Egykoron a Földet nemcsak állatok vagy növények népesítették be, hanem egy különleges, se nem állati, se nem növényi formában létező élőlények is otthonra leltek itt.
A 400 millió éve élt és nyom nélkül kiveszett prototaxitok maradványai évszázadok óta zavarba ejtik a tudományt. A legfrissebb megállapítások szerint egyik ma ismert rendszertani országhoz (állatokhoz, növényekhez vagy gombákhoz) sem tartoztak.
A szilur időszak, amely 420 és 375 millió évvel ezelőtt zajlott, olyan különleges élőlények otthona volt, mint az impozáns, 8 méter magas és 1 méter átmérőjű, oszlopszerű formák. Ezek az óriási organizmusok a Gondwana szuperkontinens szárazföldjein éltek. 1843-ban bukkantak elő első megkövült maradványaik, és kezdetben ősi nyitvatermők törzseinek tekintették őket, ám figyelembe kell venni, hogy ekkor még fák sem léteztek a földön. Azóta a prototaxitoknak nevezett lények valódi mivoltáról folyó vita még mindig nem zárult le, így a tudományos közösség továbbra is kutatja titkaikat.
Mai értelemben leginkább a gombákra emlékeztettek. Kevin Boyce, a Stanford Egyetem kutatója 2007-ben e megállapítás irányába mozdult el, miután a szénizotópok elemzése révén felfedezte, hogy ezek az élőlények nem fotoszintetizáltak, hanem a gombákhoz hasonlóan a már létező szerves anyagokat hasznosították.
Corentin Loron, az Edinburghi Egyetem munkatársa, a skóciai lelőhelyen fellelhető Prototaxites taiti fosszíliáit elemezve meglepő eredményekre bukkant legújabb kutatásában, amely ellentmond a korábbi elképzeléseknek.
A gombák sejtfalának egyik fő összetevője a kitin (azonos a rovarok páncélját alkotó, kemény és kémiailag ellenálló kitinnel). Loron kémiai elemzése alapján azonban a prototaxitok sejtfalában nem volt kitin, helyette a fás szárú növényekre jellemző ligninhez hasonló, de növényi ligninnel nem azonos anyagot tartalmazott.
A különbségek a biológia mélyebb rétegeiben, a szövetek szintjén is észlelhetők. A prototaxitokat korábban a gombák kihalt csoportjába sorolták, mivel a törzsön felfedezett csőszerű struktúrát spórákat tartalmazó toként értelmezték. Azonban a feltételezett spóratok és az élőlény közötti szerves összefüggés sosem került bizonyításra, és azóta sem találták meg azt az összekötő láncszemet.
A törzs szerkezete is nagyon furcsa volt: három típusba sorolható belső csövekkel, kisebb elágazó csövekkel és nagyobb átmérőjű, vastagabb falú nem elágazó csövekkel. Az egészben a fák évgyűrűire emlékeztető szerkezetek is felismerhetők voltak, de a világosbarna anyagban előfordultak sötétebb foltokat alkotó sejtcsoportok is. A fentiek közül a csövek csak részben, a gyűrűk és a foltok egyáltalán nem fordulnak elő gombáknál. Ez az életforma tehát csöves szöveteket alkotó nagy többsejtű, amely ligninszerű biopolimereket tartalmaz és bomló szerves anyagból nyeri az élethez szükséges tápanyagot. Ezek a tulajdonságok egyetlen modern ismert élőlényben sem fordulnak elő egyszerre.
Az eredmények annyira meggyőzőek voltak, hogy még Kevin Boyce, aki korábban a gomba-hipotézist támogatta, is megváltoztatta véleményét.
Lehetséges, hogy egy gomba, vagy esetleg valami teljesen eltérő dologról van szó – egy kísérlet az összetett, többsejtű életformák világában, amely már régóta eltűnt, és nincs is közös ősünk semmilyen ma élő organizmushoz.
- gondolta.
Más szakértők viszont nem osztják ezt a nézetet, mivel a gombák birodalma egy olyan kiterjedt és sokszor rejtélyes terület, amelynek mélységei gyakran homályba burkolóznak.
A skót kutatók a potenciális rokonok közül a szállítószövetek szerkezete és a fotoszintézis hiánya miatt kizárták az algákat és a korai növényeket. A fotoszintézis hiánya miatt ugyancsak kizárták a zuzmókat, a petespórás gombákat. Mivel alaposak voltak, kizárták az állatokat is. Corentin Loron megfejtése szerint a prototaxitok valójában az eukarióták egy eddig nem ismert kihalt csoportja, a törzsfejlődés korai kísérletezésének nyomai.
