**A vetési varjak védelme: Rendeletmódosítás és a természetvédelmi kihívások** A vetési varjak védelme körüli rendeletmódosítások napirendre kerültek, és e kérdés kapcsán számos természetvédelmi aggály merült fel. A szakértők és a környezetvédők aggódnak

A varjak – különösen a vetési varjú és a holló – már hosszú ideje részét képezik a magyar agrártáj karakterének, de az utóbbi időszakban egyre nagyobb kihívást jelentenek a gazdálkodók számára. A csírázó vetések, valamint a zöldség- és gyümölcskultúrák károsítása mára szinte mindennapos problémává vált. A madarak jogszabályi védettsége, valamint intelligenciájuk és alkalmazkodóképességük komoly nehézségeket okoz a hatékony védekezés terén.

A klasszikus madárriasztó módszerek, mint a hangágyúk vagy a madárijesztők, csupán átmeneti megoldást nyújtanak, hiszen a varjak hamar alkalmazkodnak ezekhez a módszerekhez. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága és más természetvédelmi szervezetek hasznos tanácsokkal állnak a gazdák rendelkezésére, de fontos megjegyezni, hogy bármilyen komolyabb beavatkozás csak a természetvédelmi hatóságok engedélyével végezhető el.

Sokan úgy vélik, hogy a varjúpopuláció gyarapodásához több tényező is hozzájárul. Ilyenek például a monokultúrás mezőgazdasági gyakorlatok, a hulladéklerakók közelsége, valamint az éghajlatváltozás hatásai.

A legjobb védekezés a helyes agrotechnikai módszerek alkalmazása, mint például a csávázott vetőmagok használata.

valamint a gazdaság rendszeres, emberi jelenléttel biztosított őrzése. Ugyanakkor sok gazdálkodó nem szívesen vállalja a védekezés anyagi és munkaerőigényes feladatait, így a varjak okozta mezőgazdasági károk továbbra is jelentős problémát jelentenek.

Talán éppen ez az indok áll a hátterében annak, hogy 2025. július 31-én életbe lépett a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet legújabb módosítása, amely a vetési varjú (Corvus frugilegus) védett státuszának gyakorlati alkalmazását lazítja. A módosítás célja, hogy csökkentse a városi környezetben zavaró varjúkolóniák számát – azonban a természetvédelmi szakértők figyelmeztetnek, hogy ez a változtatás éppen ellenkező hatást válthat ki, és fokozhatja a problémát. Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője erről a témáról osztott meg információkat a Facebookon.

A korábbi szabályozásról van szó.

A korábbi jogi szabályozás szerint a varjakkal kapcsolatos minden beavatkozás - legyen az riasztás, gyérítés vagy fészekeltávolítás - kizárólag hatósági engedéllyel volt végezhető.

A fészkek eltávolítására csupán a költési időszakon kívül nyílt lehetőség. Március 15. és augusztus 15. között tilos volt bármilyen ilyen tevékenység, és ha engedélyt is kaptunk, azt is úgy kellett végrehajtani, hogy ne veszélyeztessük a tojások vagy a fiókák életét.

Az új elemek varázslatos világot hoznak elénk, tele friss lehetőségekkel és izgalmas felfedezésekkel. Ezek az innovációk nem csupán a technológia terén nyújtanak újdonságokat, hanem a mindennapi életünket is gazdagítják. Fedezzük fel együtt, hogyan formálják át a jövőt ezek az új kezdeményezések, és miként inspirálhatják kreativitásunkat!

A rendeletmódosítás három új bekezdéssel bővíti a vetési varjakra vonatkozó szabályozást:

A (2a) pont értelmében a vetési varjú riasztása és fészkeinek eltávolítása közegészségügyi indokokra hivatkozva július 1. és február 28. között engedély nélkül is kivitelezhető, amennyiben a természetvédelmi hatóságot előzetesen értesítik erről.

