Polyák Gábor: Az újságírás védelmében Az újságírás nem csupán egy szakma, hanem a társadalom egyik alapköve. Polyák Gábor írása rávilágít arra, hogy a szabad sajtó szerepe elengedhetetlen a demokratikus értékek megőrzésében. Az újságírók feladata, hogy i
Egyetlen politikusnak sem kötelező szeretnie az újságírókat. Bármelyik politikus szabadon gondolhatja, és esetleg a foga között moroghatja is, hogy „teljesen mindegy neki... a sok idióta”. Azonban a nyilvánosság előtt még a legnagyobb ígéretekkel kecsegtető rendszerváltó sem teheti tönkre a sajtó hitelességét. Ez már csak vélemény, de fontos hangsúlyozni, hogy a sajtó és a politikai élet kölcsönhatása elengedhetetlen a demokratikus működéshez.
Donald Trump választási győzelmét követően elmondott beszédében a vele szemben kritikus médiát "ellenséges táborként" jellemezte. Ezzel párhuzamosan Németországban a populista-szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) kizárta a sajtó képviselőit a türingiai választási eredmények bejelentéséről szóló eseményről. Franciaországban pedig egy ultrakonzervatív milliárdos, Vincent Bolloré, egyre inkább monopolizálja a médiapiacot. Romániában pedig a TikTok-on orosz támogatással folytatott kampány miatt szükségessé vált az elnökválasztás első fordulójának eredményeinek megsemmisítése. Ezek a kiragadott választási események jól tükrözik a 2024-es év politikai feszültségeit és a média szerepét a választási folyamatokban.
A tények alapvető pillérei a konstruktív párbeszédnek, amely elengedhetetlen a békés politikai váltásokhoz. E folyamatok szoros összefonódása jól tükrözi a nyilvánosság és a demokrácia közötti dinamikát. Ha a tények hiányoznak, akkor a konstruktív eszmecsere is eltűnik, ami megakadályozza a békés hatalomátadást. Olyan helyeken, ahol a tények nem számítanak, a hatalom megszerzése és megőrzése már nem csupán politikai manőver, hanem élet-halál kérdés. Ilyen környezetben a demokrácia fogalma elhalványul, és helyét a konfliktusok, valamint az erőszak veszi át.
2024 a tények, a diskurzusok és a demokrácia igazi kihívásának éve lett.
A német tartományi, az európai parlamenti és az amerikai elnökválasztás nyomán természetesen nem vonhatunk le egységes következtetéseket, de a tendencia, az összkép mégis az, hogy a populista, antidemokratikus erők a politikai élet domináns szereplőivé válnak. Az amerikai, az osztrák, a keletnémet, a román vagy akár a francia választási eredményeket és tapasztalatokat, a szélsőséges pártok megerősödését az Európai Parlamentben súlyos hiba lenne kizárólag politikai kommunikációs stratégiákkal és trükkökkel magyarázni.
A populista pártok sajnos nem csupán kitalálják a társadalmi feszültségeket, hanem ügyesen észlelik azokat, hogy saját politikai céljaik érdekében kihasználják és felerősítsék. Amíg a demokratikus politikai erők nem képesek meggyőző és hatékony válaszokat adni ezekre a kihívásokra, akár a jobb-, akár a baloldali spektrumról beszélünk, a populisták az új médiakörnyezetben szabadon manipulálhatják a valóságot. Az a veszély pedig, hogy a valóság torzítása szörnyű rémálommá válik, egy ponton túl már nem biztos, hogy visszafordítható. A történelem során a döntő pillanatok elmulasztása mindig súlyos következményekkel és számos áldozattal járt.
