Márton Viviana olyan rangos elismerésben részesült, amely még az olimpiai aranyéremnél is nagyobb jelentőséggel bír.
Márton Viviana hazánk legfiatalabb és legváratlanabb olimpiai aranyémese volt Párizsban. Váratlan, mármint a publikumnak, mert például ikrenővére, Luana egy pillanatig sem kételkedett húga győzelmében. Erről, és sok minden másról, például az Év tekvondósa kitüntetésről. A Spanyolországban élő Aranyikrek decemberben Magyarországon adtak exkluzív interjút az Indexnek.
Márton Viviana és Luana egypetéjű ikrek, ezt mindenki tudja a párizsi olimpia 67 kilogrammos tekvandóbajnokáról és egy perccel idősebb, az 57 kilogrammosok között világbajnok nővéréről, Luanáról. De mintha csak sziámi ikrek lennének, annyira összenőtt a két 18 éves lány, amennyire visszaemlékeznek, másfél hétnél hosszabb időt még sohasem töltöttek egymástól távol. Pedig aki jobban ismeri őket, az tudja, hogy még genetikai különbség is van közöttük: Lua ballábas, Vivi jobbal K. O.-za az ellenfeleket. Azt viszont már kevesen tudják, hogy Vivi karrierjét két éve majdnem kettétörte egy súlyos térdszalag-szakadás. Ő azonban, nem kis mértékben ikernővére támogatásával, még erősebben tért vissza sérüléséből, mint amilyen azelőtt volt.
Az Aranyikrek (Gemelas de Oro a spanyol médiazsargonban) az olimpia után az aranygéppel természetesen hazarepültek Budapestre - bár az ő esetükben nehéz megmondani, hogy a "haza" helyhatározó Madridot, Tenerifét vagy Magyarországot takarja-e -, de aztán röpke néhány magyarországi hetet követően visszatértek San Sebastian de los Reyesbe, Madrid északi elővárosába, ahol lakik a család, és ahol a Hankuk International School nevű klubjuk is van.
Találkozás a Szusza Ferenc Stadion varázslatos hátterében
Valójában hatalmas szerencsének mondható, hogy az ikrek apukája, Márton Zsolt, december elején felhívott minket.
Ma érkeztünk meg Pestre, holnap az UTE tekvandó csarnokában tudsz interjút készíteni a lányokkal!
Még csak el sem jutott az utolsó szó a -kal végéig, amikor már azonnal rávágtam, hogy persze, ott leszek.
A Szusza Ferenc Stadion mögötti Baross utcában található teremben több tucat fiatal sportoló lázasan melegített. Közben Vivianával és Luanával éppen egy televíziós felvétel zajlott. Néhány perccel később már az Indexnek adtak interjút, ahogy a színfalak mögött izgatottan készültek a következő kihívásra.
Augusztus közepén, az aranygéppel megérkeztünk, és egy igazi médiaroham közepette találtuk magunkat – mesélte Vivi lelkesen. – De ezt a kihívást a legnagyobb örömmel viseltük! Ezt követően a családommal elindultunk Balatonra, egészen Siófokig. Fantasztikus volt, rengeteget töltöttünk együtt a barátainkkal! Meg kell osztanom, hogy a Balaton vize melegebb volt, mint az Atlanti-óceán vize Tenerifén, és a hőség is jóval intenzívebb volt, mint amit Spanyolországban tapasztaltunk, pedig ez talán hihetetlenül hangzik.
A nyaralásnak azonban gyorsan vége lett, irány San Sebastian de los Reyes, vagy Sanse, ahogy becézik, és szeptember elején már újrakezdték az edzéseket.
A megszokott klubunk, a Hankuk falai között, Suvi Mikkonen és férje, Jesús Ramal irányítása alatt teltek a napok - ezt a részletet Lua, a nővér említette, akit azonnal felismertem a homlokán lévő apró anyajegyről, amit a spanyolok lunarnak hívnak. E szónak a dallamában egy kis hasonlóság rejlik Luana nevével is... Az őszi versenyek után pihenőre nem volt időnk, és jövőre már ott a világbajnokság Kínában, Vuhszi városában, amit mindketten meg szeretnénk nyerni a saját súlycsoportunkban. Én a 67 kilósok között, míg Vivi a 57 kilósok mezőnyében indul. Versenyhelyzetben sosem küzdünk egymással, ezt tudjuk mindketten.
Amikor érdeklődöm, hogy egymás között milyen nyelven kommunikálnak, azonnal rávágják, hogy spanyolul és magyarul. Ez azt jelenti, hogy a két nyelvet ügyesen keverik, hiszen valójában mindkettő az anyanyelvük. Bilingualitásuk ellenére azért a magyarra való váltásnál némi akcentus észlelhető, és amikor egy-egy szakszót vagy ritkábban használt kifejezést kell megfogalmazniuk, gyakran egymásra pillantanak, és spanyolul kezdik el a gondolataikat kifejteni. Vivinek egyébként kerekebb az arca, mint a húgának; ha másra nem is, erről a kis öt kilós különbségről és a lunarról egyértelműen meg lehet őket különböztetni.