A 2b) pont értelmében március 1. és április 10. között lehetőség nyílik a fészek eltávolítására, ha azt sürgető közegészségügyi indokok támasztják alá, és amennyiben a korábbi riasztás vagy a legutóbbi költési időszakban végrehajtott hasonló beavatkozás nem hozott kielégítő eredményt.

A további követelmény az, hogy a természetvédelmi hatóság által irányított monitoring rendszer bizonyítsa, hogy az országos populáció már túllépte a 40 000 párt, és a településen eltávolítandó fészkek száma legfeljebb a 10%-ot érheti el.

A (2c) bekezdés alapján a közegészségügyi indokokat az egészségügyi államigazgatási hatóságnak kell hitelesítenie.

2. A vetési varjú - a konfliktus forrása és a védettség oka

A vetési varjú a varjúfélék családjába tartozik, és kolóniákban fészkelő madárfajként ismert. A 20. század második felében azonban élőhelyei fokozatosan eltűntek, így a faj egyre inkább a városi környezetekbe húzódott vissza. E változások mellett a mezőgazdaságra is jelentős károkat okoz, hiszen a populációja folyamatosan növekvő problémát jelent. Hazánkban a vetési varjú állománya drámaian, 92%-kal csökkent, ami miatt védetté nyilvánítása teljesen indokolt.

Az élőhelyi változások következtében a fajok alkalmazkodtak az urbánus környezet kihívásaihoz, ami viszont újfajta konfliktusokat generált. A városi lakosság gyakran panaszkodik a zaj- és ürülékszennyezés miatt, valamint a zavaró jelenlétre. Ez a konfliktus tehát létező probléma, ám a megoldása rendkívül bonyolult ökológiai és társadalmi kihívásokat jelent, amely nem orvosolható csupán a fészkek eltávolításával - hangsúlyozza Orbán Zoltán.

3. A rendelet szakmai hiányosságai a környezetvédelmi szakemberek szemszögéből A természetvédők véleménye szerint a rendelet számos olyan szakmai hiányosságot tartalmaz, amelyek jelentős hatással lehetnek a környezet védelmére és fenntartására. Az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabb kritikákat és javaslatokat, amelyek a hatályba lépő szabályozás megerősítésére irányulnak.

3.1. A riasztás biológiai hatékonysága kérdéses

A rendelet egyik lehetősége a "riasztás", de sajnos ezt sem kolónia-, sem településszinten nem lehet hatékonyan végrehajtani. A madarak rendkívül jól alkalmazkodnak a környezetükhöz, és ha ismételten zavarják őket, új fészkelőhelyekre vonulnak, gyakran ugyanazon település más részeire. Ez a jelenség a kolóniák szétszakadásához vezet, és a zavarás földrajzi elterjedését is növeli, így a problémát nemcsak csökkenti, hanem éppen ellenkezőleg, fokozza.

3.2. A "közegészségügyi indok" fogalma nem rendelkezik egyértelmű meghatározással.

Mi számít "nyomós közegészségügyi oknak"? Zaj? Ürülék? Tollak? Jelenleg egyikükhöz sincs megbízható és objektív mérőszám, így a különböző eljárások a szubjektív értelmezésekre és vitatható indoklásokra támaszkodhatnak. Emellett nem világos, hogy milyen szakmai irányelvek alapján, ki, mikor és milyen költségkeretből hajtja végre ezeket a méréseket – ha egyáltalán sor kerül rájuk.

3.3. A fészekeltávolítás időzítése értelmetlen

A nyár és az ősz folyamán végzett fészekeltávolítás biológiai szempontból nem hoz hatékony eredményeket.

A varjak a költési időszak végével általában elhagyják a fészkeket, nem térnek vissza azokhoz.

A természetes hatások, mint például a szél és a csapadék, szintén hozzájárulnak a fészkek pusztulásához. Tavasszal, amikor a fák lombosodni kezdenek, a fészkek észlelése emelőkosaras felderítés nélkül szinte lehetetlen. Ez a megközelítés azonban technikailag nehezen megvalósítható, különösen, ha a szabályozás nem engedi meg a plusz költségek felmerülését.

