A nyílt törés olyan sérülést jelent, amelynél a csont megszakad, és a törés helyén a csontvég a bőrön keresztül láthatóvá válik. Ez a fajta sérülés nemcsak a csontot érinti, hanem a környező szöveteket és az esetleges vérereket is, ami súlyosabb következm
Igen, most már világos. Orbán úgy tűnik, előre látja, hogy az oroszok előbb-utóbb rátérnek Európa meghódítására. Az a hatalmas, őrült óriásmedve, aki a puskaporos hordón ül, és akit se Napóleon, se Hitler nem tudott megállítani, most ismét a Nyugatot fenyegeti atomcsapással. Úgy tűnik, az egyetlen megoldás számára a behódolás, és ezt minél hamarabb el kellene kezdeni. Míg a Nyugat vezetői, akik állítólag gazdaságilag és katonailag is erősebbek, még mindig csak LMBTQ-felvonulásokkal foglalkoznak, Putyinék harci lázban égnek, és már most is készülnek arra, hogy a rozsdás rakétáikat Európa irányába fordítsák. Az arcukon látszik a elszántság; készen állnak a cselekvésre.
Putyinra talán nincs is szükség ehhez a helyzethez, hiszen például Jakutföldet egy apokalipszis se lenne képes igazán megrázni. Ráadásul a Kreml vezetése nem éppen kedveli a melegeket, ami Orbán számára Ázsia édesen csengő hívószava. Moszkva mögött viszont ott áll Kína, a gazdasági hatalom, és az iszlám világ kapcsolatai is szépen alakíthatók. A toleráns Nyugaton mindig akadnak gyenge láncszemek - Orbán, Trump, szélsőjobbos csoportok -, akik anélkül is képesek belülről bomlasztani a saját táborukat, hogy komolyabb következményekkel kellene számolniuk. Így már nem is olyan biztos az a rég vágyott európai győzelem.
Nos, igazán elgondolkodtató, hogy ki és hogyan hozta létre ezt a szörnyeteget. Ki az, aki bedőlt a szavak csábításának, és önként lépett be a csapdába?
aki azonnal hajlandó elfogadni a kényelmes megoldásokat, az nemcsak önmagát árulja el, hanem a saját közösségét is. Az ilyen ember nem küzd a szabadságáért, inkább a könnyebb utat választja, sőt, az orvvadászoknak is segít, miközben "realitásról", "érdekről", "fizikáról" fecsegve próbálja azokat, akik még harcolnának, a mélybe húzni. Talán abban a torzult hitben él, hogy ha végül alulmaradunk, akkor is megkaphatjuk a "kedvezőbb" elbírálást, vagy legalább mi maradunk az utolsó falat a tányéron. 1849, 1945, 1956, 1991 – a történelem során mindig is voltak, akik a hazaszeretetet a saját érdekeik szolgálatába állították. Most pedig, mint egy nyílt törés, felszínre került, hogy az igazi hazaérzés nem csupán szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul.
az oroszokat 1989-ben még kiküldő Orbán és nyája miként árulja hazáját, hitét, értékeit, egykori barátait, gyermekei jövőjét, mindent, nem is tudom, miért, talán mert Moszkvában nincs Pride.
Bízom benne, hogy Európa végre felébred, és tanúbizonyságot tesz arról, hogy képes a fenevad megfékezésére, még ha ez áldozatokkal is jár.
Azoktól, akik közülünk most az oroszokhoz hajlanak, egyszerűen hányingerem van.
