Egy neves magyar színész, aki évtizedeken át ragyogott a színpadon és a vásznon, 68 éves korában, egyedül és szegénységben távozott az élők sorából. Az élet végén, a csillogás mögött rejlő magány és nehézségek árnyékában hunyta le örökre a szemét.
Nincs róla elnevezett utca, még csak egy sarkot sem találunk, ráadásul a hamvait sem hozták haza a távoli New Yorkból. Pedig az életének végén szívből vágyott haza, de sajnos nem volt rá lehetősége...
Ő Mály Gerő, akit a harmincas években szinte egy lapon emlegettek Kabos Gyulával - így indítja visszaemlékezését az Újságmúzeum.
Mindkettő komikus volt, de amíg Kabos az esetlen kisember karakterét hozta zseniálisan, Mály az érdes hangjának és fura fizimiskájának köszönhetően fanyar humorú inast, szolgálót vagy csavaros eszű vidéki rokont játszott.
Rajongtak érte az emberek, pedig kevés hiányzott hozzá, hogy ne találjon rá a színészi pályára. A vasutasként dolgozó apja pojácának tartotta a színészeket, ám a fiatal Mályt hiába tiltotta a színpadtól. Csaknem 50 filmben játszott, ám sosem főszerepet. Nem is kellett neki.
Elég volt, ha csak belépett, mint egy szerény inas, és már el is kezdett beszélni. A mozi közönsége egyszerre rogyott össze a nevetéstől, mintha egy fergeteges vígjáték kezdődött volna.
Mály élvezte a reflektorfény csillogását és a hölgyek vonzó társaságát. Összesen négyszer mondta ki a boldogító igent, de a házasságok köteléke mindig is nehezen viselte. A legnagyobb időtartamú házassága a negyedik volt, de 17 év után végül 1938-ban elvált Négyesi Annától is, ezzel újabb fejezetet nyitva életében.
A harmincas évek a filmipar aranykorát hozták el, különösen a várva várt hangosfilm megjelenésével. Azonban az ő életét is megzavarta a II. világháború, amelyről képtelen volt tudomásul venni a borzalmas eseményeket. Annak ellenére, hogy származása miatt nem kellett félnie, elhatározta, hogy Amerikában kezd új életet. A háború végét követően így is tett, és az Egyesült Államokba emigrált. Otthon hatalmas sikernek örvendett, de tévedett, amikor azt gondolta, hogy a tengerentúlon is ugyanolyan népszerűséggel fog bírni. Pedig a pályatársa, Kabos Gyula példája figyelmeztető jel kellett volna legyen számára. Ő már 1939-ben New Yorkba költözött, de csak két évvel később, megkeseredve és mellőzve hunyt el. Még azt is kijelentette, félig tréfásan, hogy ő bizony nem tanul meg angolul; ha az amerikaiak valamit akarnak tőle, inkább tanuljanak meg magyarul. Ám az amerikaiak nem osztoztak ebben a véleményben. Filmszerepet nem kapott, így kezdetben egy olasz pizzériában tésztát gyúrt, de onnan is kirúgták. Végül egy magyar étteremben talált munkát, ahol mosogatott, de a mindennapi élet kihívásaival küzdve, folyamatosan pénzügyi problémákkal nézett szembe.
Mály Gerő végül 1952 júliusában, tehát már közel hét évtizede,
magányosan, megkeseredve halt meg. Hazavágyott, de se pénze, se lehetősége (lezárták a határokat) nem volt rá.
Ma is New York egyik csendes temetőjében pihen az ünnepelt magyar komédiás, aki mindössze 68 évet élt. Eddig fel sem merült, hogy hazahozzák földi maradványait, miközben a legendás Kabos Gyula, a nagy játszótárs, már 1996 óta a Farkasréti temetőben található. Mostanra talán itt az ideje, hogy a két kiváló művész végre egy helyen nyugodhasson.