Azahriah és Rauw Alejandro
Az ízlésük tekintetében nem igazán lehet különbséget tenni, hiszen meglehetősen egyeznek az preferenciáik.
Mi imádjuk a sorozatokat! Az egyik legnagyobb kedvencünk a Stranger Things, de nem maradhat ki a La Casa de Papel sem, ahol Úrsula Corberó és a Professzor fantasztikus alakítást nyújtanak. Vivi mosolyogva mesél arról, hogy Madridban található a Nemzeti Bank, ahol a sorozat ikonikus jeleneteit forgatták. A Nagy pénzrablás, ahogy Magyarországon hívják, valóban lenyűgöző siker lett. És persze a Squid Game is a lista élén szerepel, amit Spanyolországban El Juego del Calamar néven ismerünk. Hallottad, hogy érkezik a második évad? Alig várjuk, hogy láthassuk, mit tartogat számunkra a következő fejezet!
A zenében is hasonló az ízésük, a reggaetont szeretik, ezt a latinamerikai, inkább panamai eredetű tüzes muzsikát.
"De ismerjük és szeretjük Azahriah-t is! - tette hozzá kérdezés nélkül Lua. - A kedvenc reggaeton-énekesünk pedig Rauw Alejandro. Fura neve van, de így hívják. Sokat járunk a koncertjeire."
Amikor megkérdeztük tőlük, hogy Madridban felismerik-e őket, csak sajnálkozva ingatták a fejüket.
**Kaland a Benzinkútnál** Egy napsütéses szombat reggel, amikor a világ tele volt lehetőségekkel, elhatároztam, hogy felfedezem a környéket. Az autóm tankja majdnem üres volt, így a benzinkút felé vettem az irányt. Ahogy megérkeztem, a kút fémoszlopai és színes reklámjai azonnal magukra vonzották a figyelmemet. Miközben a tankolásra készülődtem, észrevettem egy különös szemüveges fiút, aki a kút melletti kis boltban állt. Az arca tele volt izgalommal, mintha valami titkos küldetésre készült volna. Kíváncsian figyeltem, ahogy a zsebéből előhúz egy papírdarabot, amit alaposan megvizsgált. Mi lehetett rajta? Talán egy térkép, amely egy elfeledett kincshez vezetett? Amíg a benzint töltöttem, elhatároztam, hogy megkérdezem tőle, mit csinál. Odamentem, és megszólítottam. "Mi az a titkos küldetés, amire készülsz?" A fiú széles mosollyal válaszolt: "Felfedezést teszek! Van egy régi legenda a környéken, amely egy elrejtett barlangról szól. Azt mondják, hogy a barlangban egy varázslatos kincs található." A története magával ragadott, és úgy döntöttem, hogy csatlakozom hozzá a kalandhoz. Miután végeztem a tankolással, együtt indultunk el a benzinkút melletti ösvényen, amely a szomszédos erdőbe vezetett. A napfény átszűrődött a fák között, és minden lépésünkkel egy újabb titkot fedeztünk fel. Az erdő tele volt rejtélyes hangokkal és különös növényekkel, amelyek csak még inkább fokozzák izgalmunkat. Ahogy haladtunk, felfedeztük a legendás barlang bejáratát, amely egy hatalmas, mohos szikla mögött rejtőzött. A szívem hevesen vert, amikor beléptünk a sötét helyiségbe. Az akusztika csodálatos volt, ahogy a lépteink visszhangoztak a falakon. A falakon különféle régmúlt idők üzenetei álltak, mintha a barlang maga is mesélni akarna. A kincset végül nem találtuk meg, de a kaland, amit együtt átéltünk, felbecsülhetetlen értékű volt. A benzinkútnál kezdődött, és egy életre szóló barátságot hozott létre. Ahogy visszafelé sétáltunk, úgy éreztem, hogy a legnagyobb kincs valójában az élményekben és a barátokban rejlik, akikkel megoszthatjuk őket.
„Ha valahol észrevesznek, az Magyarország” – mesélte Vivi. „Nemrég megálltunk egy benzinkútnál tankolni, és azonnal felismertek. Az ott dolgozók szóltak a kollégájuknak, hogy jöjjön ki, mert itt az olimpiai bajnok! De Spanyolországban még egy másodosztályú focistát is előbb észrevesznek, mint engem. Ott a futball mindenek felett áll.”
Azt már tudjuk, hogy Viviana azért emelkedett a 67 kilós súlycsoportba, hogy elkerülje a húgával való verekedést a világversenyeken. De vajon az edzéseken is megverik-e egymást, vagy inkább támogatják és motiválják egymást a közös céljaik elérésében?
"Edzésen természetesen van küzdelem, ott nincs pardon. Arra azonban vigyázunk, hogy ne legyen K.O., nemcsak egymás között, hanem amikor a többi társunkkal edzünk a Hankukban" - mondta Luana.
Két iker között talán egy rejtett, természetfeletti kötelék húzódik, amely a következő történet során bontakozik ki.
