Nem mindegy, melyik mézfajtát választja az ember; van olyan, amitől azonnal elragadja a jókedv, és van, amelyik inkább csak édes ízével csalogat.
A Törökország fekete-tengeri vidékén készült deli bal, más néven "őrült méz", évszázadok óta híres egyedi gyógyító és bódító tulajdonságairól. Az érintetlen erdőkben virágzó lila rododendron – amelyet havasszépének is hívnak – nektárjából nyert méz kis mennyiségben valóban jótékony hatással bír, azonban túlzott fogyasztása súlyos egészségügyi kockázatokat hordozhat. Ez a különleges méz a világon Törökország mellett csupán Nepálban található meg, így igazi ritkaságnak számít.
A méz fogyasztása már évszázadok óta szerves része az emberi kultúrának, és a méhek által előállított természetes édesítőszer ma már szinte minden háztartásban jelen van. Ennek sokféle indoka van: míg egyesek a kristálycukor helyettesítésére használják, mások a megfázás kellemetlen tüneteinek enyhítésére készült citromos teájukat gazdagítják vele. Talán abban mindannyian egyetérthetünk, hogy bizonyos sütemények csak mézzel készítve nyújtanak igazi élvezetet.
A méz sokoldalú alkalmazása messze túlmutat a mindennapi édesítésen. A természetgyógyászatban használt különféle mézfajták nem csupán az ízlelőbimbóinkat kényeztetik, hanem egy egészen új dimenzióba is elkalauzolnak bennünket. Ezek a különleges változatok nemcsak édesítik életünket, hanem egyedi jótékony hatásaikkal új perspektívát nyújtanak, felfedezve a természet csodáit és a gyógyulás útjait.
A méltán elismert deli bal, más néven őrült méz, kizárólag Törökország fekete-tengeri vidékén és a nepáli Hindu Kush-hegységben készül, és mindkét területen a hagyományos gyógyászat egyik alapkövének számít. Törökország érintetlen erdeiben tavasszal virágzik a lila rododendron, vagy ahogy sokan ismerik, a havasszépe, amelynek nektárját a méhek gyűjtik össze, hogy ezt a különleges mézet előállítsák. Azonban a rododendron nektárjában fellelhető grayanotoxin nevű természetes méreganyag miatt az őrült méz nem mentes a kockázatoktól, így fogyasztása körültekintést igényel.
Az őrült méz, évszázadok óta a népi gyógyászat elixírjeként ismert, különleges helyet foglal el a törökök kultúrájában is. Napjainkban sokan napi egy kanálra esküsznek, hogy támogassák a vérnyomásuk csökkentését, vagy éppen afrodiziákumként használják, hogy fokozzák a vágyat. Ezen felül a méz nem csupán jótékony hatásairól híres, hanem prémium luxustermékké is vált, amit ritkasága és különlegessége emel a magas árkategóriába. Jelenleg 50 grammja körülbelül 15 ezer forintot kóstál, így igazi kincsnek számít a mézkedvelők körében.
A deli bal sötét borostyán színű, illata pedig erőteljes. Ízében a méz édessége alatt gyógynövényes keserűség és égető érzés jelentkezik a torok hátsó részén - ezek a grayanotoxin jelenlétének jelei, így tényleg nem szabad sokat enni belőle. Fogyasztása ritkán valóban hallucinációt okozhat, ám sokkal inkább szédülést, alacsony vérnyomást, enyhe lázat, hányingert és járási nehézségeket tapasztalhat az, aki fogyasztott belőle. Így az ajánlott mennyiséget, azaz a legfeljebb egy teáskanálra vonatkozó figyelmeztetést aligha érdemes figyelmen kívül hagyni.
Az őrült méz lenyűgöző hatása már a történelem hajnalán is felkeltette a figyelmet. Az időszámításunk előtti 4. században Xenophón, a híres görög hadvezér, beszámolt arról, hogy katonái a Trabzon környékén túlzott mennyiségű őrült mézet fogyasztottak, ami súlyos egészségügyi problémákat okozott számukra. Ez az esemény nem csupán a katonák sorsát formálta, hanem a méz titokzatos, bódító erejének megértéséhez is hozzájárult.
Akik keveset ettek, részegekhez hasonlítottak, akik viszont sokat, úgy néztek ki, mint az őrültek vagy haldoklók.
