Pásztor Anna mély szorongással küzdött, ami végül idegösszeroppanáshoz vezetett. Ez az állapot három hosszú hónapig tartott, mely alatt teljesen elzárkózott a külvilágtól, és még a legközelebbi barátaival sem tudott kommunikálni.

Sokan nem fognak örülni ennek a változásnak: csütörtöktől kezdve életbe lép.

Pásztor Anna a Palikék Világa stúdiójában tett szívszorító vallomást arról, hogy idegösszeroppanást kapott.

Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekesnője, a Palikék Világa című műsorban osztotta meg, hogy tavaly decemberben súlyos idegösszeroppanással küzdött. Ez a megpróbáltatás annyira megterhelte lelkileg, hogy három hónapra teljesen elvonult, és nem tartott kapcsolatot senkivel, elzárkózva a külvilágtól.

Karácsony körülményei igazán különösek voltak számunkra. Két napja már nem tudtunk aludni, a kislányom lázas volt, és sajnos a lázcsillapító sem maradt meg benne, mindent kihányt. Karácsony reggelén felkeltünk, áram nélkül, a hidegben beburkolózva, és közben még mindig hányingere volt. Az volt a tervem, hogy szánkóval lehúzom a hegytetőről, mert orvoshoz kellett mennünk. Kicsit össze is vesztem a gyerekek apjával, aki már várta őket a családi ünnepre. Aztán elvittem a gyerekeket hozzá, ott pedig zajlott a családi összejövetel, a csipkelődések és a jókedv. Hazafelé még a nagynénikémet és a nagymamámat is magammal hoztam, és már három napja nem aludtam. Eközben a ház is ázott, ment a papírozás, és mindenféle stressz nehezedett rám, nem beszélve a pénzügyi ügyintézésről, ami csak tovább súlyosbította a helyzetet. Emlékszem, hogy mindenki rendben volt, még a tankolásra is volt időm, aztán a nulláson útnak indultam a barátomhoz. De hirtelen mindenem görcsölni kezdett, a kezem, a lábam – ahogy a Blikkben olvastam az énekesnő szavaival, akinek ezután annyira eluralkodott rajta a feszültség, hogy az autóban zokogásban tört ki, és képtelen volt folytatni az utat.

Reszkettem, hányinger gyötört, és az egész világ összes terhe a vállamon nyomakodott, annyira képtelen voltam a vezetésre, hogy még a gondolataimtól is elhidegültem. Senki nem tudott értem jönni, hiszen mindenki a pohár fenekére nézett már, hiszen karácsony éjjele volt. Éjfél előtt 11 óra 15 perctől kezdve ott álltam, mint egy elhagyott árny, és a pillanatok végtelennek tűntek.

A borzalmas élmény után három hónapig nem beszélt senkivel, még telefonon sem, tévéműsorokat sem vállalt, nem ment emberek közé, autót sem vezetett, teljesen elzárta magát a külvilágtól.