkor a kaland végére számos értékes tanulságot sikerült levonnia.

Egy nap úgy döntöttem, hogy elegem van mindenből: a monoton munkából, a magánéletem bonyodalmaiból, és csak egyszerűen el akartam menekülni. Fogtam magam, kölcsönkértem egy kis pénzt az egyik barátomtól, és teljes felkészülés nélkül útnak indultam. Azt képzeltem, hogy égő csipkebokrok és könnyező Mária-szobrok várnak rám, de ehelyett saját magammal, a félelmeimmel, a hazugságaimmal és a gyávaságommal kellett szembenéznem. Tizenkét nap alatt összesen 300 kilométert gyalogoltam, Burgosig sikerült eljutnom. Az igazi fordulópont a nyolcadik napon következett be, amikor beláttam, hogy nem fogom tudni végigjárni az utat – ezt a nehéz pillanatot sosem felejtem el.

Fizikailag és lelkileg is a padlón voltam, és úgy éreztem, hogy fel kell adnom. De Burgosig még el kellett jutnom, hogy onnan végre hazarepülhessek. A lábaim tele voltak vízhólyagokkal, szinte alig tudtam lépni, a térdeim pedig teljesen felmondták a szolgálatot. Néha megálltam, hogy sajnálkozzak magamon, de közben tudtam, hogy valahogy naponta 20-25 kilométert kell majd totyognom. Imádkoztam, hogy az égiek küldjenek nekem egy jelet, vagy legalább egy segítőt, aki megmondja, merre tovább - emlékezett vissza a színművész a nehéz időszakokra, amikor mindent össze kellett szednie a folytatáshoz.

Sanyi fohászai végre meghallgatásra találtak, amikor váratlanul egy papbaj találkozott.

- Elmondtam neki mindent. Ő pedig végighallgatott, és csak rám figyelt - persze, közben beszélgettünk, nevetgéltünk ­-, és az életem egyik legmeghatározóbb figurája volt. Amikor elváltunk, azzal bocsátott utamra, hogy mindig hallgassak a szívemre. Másnapra elmúlt az összes fájdalmam, feloldódott bennem sok minden, amit addig cipeltem - mesélte a story.hu-nak.

Az útja során arra a felismerésre jutott, hogy bármennyire is próbálja elkerülni a nehézségeit, azok akkor is vele tartanak. Megértette, hogy a problémák valódi forrását önmagában kell felfedeznie, hiszen a fájdalom csak átmenetileg enyhíthető, a tartós megoldást azonban neki magának kell megtalálnia.

Amikor hazaérkeztem, sok embertől kértem elnézést, akikkel nem a legjobban bántam, ahogy azt elvárhatták volna. Azóta pedig megpróbálom nem ámítani önmagamat. Már évek teltek el, és gyakran, amikor a nehézségek elárasztanak, eszembe jutnak azok az élmények... Jól esik, hogy van hova visszatérni - mondta határozottan.