"Előre jeleztem, hogy a döntőben a szerb lány ellen fog ringbe szállni Párizsban - mondta Luana, miközben mosolygott nővérére. - Abban teljesen biztos voltam, hogy Vivi megnyeri a saját ágazatát, és eljut a fináléba. Tudtam, ki az a szerb lány (Alekszandra Perisics - a szerk.), és jól ismerem a teljesítményét; ő a világbajnok, így valószínű, hogy ő is ott lesz a döntőben. 2024-ben minden versenyt megnyert, ő volt a favorit. De tudtam, hogy ezen a versenyen Vivi győzni fog."
Kérdeztük Luanát, vajon volt-e valamilyen lehetősége a szerbnek?
"Nem, dehogy volt"- jött a felelet, mintha csak azt kérdeztük volna: lenne-e esélyem bokszban Olekszandr Uszik ellen?
Luana, a mental coach
Ennyi. Azonban a párizsi döntő napjánál még egy kis időt eltöltöttünk. Luana hogyan támogatta a húgát ebben a fontos pillanatban?
Hajnalban indult a nap, és a nap végéig együtt maradtunk. Amikor elérkezett a nagy pillanat, elkezdtem a lélek és a mentális felkészülés folyamatát. Ez volt a leglényegesebb lépés. Elmondtam Vivinek, hogy négy éven át készültünk erre a pillanatra, minden edzésünk ennek az élménynek a jegyében zajlott. Most neki meg kell tapasztalnia ennek a mérkőzésnek minden egyes pillanatát, szabadon és felszabadultan. Nincs szükség a feszültségre, mert én tudom, hogy ő fog nyerni, és ezt ő is higgye el - mondta a nővérem. - Ráadásul Suvi Mikkonen, az edzőnk is folyamatosan ezt hangsúlyozta. És igazunk lett, mert Vivi olyan önbizalommal lépett a tatamira, hogy a szerb ellenfele azonnal érezte, nincs esélye a győzelemre.
A lányok nosztalgiával emlékeztek vissza azokra a csodás időkre, amikor felfedezték a különböző sportágak világát. A futballtól az úszásig mindent kipróbáltak, és minden egyes próbálkozásukkal bizonyították, hogy kiemelkedő tehetséggel rendelkeznek. Az élmények és a sikerek gazdag kaleidoszkópja elevenedett meg előttük, tele nevetéssel és barátsággal.
"Anyánk annyira kimerült, hogy nyolcéves korunkban elértük a családi válság mélypontját. Olyan volt, mint egy ősi káosz, szüleink teljesen elvesztek közöttünk. Ekkor döntöttük el, hogy elkezdjük a tekvandót, hogy valahogy levezetjük a felgyülemlett energiánkat" - mesélték a nővérek egy szívhez szóló pillanatban.
Hongkongban is a csúcsformáját éli!
Az olimpia óta számos izgalmas esemény zajlott, amelyek közül kiemelkedik, hogy Vivianát a világ legjobb tekvandósának választották! Ez a megtiszteltetés nem csupán a teljesítményének elismerése, hanem a sport iránti szenvedélyének és kitartásának is szimbóluma.
November közepén érkezett a várva várt levél, amelyben értesítettek, hogy én lettem az év tekvandósa. A díjátadó gálára december negyedikén kerül sor Hongkongban, ami egy igazán különleges esemény. Az egész családomat meghívták, így a szüleim és a nővérem is velem tarthatott. "Hú, mennyire lenyűgöző ez a város!" - mesélte Viviana izgatottan. "Hihetetlen élmény volt ott átvenni a díjat!"
Ezen a ponton nem álltuk meg, hogy ne tegyük fel azt a kérdést: melyik a legszebb város, ahol valaha jártak? Nem gondolkoznak sokat, és egyszerre vágták rá:
"Fővárosunk, Budapest, a Duna gyönyörű kék vizén ringatózó város, ahol a történelem és a modern élet harmonikusan egyesül."
A szemük ragyogása megerősítette bennem, hogy Magyarország fővárosának említése nem csupán udvariasságból történik, és nem csupán a magyar újságírók vagy az olvasók kedvéért. Valódi meggyőződésük, hogy így is gondolkodnak.
Karácsonykor sincs megállás
Ez történt, amikor utoljára találkoztunk Újpesten. Azóta Sansében, a madridi otthonukban már jócskán eltelt az idő, és mindennapjaikat kényelmesen töltik. A karácsonyi ünnepek is mozgalmasan teltek számukra, ahogy Suvi Mikkonen, az ikrek finn edzője elmondta nekünk, amikor karácsony második napján felhívtuk.
Jelenleg is zajlik egy nemzetközi edzőtábor a Hankukban, ahol harminc ország háromszáz versenyzője gyűlt össze. Magyarország is képviselteti magát, hiszen több tehetséges tekvandós érkezett – mesélte Suvi lelkesen. – Talán nem meglepő, hogy a teljes vendégsereg szeme az ő teljesítményükre fókuszál...
Ki másra gondolhatnánk, mint a magyar olimpiai és világbajnok testvérpárra?!
