Pannonhalmi főapát: Kérem, fogadják el bocsánatkérésemet mindazoktól, akiket egyházam szolgálata valamilyen módon megbántott vagy sértett.
Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát publicisztikát közölt a Telexen, ebben hosszan ír arról, hogy lehetséges az egyház sikeres szembenézése azokkal a bűnökkel, amelyeket épp az egyház tisztviselői követnek el gyermekekkel szemben, ideértve a szexuális bántalmazást is. Hortobágyi messziről, külföldi példákkal indít, gondolatmenete szerint Magyarországon ez a téma a 2010-es években vetődött fel először.
Az utolsó évtizedben jelentős változásokon ment keresztül a bántalmazások megítélése. Az emberek fokozatosan ráébredtek, hogy ez a probléma nem csupán vallási körökben létezik, hanem a sport, a média, a művészet, a filmipar és a világi oktatás területén is számos eset napvilágra került. A "Me Too-mozgalom" lendületet kapott, és ezzel együtt erősödött az átláthatóság iránti igény, míg az elhallgatás kultúrája egyre inkább háttérbe szorult. Meg vagyok győződve arról, hogy bármilyen bántalmazás esetén elengedhetetlen a korrekt helyzetfeltárás, amelyet egy jövőorientált gyógyító folyamat követ. A terápia nemcsak az áldozat, hanem az elkövető számára is támogatást nyújt, segítve ezzel a helyreállítást és a gyógyulást.
Hortobágyi azt hangsúlyozza, hogy az évtizedek óta tartó érzékenyítés és a társadalmi tudatosság növelése még csak a kezdeti szakaszában tart. Sokan hajlamosak úgy vélekedni, hogy a gyermekbántalmazás kizárólag a pedofíliával, a szexuális erőszakkal vagy a fizikai agresszióval azonosítható. Azonban a bántalmazás sokkal szélesebb spektrumot ölel fel, és különféle árnyalatokkal bír. Ide tartozik a verbális bántalmazás, a manipuláció, a hatalommal való visszaélés, a határok átlépése és a toxikus környezet kialakítása. Mindezek a cselekedetek lelki abúzus formái, amelyek a hatalom érvényesítésén és a kiszolgáltatottságon alapulnak, így a felelősség kizárólag a kezdeményező felnőttet terheli.
A főapát hangsúlyozza, hogy a hazai egyházban továbbra is jelentős mértékben jelen van az elfordulás és az elhallgatás gyakorlata. Szerintem ennek egyik fő oka az, hogy sokan még nem tapasztalták meg ennek az egyetlen valódi, evangéliumi útnak a pozitív, felszabadító hatását. Paptársaink nem kerültek olyan szituációba, amelyben személyesen érintettek lettek volna, így nem tanultak belőle. Nem tapasztalták meg, hogy a határozott kiállásnak valóban pozitív következményei lehetnek: az áldozatok érzik, hogy a hosszú évek óta tartó nehézségeik végre megoldódnak. Az érintettek megnyugtató visszajelzései megerősítik számunkra, hogy a helyes úton járunk.
Sok feladat vár ránk ezen a területen. Ugyanakkor Isten határtalan bölcsessége, ha nyitott szívvel közelítünk, és figyelmet fordítunk a sértett lelkekre, valamint a minket körülvevő világra, útmutatást adhat számunkra a megoldások keresésében. Az egyház közösségén és tevékenységén sajnos maradandó, tartós seb keletkezett.
Meggyőződésem, hogy a bizalom helyreállítása és a hitelesség újjáépítése csak nyílt, tiszta kommunikációval és valódi bocsánatkéréssel érhető el. Ezért most szeretném kifejezni mély sajnálatomat mindazok iránt, akiket a szerzetesközösségem tagjai és egyházam képviselői megbántottak, vagy akikkel szemben visszaélések történtek. Az őszinte bocsánatkérés az első lépés a gyógyulás felé.
Érdekes egybeesés, hogy épp ma írtuk meg mi is, hogy bocsánatot kért a szexuális visszaélések áldozataitól a kaposvári megyéspüspök.
2024-ben talán minden korábbinál nagyobb hullámokat vertek a magyar közéletben az egyház berkein belül történt szexuális és pedofil visszaélések, ezekről a 24.hu is beszámolt az egész évben.
