Senki nem nyújtott kezet a méhcsípés következtében szenvedő anyának, aki az életéért küzdött.
Az életmentő készítményt mindig magával viszi, amely adrenalint tartalmaz vészhelyzetekre
Két hete csütörtökön a 12 éves kislányával és a vizslájukkal, Mollival indultak sétálni Tiszakécskén egy tanösvényhez. Másfél kilométer után érezte a csípést a talpán, majd az események felgyorsultak.
- Kiürítettem a fullánkot, bár már sejtettem, hogy a méreg teljes mennyisége bejutott a testembe. Néhány lépés után a nyelvem zsibbadni kezdett, ezért azonnal hívtam a segélyhívót, aki a mentőszolgálathoz irányított. Az idő telt, miközben a földön feküdtem, két biciklis és két autós haladt el mellettem - emlékezett vissza Józsa Nóra a Blikknek.
Próbáltam integetni az egyiküknek, de ő csak visszaintett, majd továbbhaladt. Nem értettem, mi történik körülöttem, és a világ egyre zavarosabbnak tűnt. Vajon ennyit ér a létezésem? Valóban mindegy lenne, ha most élném át az utolsó pillanataimat? Ebben a helyzetben az idő mintha megfagyott volna, elengedtem minden aggodalmamat, és bízva vártam a segítséget, remélve, hogy az időben érkezik. Békesség ölelt át, és valahogy a félelem is eltűnt belőlem.
Akkor még nem volt tisztában azzal, hogy miért távolodik a mentőhelikopter, de később kiderült, hogy csupán két kilométerre található helyszínen tudott landolni. Egy civil autós sietett a mentőcsapat segítségére, akik azonnal infúziót kötöttek Nórára, majd mentőautóba helyezve elszállították őt a sürgősségi osztályra. Nóra már többször is átélt méhcsípést, de 2013-ban tapasztalta meg először, milyen az anafilaxiás sokk, ami életveszélyes helyzetet teremtett számára. Ez alkalommal a kislánya végig a sírás határán egyensúlyozott, de hosszú ideig próbálta megőrizni a bátorságát, és integetett a távolodó mentőhelikopternek.
- A csípéstől számítva rohamosan fogy az idő az életben maradásra, a tünetek pedig csak fokozódnak, ha minél többször kerül méreg a szervezetbe - magyarázta a nő. Felajánlottak neki egy immunterápiát: magas hígításban kapott méhmérget injekció formájában, hogy hozzászoktassák a szervezetet a méhcsípéshez, és ne legyen túlzott reakció. Ezt a dózist aztán emelték, majd sűrűbb koncentrációra váltottak. Az élete során a csípések miatt már négyszer került életveszélyes állapotba, a terápia alatt pedig még kétszer.
A kínok kínja volt átélni azt a megpróbáltatást, ahogyan minden egyes héten újra és újra mérget fecskendeztek belém. A terápia alatt többször is nehéz helyzetbe kerültem, kétszer anafilaxiás sokkba is estem. Az évek során, amikor az események szinte eltűntek a mindennapjaimból, a csípések emléke háttérbe szorult, de végül megérkezett a következő kis méhecske. Az utolsó anafilaxia következménye szinte végzetes volt számomra! Nem tudhattam, hogy a terápia valójában mennyire volt hatékony, de most már tudom, hogy megmentette az életemet, mert időt adott nekem a gyógyulásra! – osztotta meg tapasztalatait a 39 éves édesanya.
Nóra, aki két gyermek édesanyja és ápolóként dolgozik, szabadidejében szenvedélyesen merül el a hideg, jeges vizes úszásban és az extrém sportokban. Ezek a kihívások nem csupán a fizikai teljesítményét teszik próbára, hanem jótékonyan hatnak a mentális állapotára is. "Bár nem félek, rendkívül óvatos vagyok" – osztotta meg tapasztalatait. "Fontos számomra, hogy mindig nálam legyen az EpiPen, ez az életmentő injekció adrenalinnal segít kezelni a súlyos allergiás reakciókat, beleértve az anafilaxiás sokkot is." Hozzátette, hogy sokan tévesen azt hiszik, az EpiPen minden problémát megold, pedig valójában csak időt nyerünk vele a szakmai segítség megérkezéséig. "Vénás gyógyszerbejuttatás nélkül a helyzetem nem sokat javul" – tette hozzá, hangsúlyozva a megfelelő orvosi ellátás fontosságát.