4. A 40 000 páros állományküszöb vitatott volta A 40 000 páros állományküszöb kérdése sok szakember és kutató figyelmét felkeltette. Ennek a határértéknek a meghatározása nem csupán a biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozó stratégiák szempontjából fontos, hanem a fenntartható ökoszisztémák kialakításában is kulcsszerepet játszik. A küszöbérték körüli diskurzus során számos tényezőt figyelembe kell venni, például a fajok közötti interakciókat, a környezeti változásokat és az emberi tevékenységek hatásait. A 40 000 páros állományküszöb nem csupán egy szám; sokkal inkább egy irányelv, amely a biodiverzitás megőrzésére irányuló erőfeszítések középpontjában áll. Egyes tudósok szerint a megállapított küszöb túlzottan általános, és nem veszi figyelembe a különböző ökoszisztémák sajátosságait, míg mások úgy vélik, hogy ez a szám segíthet a természetvédelmi politikák irányításában. A kérdés tehát nem csupán a számadatok körül forog, hanem a mögöttük álló komplex ökológiai kapcsolatok megértéséről is szól.

A módosítás alapfeltétele, hogy a védelem csökkentését csak akkor lehet alkalmazni, ha a vetési varjú országos állománya elérte a 40 000 párt. Ilyen pontosságú monitorozás azonban jelenleg nem létezik. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja végzi a becsléseket, ám ezek természetüknél fogva több száz vagy akár több ezer pár eltérését is megengedik.

Egy újabb kérdés merül fel: melyik év és melyik nap számít irányadóként a fészekadatok rögzítésekor? Figyelembe veszik a már elpusztult fészkeket? És mi a helyzet az újonnan épülő, késői fészkekkel? A rendelet sajnos nem ad egyértelmű választ ezekre a kérdésekre.

5. A természetvédelmi és társadalmi hatások A természetvédelem és a társadalmi felelősségvállalás összefonódása napjaink egyik legfontosabb kihívása. A környezeti problémák, mint például a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a szennyezés, nemcsak ökológiai, hanem társadalmi következményekkel is járnak. A természeti erőforrások kimerülése közvetlenül befolyásolja a közösségek életminőségét, hiszen a tiszta víz, a levegő és az egészséges talaj alapvető szükségleteinkhez tartozik. A természetvédelmi intézkedések hiánya a szegénység fokozódásához, a helyi gazdaságok ellehetetlenüléséhez és a társadalmi feszültségek növekedéséhez vezethet. Amikor a környezeti degradáció miatt csökken a mezőgazdasági termelés, az érintett közösségek számára a megélhetés válik kérdésessé. A fenntartható fejlődés érdekében elengedhetetlen, hogy a környezeti szempontokat a társadalmi politikákba is beépítsük. Ezen túlmenően, a természetvédelmi programok nemcsak a környezet védelmét szolgálják, hanem a társadalmi összetartozást is erősítik. A helyi közösségek bevonása a természetvédelmi kezdeményezésekbe növeli a tudatosságot és az elköteleződést, ezáltal javítva az életminőséget. Az együttműködés és a közös célok mentén történő cselekvés nemcsak a természeti erőforrások megóvását segíti elő, hanem a társadalmi kohéziót is erősíti.

A rendelet elsődleges célja a lakossági panaszok mérséklése. Orbán Zoltán és a természetvédelem területén jártas szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy a rendelet működési mechanizmusai miatt a varjak nem megszűnnek, hanem éppen ellenkezőleg, szétszóródnak, új fészkelőhelyeket keresnek. Ezáltal a probléma nemcsak térben, hanem társadalmi szempontból is kiterjedtebbé válik. A jogalkotó által elvárt "megnyugvás" helyett inkább egyre növekvő elégedetlenség és drága, hatástalan intézkedések sorozata várható.

Indexkép: Shutterstock