Hozzájuk hasonlóan a méz hatását használták ki a harmadik mithridatészi háború (időszámításunk előtt 73-63) alatt is. VI. Mithridatész pontoszi király, aki a mérgek megszállottja volt, ugyanis mézbe mártott nyilakat használt a rómaiak ellen, előnyére fordítva az őrült méz bódító hatását.
Mi a méz valódi titka? "A méz minősége egyre javul, ahogy több időt tölt a kaptárban" - osztotta meg velünk Hasan Kutluata, a helyi mézkészítő. Törökországban a méz nem csupán egy ízletes csemege, hanem egyfajta természetes gyógyszer is. "Ha fáj a torkom, mindig mézhez nyúlok. Ha gyengének érzem magam, mézet eszem" - meséli Kutluata felesége, Emine. Számára a méz az egészség záloga, míg Hasan számára a méhészet a mentális feltöltődést jelenti: "Amikor stresszes vagyok, csak kinyitom a kaptárt, foglalkozom a méhekkel, és a gondjaim szinte elszállnak."
A deli balt Törökországban és sok más országban jelenleg legálisan árusíthatják, azonban többek között az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) sem javasolja a fogyasztását. "A nagy mennyiségben fogyasztott méz grayanotoxin-tartalma mérgezést okozhat, amely hányással, szédüléssel járhat" - figyelmeztet a hatóság.
Nepálról leginkább akkor értesülünk a médiában, amikor egy bátor hegymászó nekivág a Himalája impozáns csúcsainak, azonban ez az ázsiai ország számos egyéb, különleges hagyományt is magában hordoz. Ilyen példa a különleges, őrült méz előállítása és felhasználása, amelynek tradíciója éppúgy gazdag, mint a Fekete-tenger környékén. E méz nem csupán ízletes, hanem különleges tulajdonságai miatt is híres, ami miatt a helyiek és a kalandorok egyaránt keresik.
Nepál festői hegyvidékein, különösen a Hindu Kush-Himalája régió szívében, az őrült méz gyűjtése és élvezete mélyen gyökerezik a helyi kultúrában és hagyományokban. Ez a különleges méz nem csupán egy gasztronómiai különlegesség a nepáliak számára, hanem szent és rituális jelentőséggel is bír, évszázadok óta szerves része a közösségek mindennapi életének. A mézgyűjtés folyamata itt valóban lenyűgöző, hiszen a világ legnagyobb mézelő méhe, az Apis laboriosa, is otthont ad ennek az őrült méznek, amely a himalájai óriásméh nevéhez fűződik. A természet e csodájának megszerzése nem csupán egy egyszerű tevékenység, hanem egy hagyományos rituálé, amely összeköti az embereket a földdel és a szellemvilággal.
A mézgyűjtés hagyományosan a Gurung népcsoport tagjainak életéhez kapcsolódik, akik generációkon át adták egymásnak a veszélyekkel teli mesterség technikáit és rituáléit. A mézgyűjtés évente kétszer történik, tavasszal és ősszel, amikor a rododendron virágzik. Ez nemcsak fizikai erőnlétet, hanem bátorságot is igényel, hiszen a mézgyűjtők gyakran primitív bambuszlétrák és kötélhágcsók segítségével ereszkednek le a meredek sziklafalakról, miközben a méhek tömegei zümmögnek körülöttük. A gyűjtés során a mézgyűjtők füstöt használnak, hogy elriasszák a méheket, majd hosszú rudak segítségével távolítják el a méhkasokat, amelyekből az értékes deli balt kinyerik.
A nepáli közösségek számára az úgynevezett "őrült méz" nem csupán táplálék vagy gyógyír, hanem mély spirituális jelentőséggel bír. A mézgyűjtés folyamata gyakran megelőző rituálék sorozatával kezdődik, ahol a gyűjtők imákat mormolnak, és áldozatokat ajánlanak fel a hegyek és a természet szellemeinek, biztosítva ezzel saját biztonságukat és a bőséges mézhozamot. A Gurung nép körében elterjedt nézet szerint a mézgyűjtés nem csupán egyszerű munka, hanem egy szent kötelesség, amely alázatot és tiszteletet kíván a természettel szemben. Ez a hagyományos szemlélet még mindig él, ám a méz iránti globális kereslet következtében a tradicionális gyűjtési módszerek veszélybe kerülhetnek. Így a méztermelés fenntarthatósága is egyre inkább a mélybe tátongó szakadék szélére sodródik.
