Neee... A lángos valójában nem is magyar specialitás! :(
A lángos elnevezése a sütési technikájából származik, amelyet "meglángolásnak" hívunk.
Nem telhet el úgy egy nyári szezon, hogy ne találkoznánk a strandon a fokhagymás-sajtos-tejfölös lángossal. Bár sok magyar számára ez az étel hungarikum, valójában a török hódoltság idején került be a magyar konyhába, akárcsak a töltött paprika, a török fürdők és a kávé. A lángos eredeti formáját azonban nem ilyen gazdagon ízesítve ismerhettük meg.
Régen a kenyérsütés során visszamaradt kelt tésztát egy praktikus megoldással újra felhasználták. A lágy, kelt tésztából készült finomságot úgy készítették, hogy a kenyértésztát kerek formára nyújtották, majd forró parázson megsütötték. Ez az eljárás adta a lángosnak a nevét, hiszen "meglángolták" a parázson.
A régi időkben a családok rendszeresen, körülbelül 5-7 naponta sütöttek friss kenyeret, ami lehetőséget adott számukra, hogy a lángos elkészítésére is időt szánjanak. Ezt az ízletes csemegét, amit "langallónak" hívnak, hagyományosan reggelire szolgálták fel, gyakran tejföllel, lekvárral vagy éppen porcukorral megbolondítva.
Az elmúlt évtizedek során a lángos nem csupán a magyar konyha egyik ékköve lett, hanem számos más nemzet is felfedezte és megkedvelte ezt az ízletes finomságot. Németország, Ausztria, Románia, Szerbia és Csehország is előszeretettel kínálja ezt a különleges, kelt tésztából készült ételt. Míg a Balaton partján szinte kötelező elem a nyári élményekhez, manapság már sok más város utcai gyorsbüféi között is megtalálható, ahol a turisták és a helyiek egyaránt örömmel falatoznak belőle. A lángos valódi nemzetközi szenzációvá vált, amely minden falatjával egy kis ízelítőt ad a magyar gasztronómia varázsából.
